Amerikai Magyar Újság, 2002 (38. évfolyam, 1-12. szám)

2002-05-01 / 5. szám

14 AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 2002. május lépcsősen megvalósítani, mert minden új tag esetében át kell alakítani az Unió intézményrendszerét. Nem szabad elfelejteni azt sem — tette hozzá végül Graf Lambsdorff hogy az EU-ba csupa olyan ország készül belépni, ahol jelenleg jóval alacsonyabb az életszínvonal és kisebbek a jövedelmek, mint az uniós átlag és az EU-szintre hozás problémáját azonos elvek szerint, közös erőfeszítéssel kell megoldani. Ezért a megoldás a csatlakozások elhalasztása. Otto Lambsdorff véleménye meglehetősen kiábrándító és el kell gondolkoztassa azokat, akik már évek óta irre­álisan közeli határidőket dobnak be a köztudatba és jólér- tesültségüket fitogtatva már évek óta "tudják", hogy Magyarország rövidesen az Európai Unió tagja lehet. Ezeknek az álmodozóknak meg kellene érteniük, hogy a tagságért ácsingózó országoknak — így Magyarországnak is — annyi politikai és gazdasági feltételnek kell meg­felelniük, amelyeknek teljesítése rendkívüli erőfeszítéseket kíván. És azzal is tisztában kell lennünk, hogy az uniós országok többsége egyáltalán nem váija tárt karokkal az új tagokat. A régiek tartanak a EU-juttatások és támo­gatások csökkenésétől, a konkurenciától (elsősorban a mezőgazdaságban), az olcsó munkaerőktől és még sok mástól, amelyekre az uniós létszám tizenötről huszonötre emelkedése esetén gondolni kell. (A NATO-felvétel más volt: ott a balkáni háború idején a NATO-nak, illetve az Egyesült Államoknak szüksége volt Jugoszláviához közeli támaszpontokra...) Jól emlékszem, hogy amikor Horn Gyula még aktív mi­niszterelnökkét 1995-ben Amerikában járt, egy washing­toni sajtókonferencián elhangzott kérdésre határozottan kijelentette: Magyarország még a századforduló előtt tagja lesz a NATO-nak és az Európai Uniónak. Az elsőt eltalál­ta, de a másodikkal melléfogott. Minden kormányon lévő politikus azt szeretné, ha övé lenne a dicsőség, hogy bevit­te az országot rangos nemzetközi szervezetekbe. Ez Hom- éknak is csak félig sikerült, de ahogy a jelenlegi Fidesz- kormány sem ért el eredményt ezen a téren, a következő kormánynak sincs sok reménye arra, hogy sikerei közé sorolhatja majd az EU-tagság elérését. Kiváltképp akkor nincs, ha az agrártámogatás fölötti vita elmérgesíti a viszonyt Brüsszel és az érintett országok között. De éppen most mutatkoznak ellentétek a visegrádi or­szágok között is, amikor legalább a felvétel idejére hasz­nosabb lenne a középeurópai összhang. A Benes-dekrétum szóbahozása, illetve a státustörvény miatt szétesőben van ez az Antall József által kezdeményezett csoportosulás, a lengyelek pedig egyesen megorroltak Magyarországra, mert olyan hír terjedt el a világsajtóban, hogy Budapestről azt sugallják Brüsszelnek: ha valamelyik ország kész a csatlakozásra, azt vegyék fel és ne váljanak a többikre. Az előjelek tehát nem a legbíztatóbbak és félő, hogy igaza lesz azoknak a borúlátóknak, akik 2006. előtt nem látnak reményt az EU-bővítésre. Kérjük, terjessze lapunkat! VÉGSŐ BÚCSÚ SZALAY GYULÁTÓL 91 éves korában Kaliforniában elhúnyt Szalay Gyula, a Figyelő című havi folyóirat alapító-fő­szerkesztője. Négy hónappal élte túl szeretett fe­leségét, aki múlt év végén húnyt el. Hatvan évet töltöttek együtt boldog házasságban és a szeretett hitvestárs nélkül Gyula már nem találta helyét ezen a Földön: követte párját az örökkévaló­ságba... Szalay Gyula a magyar Felvidéken, Trencsén- teplicen született és Trianon miatt kellett el­hagynia szülőföldjét. Budapesten a képzőművé­szeti akadémián tanult, portrékat és könyvillusz­trációkat festett. A második világháborúban zász­lósként szolgált. Az 56-os forradalom után mene­külnie kellett hazájából: feleségével és László fiával együtt elhagyta Magyarországot. Ameriká­ban, Los Angeles közelében telepedett le. Foly­tatta művészi munkásságát, de minden szabad­idejét a magyar ügynek szentelte. 12 évvel ezelőtt megindította a Figyelő című lapot és annak szer­kesztése kitöltötte az életét. A lap minden sorával a magyarságot szolgálta. Barátai és tisztelői nevében utolsó búcsút ve­szünk Szalay Gyulától és emlékét örökké őrizni fogjuk szívünkben. Béke poraira, nyugodjék bé­kében! GÁBLER ANTAL: KATONASORS Őrt állt a honvéd, minden fronton Árokban - esőben, hóban: A Don-kanyarnál - Budapesten És a Francia Légióban. Áldozat - bátorság, becsület, Elbukás... s néha győzelem: Ez volt a sorsa magyar katonáknak Harcban: hol ezernyi hős terem. De szóljon a kürt, zászlóbontás Hajtson fejet egy nemzedék, Már sorakoznak a bajtársak: S könny áztatja a Hősök terét. Szeresd, terjeszd a jó magyar irodalmat, olvasd az Amerikai Magyar Újságot!

Next

/
Thumbnails
Contents