Amerikai Magyar Újság, 2002 (38. évfolyam, 1-12. szám)
2002-05-01 / 5. szám
2002. május AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 15 NÉPSZÁMLÁLÁS VOLT ROMÁNIÁBAN Krisztus születése óta ismerős a fogalom, hogy népszámlálás. Romániában utoljára tíz éve számlálták meg a lakosságot. Napjainkban ismét csönget, vagy kopog a népszámláló-biztos, hogy kartotékra kerüljenek a nevek, és meghatározható legyen keleti szomszédunk lakóinak száma. Ha bárhol Európában hasonló számlálás van, senki nem jön ettől lázba, inkább csak a statisztikusok kíváncsiak a végeredményre. Romániában ez egészen másként van. Ott a népszámlálás ki nem mondott célja, bizonyítani a világ előtt, hogy a “dákok” egy homogén országban élnek, ahol a nemzetiségek száma elhanyagolható, Pedig a világot régen nem érdekli Románia nemzetiségi tagozódása. Akkor pedig mire ez a görcsös igyekezet? A két háború között, a magyarokon kívül szászok, cigányok, zsidók és egy kevés szerb élt ott. A II. világháború alatt a zsidókat a román nacionalisták kiirtották, mindenféle segítség nékül. A Vasgárda egy olyan rohamosztag volt, mely nem ismert irgalmat. A háború után, de főleg a 60-as évektől, felgyorsult a szászok kivándorlása, mely egyfajta emberkereskedés volt, melyért Ceausescuék nem kevés német márkát vágtak zsebre. Mára már alig maradt németajkú lakója Romániának. Közben a magyarok száma is sajnálatosan fogyott. Kolozsvár lakossága az I. világháború után 60 ezer körül volt, melynek alig 17 százaléka volt román. Mára Kolozsvár több mint háromszázezres nagyváros, mely a szisztematikus betelepülés folytán, elrománosodott. A város polgár/ mestere a betegesen nacionalista Gheorghe Funar, nem győzi hangoztatni, hogy a magyarok létszáma nem éri el a 20 százalékot. Miért pont a 20 százalékot? Mert a román törvények szerint, ha egy településen a nemzetiségek létszáma eléri a 20 százalékot, ott a nemzetiség nyelvén is ki kell írni a helységnévtáblát, a különböző tájékoztató táblákat, és a közhivatalokban a nemzetiség nyelvén is lehet intézni a hivatalos ügyeket. A kolozsvári polgármester erről hallani sem akar. Nincs ezzel egyedül. Az egész román politika, bár próbálja leplezni, folyamatosan alábecsüli a magyarok számát. Már a népszámlálási íveken a különböző rubrikák úgy vannak összeállítva, hogy az eredmény minél kevesebb magyar nemzetisé/ gü polgárt regisztráljon. A nemzetiségek így vannak felsorolva: román, magyar, székely, cigány, illetve csángó. Tehát a székely vagy a csángó az nem magyar. Márpedig ilyen nemzetiségű, hogy székely vagy csángó nem létezik. Ok bizony magyarok, hiszen odahaza a magyar nyelvet beszélik. Tehát az anyanyelvűk a magyar. Ez pont olyan mintha a palócok is más nemzetiségűek lennének, vagy a jászok, esetlek a kunok. Az RMDSZ aktivistái felhívták az ott élő magyarok figyelmét erre a csapdára. Komoly propagandát fejtettek ki azért, hogy mindenki bátran vallja magát magyarnak. Ezért a szélsőséges soviniszta pártok részéről, támadás érte az RMDSZ-t Sőt, volt olyan hely, ahol megfenyegették őket. Akadt más érdekes eset is. Itt a gyimesi és a moldvai csángók voltak megnevezve. Ugyanis a román püspöki kar felszólította őket, hogy románoknak vallják magukat. Mint ismeretes a csángók lakta vidéken, a templomokban román nyelven folyik a liturgia. Több mint tíz éve kilátástalan követelésük az, hogy a csángók magyar nemzetiségű papot kapjanak és a misék magyar nyelven follyanak. A gyerekek is csak román iskolában tanulhatnak. Különböző lakásokban a magyar nyelvű tanítást betiltották. Ennyit a csángók szomorú sorsáról. Végezetül: azért, hogy a román hatóságok szája íze szerint follyon a népszámlálás és olyan eredmény szülessen, sok számláló biztos az ívek kitöltésénél ceruzát használt, úgy a leírt adat kitörölhető, megváltoztatható. Churchill írta valahol, hogy ő csak annak a statisztikának hisz, melyet maga hamisított. Romániában valami hasonló történt. Pedig igazából nem lenne erre szükség, hiszen az elmúlt több mint 80 év alatt olyan pszichológiai és fizikai etnikai tisztogatás folyt és folyik, hogy a magyarok száma látványosan csökkent. Ahogy a székely himnusz mondja: Maroknyi székely, porlik mint a szikla. Mit lehet mindehhez hozzáfűzni? Talán annyit: Ne hagyd elveszni Erdélyt Istenünk. Soós Géza Megjelent a 2000. évi nagysikerű XL. Magyar Kongresszus eseményeit és tárgyalási anyagát tartalmazó KRÓNIKA! A díszes vászonkötésű könyv több mint háromszáz oldalon sok-sok képpel mutatja be, mi történt a clevelandi Magyar Találkozón a 2000. év novemberének utolsó napjaiban. Ez a kötet az amerikai magyarság egy évi munkájáról ad hű képet s ezért nélkülözhetetlen kézikönyv mindenki számára, aki a magyar ügy iránt érdeklődik. Aki megrendeli a könyvet, a Magyar Társaságot támogatja közérdekű hazafias munkájában. Cím: Hungarian Association, 1450 Grace Ave., Cleveland, OH 44107. Tel: 216-226-8808
