Amerikai Magyar Újság, 2002 (38. évfolyam, 1-12. szám)
2002-05-01 / 5. szám
4 AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 2002. május Még a legszegényebbek is így tettek, annál is inkább, mert az ilyen családban az anya munkája és gondja sokszorosan túlhaladta a jómódúakét. Nem voltak drága, gazdag ajándékok ezen a napon. Sokszor semmi más, mint egy szál virág, hogy a legszentebbek, akik életünket adták és minden bajunkban velünk voltak, érezzék hálánkat és gyermeki szeretetünket. Azóta sokat változott a világ. Utóbbi években, különösen az állítólag “felszabadult” hazánkban olyanok a viszonyok, hogy ha egy család tisztességes emberi életet akar teremteni magának, vagy éppen csak megközelíteni ezt, az anyának is dolgoznia kell valahol. A gyerekek bölcsődékben, gyermekotthonokban, később pedig az utcán nevelkednek. Mindaz a sok szép. amit mi gyermekkorunkban kaptunk és sokkal később tudatosult bennünk a jelentősége, teljesen hiányzik az ide-odadobált gyermekeknek és ifjaknak az életéből. Sajnos ma ilyen alapra épül fel nemcsak szülőhazánk, hanem a sokkal magasabb életnívón álló nyugati “demokrácia” is, amelynek felsőbbrendűségét talán éppen azért hangsúlyozzák, hogy a tökéletes erkölcsi csődről eltereljék a figyelmet. Mi, hazátlanok idegenben ünnepeljük e napot, amelyen élő, vagy halott Édesanyánkra emlékezünk. Más világ ez és egyedül a csillagos ég mutat valami rokonságot az elhagyott szülőfölddel. Odahaza a szűkölködő milliók és a dúskálók közötti egyre mélyülő szakadék, itt pedig a viszonylagos jólét (ki tudja meddig?) a társadalom jellemzője. A technikai civilizáció fokozatos fejlődése annyira megkönnyítette a háztartás gondjait, hogy néhány évtizeddel ezelőtt ilyen kényelemről még álmodni sem lehetett. Ezért az asszonyok idejének legnagyobb része semmittevés vagy a televízió bámulása. Mit tesznek tehát? Munkát keresnek, hogy valamivel elfoglalják magukat, habár a kétségbeejtő recesszió egyre kevesebb lehetőséget ad az elhelyezkedésre. Mindenesetre a napilapokban még mindig rendszeresen látható: “Babysiner wanted”. Sajnos az olyan családokban, ahol a férfi és a nő mindketten dolgoznak, teljesen felborult a házirend. Valamikor az ebéd vagy vacsora nemcsak táplálkozás volt, hanem családi összejövetel, amikor az asztali áldás elmondása után elfogyasztották a "mindennapi kenyeret”, majd a szülők és a gyerekek megbeszélték a nap eseményeit és a további teendőket. Ez a patriarchális életforma már a múlté, sőt, sajnos lassan az emlékezetből is kihal. Mindenki akkor eszik, ha éhes és azt, amit talál. A dolgozó anya nagyon ritkán főz (ha tud egyáltalán főzni!), a szennyest mosodába hordja, amikor hazaér fáradt és ideges. Férjével együtt nyugalomra vágyik, ami az adott körülmények között érthető. Nincs semmi türelmük. Ebből adódik aztán, hogy mindketten házon kívül keresik a kikapcsolódást, a pihenést, a gyerekek pedig ismét csak a “babysitterrel” maradnak és a TV neveli őket. Apró, jobb sorsra érdemes árvák, akik nem hallanak mesét, mert nincs aki meséljen nekik. Az erkölcsromboló szórakoztatóipar pedig az úgynevezett gyermekműsorokban a legszörnyűbb rémtörténetekkel fertőzi az ártatlan kicsinyek lelkét. Különben is, egész nap látható ez a mindenki számára fokozatosan, tervszerűen adagolt méreg. Szomorú még kimondani is, de 1997-ben a 3-4 éves gyerek többet tud a nemi életről és a brutalitásról - hála Hollywood nevelésének —, mint néhány évtizeddel ezelőtt egy sokgyermekes anya, vagy egy háborús veterán. E "korszerű " nevelés természetes következménye iskoláskorban az utca, a pajtások, a rock’n roll, a disco, a kábítószer, a 13-15 éves leányanyák és a kábítószertől megvadult suhancok. újabban pedig lotyók pénzért minden gaztettre kész rablóbandái is. Logikusan következik ez a sorrend a fiatalok életkorának megfelelően. Sajnos, a modem pedagógia nem ismeri a morális követelményeket, sőt néhány évvel ezelőtt a Miatyánkot is kitiltották, nehogy a más vallásokat követők, vagy az ateista szülők gyerekeit megfertőzze Krisztus tanítása. Ehelyett a fiatal gyerekek szexnevelést kapnak és ami egészen megbotránkoztató, kondomot. Azonkívül a TV lélekmér- gezése következményeként az iskolákban teljesen megszűnt a közbiztonság. Ehhez az anarchiához hozzájárul a különböző “jogokat” védő szervezetek állandó, terrorisztikus hangoskodása és lázítása a törvényes rend ellen. Ezeknek a tervszerű társadalomrombolása és irányítottsága nem szorul bizonyításra. Az anyanélküliség rendkívül tragikus eredménye, hogy minden jó érzés lahalt az utódokból és lerombolja a család összetartozását. Bűnös és lépésről lépésre megtervezett aláásása ez az isteni törvényeknek és a morális normáknak Az is bizonyos, hogy ez a destrukció - céljának megfelelően - a legzártabb egységet, a családot akaija megsemmisíteni. így az emberiség százmillióit, akiknek a komputerek korában már gondolkozniok sem kell, egész egyszerű lesz belekényszeríteni az “új világrend” rabszolgaságába. Ennek ellenére napjainkban is ünnepük az anyákat május második (otthon első) vasárnapján, habár színészkedő és kényszeredett az emlékezés, a szülők és a gyermekek közötti egyre mélyülő űr miatt. Azt hiszem, hogy e szeretetmeg- nvilvánulás kevés kivétellel semmi más, mint álszent formalitás. Meddig tart még? Ki tudná megmondani? Talán csak addig, amíg ki nem találják és nem kezdik el szériában gyártani a robotra tervezett szintétikus csecsemőket. Tudom, hogy sötét kép ez, de igaz. Mi azonban, akik kihalófélben lévő élőlénynek, emberszabású dinoszaurusznak számítunk már, nem törődünk senkivel, ezért őszinte sziv-vel és szeretettel ünnepeljük az elhunyt és élő magyar Édesanyákat, az utolsó leheletünkig áldva emléküket! *--A kedvezmény törvény életbelépése óta 71 ezren igényeltek eddig magyarigazolványt, s 83 ezren már kézhez is vették a dokumentumot. Romániában több mint 130 ezer magyarigazolvány iránti kérelmet vettek át a státustörvény végrehajtásában segítséget nyújtó információs irodák. A vajdaságban csaknem 55 ezer délvidéki magyar igényelte az igazolványt. Az érdeklődés a magyarigazolvány iránt felülmúlt minden várakozást. Délvidéken még mindig naponta nyolc- száz-ezer ember folyamodik az igazolványért.
