Amerikai Magyar Újság, 2002 (38. évfolyam, 1-12. szám)
2002-05-01 / 5. szám
14 AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 2002. május lépcsősen megvalósítani, mert minden új tag esetében át kell alakítani az Unió intézményrendszerét. Nem szabad elfelejteni azt sem — tette hozzá végül Graf Lambsdorff hogy az EU-ba csupa olyan ország készül belépni, ahol jelenleg jóval alacsonyabb az életszínvonal és kisebbek a jövedelmek, mint az uniós átlag és az EU-szintre hozás problémáját azonos elvek szerint, közös erőfeszítéssel kell megoldani. Ezért a megoldás a csatlakozások elhalasztása. Otto Lambsdorff véleménye meglehetősen kiábrándító és el kell gondolkoztassa azokat, akik már évek óta irreálisan közeli határidőket dobnak be a köztudatba és jólér- tesültségüket fitogtatva már évek óta "tudják", hogy Magyarország rövidesen az Európai Unió tagja lehet. Ezeknek az álmodozóknak meg kellene érteniük, hogy a tagságért ácsingózó országoknak — így Magyarországnak is — annyi politikai és gazdasági feltételnek kell megfelelniük, amelyeknek teljesítése rendkívüli erőfeszítéseket kíván. És azzal is tisztában kell lennünk, hogy az uniós országok többsége egyáltalán nem váija tárt karokkal az új tagokat. A régiek tartanak a EU-juttatások és támogatások csökkenésétől, a konkurenciától (elsősorban a mezőgazdaságban), az olcsó munkaerőktől és még sok mástól, amelyekre az uniós létszám tizenötről huszonötre emelkedése esetén gondolni kell. (A NATO-felvétel más volt: ott a balkáni háború idején a NATO-nak, illetve az Egyesült Államoknak szüksége volt Jugoszláviához közeli támaszpontokra...) Jól emlékszem, hogy amikor Horn Gyula még aktív miniszterelnökkét 1995-ben Amerikában járt, egy washingtoni sajtókonferencián elhangzott kérdésre határozottan kijelentette: Magyarország még a századforduló előtt tagja lesz a NATO-nak és az Európai Uniónak. Az elsőt eltalálta, de a másodikkal melléfogott. Minden kormányon lévő politikus azt szeretné, ha övé lenne a dicsőség, hogy bevitte az országot rangos nemzetközi szervezetekbe. Ez Hom- éknak is csak félig sikerült, de ahogy a jelenlegi Fidesz- kormány sem ért el eredményt ezen a téren, a következő kormánynak sincs sok reménye arra, hogy sikerei közé sorolhatja majd az EU-tagság elérését. Kiváltképp akkor nincs, ha az agrártámogatás fölötti vita elmérgesíti a viszonyt Brüsszel és az érintett országok között. De éppen most mutatkoznak ellentétek a visegrádi országok között is, amikor legalább a felvétel idejére hasznosabb lenne a középeurópai összhang. A Benes-dekrétum szóbahozása, illetve a státustörvény miatt szétesőben van ez az Antall József által kezdeményezett csoportosulás, a lengyelek pedig egyesen megorroltak Magyarországra, mert olyan hír terjedt el a világsajtóban, hogy Budapestről azt sugallják Brüsszelnek: ha valamelyik ország kész a csatlakozásra, azt vegyék fel és ne váljanak a többikre. Az előjelek tehát nem a legbíztatóbbak és félő, hogy igaza lesz azoknak a borúlátóknak, akik 2006. előtt nem látnak reményt az EU-bővítésre. Kérjük, terjessze lapunkat! VÉGSŐ BÚCSÚ SZALAY GYULÁTÓL 91 éves korában Kaliforniában elhúnyt Szalay Gyula, a Figyelő című havi folyóirat alapító-főszerkesztője. Négy hónappal élte túl szeretett feleségét, aki múlt év végén húnyt el. Hatvan évet töltöttek együtt boldog házasságban és a szeretett hitvestárs nélkül Gyula már nem találta helyét ezen a Földön: követte párját az örökkévalóságba... Szalay Gyula a magyar Felvidéken, Trencsén- teplicen született és Trianon miatt kellett elhagynia szülőföldjét. Budapesten a képzőművészeti akadémián tanult, portrékat és könyvillusztrációkat festett. A második világháborúban zászlósként szolgált. Az 56-os forradalom után menekülnie kellett hazájából: feleségével és László fiával együtt elhagyta Magyarországot. Amerikában, Los Angeles közelében telepedett le. Folytatta művészi munkásságát, de minden szabadidejét a magyar ügynek szentelte. 12 évvel ezelőtt megindította a Figyelő című lapot és annak szerkesztése kitöltötte az életét. A lap minden sorával a magyarságot szolgálta. Barátai és tisztelői nevében utolsó búcsút veszünk Szalay Gyulától és emlékét örökké őrizni fogjuk szívünkben. Béke poraira, nyugodjék békében! GÁBLER ANTAL: KATONASORS Őrt állt a honvéd, minden fronton Árokban - esőben, hóban: A Don-kanyarnál - Budapesten És a Francia Légióban. Áldozat - bátorság, becsület, Elbukás... s néha győzelem: Ez volt a sorsa magyar katonáknak Harcban: hol ezernyi hős terem. De szóljon a kürt, zászlóbontás Hajtson fejet egy nemzedék, Már sorakoznak a bajtársak: S könny áztatja a Hősök terét. Szeresd, terjeszd a jó magyar irodalmat, olvasd az Amerikai Magyar Újságot!
