Amerikai Magyar Újság, 2002 (38. évfolyam, 1-12. szám)

2002-05-01 / 5. szám

2002. május

AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG

11

seftelés folyik a cigarettával Szlovákiában.

A szovjet II. világháborús, 1941-45-ös emlékoszlopai az 5 ágú csillaggal a tetején, egész Kárpátalján megtalálhatók, kisebb és nagyobb helyiségekben egyaránt. Bár nyíltan hangoztatják, hogy a szovjet uralom alatt ők is mennyit szenvedtek - az 1932-32-as szovjet éhínség több mint 6 millió áldozatából 4 millió ukrán volt - Kárpátalja szovjet megszállását a II. világháború végén mégis felszabadításként jellemzik ők is. így érthető, hogy ezeket a szovjet emlékműveket érintetlenül hagyták csak úgy, mint hazánkban is volt 1991 előtt. Nyugati értelemben vett túrizmus gyakorlatilag nem létezik. A nyugati külföldiek egyrészt Magyarországról érkező rokon látogatók - ott u.i. az anyaország is külföldnek számít - másrészt a különböző segélyakciók intézői. E tekintetben ki kell emelni a magyar és a különböző nyugati egyházak állandó jelleggel folyó segélyakcióit, mely a lakosság egészségügyi ellátásában és a gyermekgondozásban enyhít a kritikusan szűkös helyzeten és amit a hivatalos közegek is hálásan méltányolnak. Az 1998 novemberi, az egész évszázadban egyedül álló, 1 hónapig szünet nélkül tartó esőzés és a Tisza gátszakadása óriási károkat okozott. Az árvíz károsultak az ukrán államtól kaptak téglát, meszet és sódert az újáépítéshez, a külföldi segélyekből pedig faanyagot, ajtót-ablakot, faburkolatot és az építéshez szükséges gépeket. Az árvíz sújtotta községeken áthaladva örömmel láttam a házak előtti téglarakásokat és a beindult helyreállítási munkát, melyet sok helyen a helyi és körzeti Karitász vezetők irányítottak. A munkanélküliek is szívesen beálltak dolgozni, természetesen ingyen, hisz a károsultaknak nem volt pénzük a munkabérre és hálásak voltak az egy tál levesért délben. De talán még az 1998-az árvíznél is tragikusabb volt a helyzet 2001 tavaszán, melyért részben a nem eléggé körültekintő és szakszerű erdőgazdálkodás is okolható. Ez aztán - sajnos - a Felső-Tisza vidéken hazánkban is nagy károkat okozó árvízhez vezetett. Az elmosott közutak és hidak helyreállítása 1999-ben, 9 hónap elteltével, még alig indult be.

Az egyházak gondozásában működő óvodák, napközik, iskolák, árvaházak, szegény konyhák, Karitász- gyógyszertárak működéséhez az állam képtelen támogatást nyújtani hisz a hasonló állami intézmények helyzete is kétségbeejtő.

Az ukrán hivatalos pénzegység a Hrivnya, melynek a dollárhoz viszonyított átszámítási aránya 1999 augusztusában 5:1 volt (1 Hrivnya=20 cent). Fél év múlva ez az arány 5.2:1 lett (1 Hrivnya=16 cent). Mindenki tisztában van a dollár árfolyamával, melyet mint egy 2. pénzegységet használnak: az árakat épp

úgy említik dollárban, mint Hrivnyában. Pénzüket legálisan dollárra válthatják át és általában otthon tartják, nem pedig a bankban! U.i. nem felejtették, hogy mikor a Sz.U. utolsó éveiben a bankban tartott pénzüket zárolták, abból a mai napig egy kopeket nem látták! (A szovjet állam ezzel az intézkedéssel a takarékoskodó lakosságot egyszerűen kirabolta.) így nem meglepő, hogy a legtöbb háznál van dollár és ha valaki azzal fizet, abból vissza is tudnak adni. A dollár vásárló értéke kb. 5-6-szorosa az Egyesült Államokban fennálló vásárló értékének, de ez egy átlagos felbecsülés, melyen belül pl. Élelmiszereket illetően 1.5-2-szeres, lakásbéreket illetően 10-szeres a dollár értéke.

A fizetések hithetetlenül alacsonyak: egy orvos havi fizetése 150 Hrivnya = $30. - ami vásárlóértékben az USA-ban $ 180.-nak felelne meg. Kb. ilyen nívón van a mérnökök és tanárok fizetése is, de mivel az orvosok természetbeni juttatásokat is kapnak betegeiktől, valódi jövedelmük ennél valamivel nagyobb. A fizetések és nyugdíjak kifizetése a múltban sokszor hónapokig késett, de 2000 óta az orvosok és nyugdíjasok idejében magkapják juttatásukat. Ilyen fizetések melett meglepő, hogy az átlag városi utca emberének öltözete nem arányosan szegényes, a gyerekek pedig kimondottan jól és tisztán vannak öltözve. Hogy ezt hogy képesek csinálni, ezen csak csodálkozni lehet. Ezt megértendő tudni kell, hogy egyrészt a jó öltözködés a helyiek szerint státusz szimbólumnak számít, másrészt pedig az emberek állásukból eredő jövedelmükhöz valahogy még „összeügyeskednek” más jövedelmet is. A megélhetési viszonyok miatt a magyar értelmiségiek kivándorlása Magyarországba nagymérvű. Különösen pedagógusok és mérnökök hagyják el nagy számban őseik földjét, az orvosok még inkább maradnak. Állások betöltésénél a magyarok nincsenek hátrányban. Nemzetiségi és vallási elnyomás ma már nincs. A kommunizmus bukása óta a származás/osztályhelyzet miatti megkülönböztetés ugyancsak a múlté.

Politikailag lassan haladnak a helyi önkormányzat megvalósítása felé. A falvakban megmaradtak a tanácsok, de a városokban már visszaállították a polgármesteri tisztséget. A magyar többségű helyiségekben a helység és utca nevek magyarul is ki vannak téve, de kisebb betűkkel, a ciril betűs ukrán név alatt.

Közigazgatásilag ma egész Kárpátalja 1 megye, mely 13 járást foglal magában: 1) a beregszászi, 2) a huszti, 3) az ilosvai, 4) a munkácsi, 5) a nagybereznai, 6) a nagyszőlősi, 7) az ökörmezői, 8) a perecsenyi, 9) a rahói, 10) a szolyvai, 11) a técsői, 12) az ungvári és 13) a volóci járást. (A magyar közigazgatás idején Ung, Bereg, Ugocsa és Máramaros megye északi fele