Amerikai Magyar Újság, 2002 (38. évfolyam, 1-12. szám)
2002-05-01 / 5. szám
2002. május AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 13 STIRLING GYÖRGY: TOVÁBB KÉSIK MAGYARORSZÁG FELVÉTELE AZ EURÓPAI UNIÓBA? Egészen a legutóbbi hónapokig ha lassan is, de viszonylag simán haladtak előre azok a tárgyaások, amelyek a kelet-közép-európai országok EU-csatlakozása számára készítették elő a talajt. Az érintett államok szakminiszterei kitöltötték az EU-tagság feltételeit tartalmazó kérdőíveket és elkészítették jelentésüket a felkészültség fokáról. A bürokrácia malmai azonban Brüsszelben is lassan őrölnek és felvételi kérelmek elbírálása meglehetősen vontatottan halad. Aminek objektív okai is vannak, hiszen a tizenötök mindegyike jogot formál arra, hogy megtehesse észrevételeit a csatlakozni kívánókkal kapcsolatban és megfontolja: nem kíván-e élni vétójogával. És ha a tizenöt között csak egyetlen "nem" szavazat van, az a tagjelölt elutasítását vonhatja maga után. Ilyesmire mindeddig még nem került sor, de kisebb- nagyobb viták már adódtak a csatlakozási feltételek értelmezése körül, például hogy egyes tagjelöltek esetében milyen téren és mennyi ideig tehet engedményeket Brüsszel az uniós átlag elérésére, de legfőképp a tagországoknak járó anyagi juttatások elosztása körül mutatkoztak ellentétek. Most legutóbb például akörül támadt elég éles vita, hogy az EU vezetősége az új tagországokat lényegesen kisebb agrártámogatásban akarja részesíteni, mint ameny- nyire a régi tagok igényt tarthatnak. Márpedig a mezőgazdaság fejlesztése és a termékek piacképességének szabályozása az Európai Unió egyik kulcskérdése. A felvételre váró országok — köztük Magyarország is — sérelmezik ezt a hátrányos megkülönböztetést és diszkriminációt emlegetnek, mondván: "Nem akarnak másodosztályú tagok lenni." Ez a véleménykülönbség aligha fogja meggyorsítani a felvételi procedúrát, valószínűleg inkább visszaveti azt. A "visegrádi országok" - Lengyelország, Magyarország, a Cseh Köztársaság és Szlovákia — közös tiltakozásra készülnek, Brüsszel viszont eleve elutasít minden alkudozást. Günter Verheugen bővítési biztos elég nyersen jelentette ki: "Az agrártámogatás ilyen elosztása a lehető legjobb megoldás és nem felhívás az alkudozásra." Ugyanakkor hozzátette: 2013-ig szó sem lehet arról, hogy az új tagokat a régiekkel azonos elbánásban részesíthessék. Romano Prodi EU-elnök, aki egy legutóbbi nyilatkozatában helyesnek és megalapozottnak tartotta az elosztásnak ezt a módját, indokul a takarékosságot hozta fel. Ha jelenlegi támogatási szabályokat egyszerűen kiterjesztenék a tíz új tagállamra is — mondotta -, akkor a bővítés az első három évben kb. 100 millárd euróba kerülne, a mostani javaslat pedig csak 40 milliárd eurót kíván. A spanyolországi Caceres-ben pár héttel ezelőtt tartottak háromnapos értekezletet az uniós külügyminiszterek, ahol az Unió ezévi soros elnöki tisztét betöltő Jose Maria Aznar spanyol miniszterelnök vezette a tanácskozást s itt is vitára bocsátották az agrártámogatások kérdését. S ime kiderült, míg a csatlakozni kívánó országok az egyenlőtlen elbírálást kifogásolják, addig Svédország, Hollandia. Nagy-Britannia és az Unió két legfontosabb tagja, Franciaország és Németország szerint 'túlságosan bőkezű" a javaslat és a felajánlott 40 milliárd eurót 30 milliárdra akarják csökkenteni. Caceres-ben az El País című spanyol lap ezzel kapcsolatban megkérdezte Romano Proditól, hogy osztja-e azt a véleményt, miszerint " több csatlakozásra váró ország kizárólag arra koncentrál, hogy a tagság milyen előnyökkel jár majd", mire az EU elnöke így válaszolt: "Tudjuk, hogy a belépésre váró országokban létezik bizonyos fokú elégedetlenség az általunk közölt ajánlatokkal kapcsolatban, de komoly politikát kell folytatnunk, még ha az gyakran népszerűtlen is." És a felvételre váró országoknak érdemes lenne elgondolkozniok azon, hogy az EU számára jelent-e előnyt a bővítés vagy fordítva?... Már eddig sem ment minden simán, hiszen az Európai Unió múlt év végén kiadott országértékelő jelentése számos hiányosságot sorol fel a belépésre várakozó országok felkészültségével szemben, bár konklúzióként megállapítja: a jelöltek egyikénél sem észrevéteiezhető olyan súlyos kifogás, amely lehetetlenné tehetné a csatlakozást. Egyedül Lengyelország esetében merülhetnek fel komoly aggályok, mert a lengyelek vannak leginkább elmaradva a csatlakozási tárgyalásokkal. Ez viszont késleltetheti a többi kilenc ország felvételét is, ugyanis a stras- bourgi Európa Parlament ragaszkodik ahhoz, hogy mind a tíz tagjelöltet egyszerre vegyék fel az Unióba. Tavaly még az volt az álláspont, hogy bővítésnek 2004-re be kell fejeződnie, az azóta történtek azonban kétségessé teszik, hogy megtartható-e ez a határidő és egyre több érv szól amellett, hogy reálisabb lenne a határidőt elhalasztani 2005-ig, esetleg 2006-ig... Legutóbb nyilatkozott ezügyben a kérdés egyik legjobb ismerője, Otto Lambsdorff volt német gazdasági miniszter is és ő sem tartja valószínűnek, hogy 2004-ig megvalósulhatna az EU bővítése. Véleményét arra alapozza, hogy az Egyesült Államokban tapasztalható gazdasági visszaesés áterjedhet Európára és ez lelassíthatja az integrációs folyamatokat. Hozzájárulhatnak ehhez a terrorizmus- ellenes biztonsági intézkedések, amelyeket — tekintet nélkül a felmerülő költségekre - az Európai Unió határozatainak megfelelően minden tagjelöltnek be kell vezetnie. Graf Lambsdorff kételkedik abban is, hogy pld. a lengj elek végrehajtották a szükséges reformokat. A német politikus képtelenségnek mondta azt az egyesek által megpendített lehetőséget, hogy Lengyelország felvételét külön kell kezelni és későbbre kell halasztani. A tíz csatlakozásra váró ország összesen 75 millió új polgárt jelent majd az Unióban s ebből egyedül Lengyelország népessége 40 millió. A felvételeket nem lehet
