Amerikai Magyar Újság, 2002 (38. évfolyam, 1-12. szám)
2002-06-01 / 6. szám
12 AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 2002. június tilos a politikai és kulturális szerveződés és nyilvános demonstráció. A palesztinok személyi adatait tartalmazó okmányt az UNWRA (az ENSZ Közel-Keleti Palesztin Menekülteket Segélyező Ügynöksége) adja ki, de ez csak egy regisztrációs papír, ami nem személyazonossági igazolvány és nem úti okmány. Csak arra szolgál, hogy a tulajdonosa - ha jogosult - igénybe vehesse az UNWRA szolgáltatásait. A palesztinok munkavállalása hosszadalmas és bonyolult, sem biztosítási kedvezménnyel, sem béremeléssel nem jár együtt, és amint egy palesztint kirúgnak az állásából, a munkavállalási engedélye azonnal érvénytelenné válik. A palesztin nem végezhet értelmiségi munkát, nem dolgozhat közszférában és számos szakképzetséget vagy képzetséget nem igénylő munkától is el vannak tiltva. Szinte csak fizikai munkát végezhet, alkalmi, napszámos munkát vagy kiskereskedelmet folytathat a menekülttáboron belül. A Libanonban 1992-1996 között kiadott 15 ezer munkavállalási engedélyből csupán 125 jutott palesztinnak. A palesztinok nem jogosultak közegészségügyi és más szociális juttatásra sem. Egészségügyi ellátás tekintetében teljes egészében az UNWRA-ra szorulnak. Az ellátás színvonalát megfelelően mutatja az a tény, hogy a szervezet által működtetett kórházak egyike sem rendelkezik például dialízisgéppel. Az állampolgársággal nem rendelkező palesztinok (a palesztin menekültek elméletileg nem kaphatnak állampolgárságot Libanonban, Ciszjordániában és a Gázai övezetben) nem járhatnak állami iskolákba, csak magániskolákba, amit viszont nem tudnak megfizetni, ezért csak az UNWRA által műküdtetett alapszintű iskolákba járhatnak a hivatalosan rigisztrált táborlakó gyerekek. Természetesen az állami középiskolákból és az állami támogatású felsőoktatási intézményekből is ki vannak zárva a palesztinok. Még valamit a menekülttáborokról. A legnagyobb tábor az Ain el-Hilweh, amely lényegében egy túlnépesedett gettó, korlátozott víz és áramszolgáltatással, telefon-összeköttetés nélkül. Százával nyüzsögnek benne a különféle palesztin csoportok, folyamatosak a hatalmi összetűzések. A többi tizenegy táborban is jobbára embertelen körülmények uralkodnak, amelyek ellen tiltakozni sem nagyon lehet, hiszen a libanoni hadsereggel és szír erőkkel vannak körülvéve. A táborok kicsik, a túlzsúfoltságot csak tetézi, hogy nincs áram, szivárognak a csatornák, fertőzött az ivóvíz. Az építést, újjáépítést szigorúan korlátozzák a törvények, így az emberek rossz állapotú, félig lerombolt házakban laknak. Ennek köszönhető, hogy 150-200 ezer menekült él egy olyan táborban, amely összesen 50 ezer ember elszállásolására lenne alkalmas. Különböző palesztin szervezetek toboroznak a táborokban, de nincs lehetőség kényszertoborzásra. Az Ain el-Hiweh menekülttábort például részben a PFSZ irányítja, de egyéb palesztin szervezetek is jelen vannak, köztük az Iszlám Dzsihád, a Hamász és a Front for the Liberation of Palesztiné vagy a Front for the Liberation Palesztine-General Command. A toborzás többnyire családi kapcsolatok és a szervezetek intézményei révén zajlik. Az Iszlám Dzsihád havi fizetést ad, ami sokszor az egyetlen jövedelemforrása a palesztin fiataloknak és családjuknak. A Hezbollah tagjainak lenni anyagilag nagyon kedvező, és magas társadalmi elismertséggel jár. A Hezbolla katonai egységébe (Iszlám Ellenállás) bekerülni csak az erősen elkötelezetteknek lehet, akik vállalják a szigorú kiképzés feltételeit. Katonai akciókban vagy öngyilkos merényletekben önkéntes jelentkezés alapján lehet részt venni. Kedves Nagyvilág (USA, ENSZ, stb.)! Nem kellene a palesztin menekültek gazdasági helyzetén változtatni? Nem lenne gazdaságosabb (olcsóbb) és humánusabb katonai erődemonstráció helyett építeni (mint tudjuk, az egykori balos demagógiából: egy amerikai vadászbombázó árából hány darab többtantermes iskolát lehetett volna építeni)? Nem kellene-e elgondolkodni az egykori nemzeti felszabadító mozgalmak újradefiniálásán? Ugye nem arról van szó, hogy a legegyszerűbben úgy lehet megszabadulni a nyomorba taszított, területi-politikai autonómiát követelő, másként gondolkodó “nemkívánatosoktól”, hogy a sorsukra hagyjuk őket? (MNO) A szerző pártonkívüli jogász. Megjelent a 2000. évi nagysikerű XL. Magyar Kongresszus eseményeit és tárgyalási anyagát tartalmazó KRÓNIKA! A díszes vászonkötésű könyv több mint háromszáz oldalon sok-sok képpel mutatja be, mi történt a clevelandi Magyar Találkozón a 2000. év novemberének utolsó napjaiban. Ez a kötet az amerikai magyarság egy évi munkájáról ad hű képet s ezért nélkülözhetetlen kézikönyv mindenki számára, aki a magyar ügy iránt érdeklődik. Aki megrendeli a könyvet, a Magyar Társaságot támogatja közérdekű hazafias munkájában. Cím: Hungarian Association, 1450 Grace Ave., Cleveland, OH 44107. Tel: 216-226-8808 Kérjük, szerezzen új előfizetőt lapunknak.
