Amerikai Magyar Újság, 2001 (37. évfolyam, 1-12. szám)
2001-03-01 / 3. szám
2001. március AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 3 FÁY ISTVÁN TAVASZI REMÉNYSÉG (Március Idusára) 1848 tavaszán a reformifjúság megelégelte a pozsonyi országgyűlés időt fecsérlő szónoklatait és döntésre akarta vinni követeléseit, melyek a nemzet szabadságát biztosították volna. Ezért március 19-re Rákos mezején népgyűlést tervezett. A részletek megbeszélésére Klauzál Gábor az Ellenzéki Kör elnöke felajánlotta helyiségüket, ahol 14-én gyűlést tartottak, melyen Irányi Dániel követeléseiket az országgyűlés megkerülésével, közvetlenül V. Ferdinánd elé akarta terjeszteni. Sikere óriási volt, de a megfontolt Klauzál azt ajánlotta, hogy ilyen jövőt eldöntő lépést többszázezer aláírással kell alátámasztani. A résztvevők zúgolódtak az újabb időveszteség miatt, majd a gyűlést otthagyva a Pilvax kávéházba mantak és ott vitatták meg a tennivalókat, de minden eredmény nélkül. Tíz órakor a pozsonyi hajóval megérkezett egy hírnök, felugrott az asztalra és elmondta, hogy Metternich megbukott, elmenekült és Bécsben kitört a forradalom. Beszéde leírhatatlan lelkesedést keltett és megegyeztek abban, hogy nincs további késlekedés. Határozni azonban nem tudtak és éppen elakartak oszolni, amikor Vajda János az ajtó elé állt és hangos szóval kijelentette: "Innen addig senki el nem megy, míg nem határoztunk". Erre megegyeztek, hogy másnap, március 15-én reggel 8 órakor ugyanott találkoznak. Most pedig átadom a szót nagy írónknak, Mikszáth Kálmánnak, aki a "Jókai Mór élete és kora" című ragyogó korrajzában hitelesen elmondja, mi történt a. nagy napon: "...Petőfi talán le sem feküdt, vagy ha lefeküdt nemigen aludt, mert már hétórakor talpon volt, benézett Jókai szobájába, felköltötte, aztán nyugtalanul sietett a Pilvaxba. Útközben Vasvárival találkozott, aki ugyancsak a Pilvaxba tartott. Borongós, ködös, szinte pépes márciusi pirkadás volt, csípős szél fújdogált és feszegette a még jobbára csukott boltok cégtábláit. A Pilvaxban még nem volt senki, csak a koránkelő Bulyovszky Gyula, minélfogva még visszamentek mindhárman Jókaiért, akinek szobájában tanácskoztak ama néhány bevezető szó fölött, mellyel a tizenkét pontot proklamálni fogja. Kevéssel nyolc óra előtt, mostmár négyen nyitottak be a Pilvaxba, de még most is kevesen voltak, ami láthatóan lehangolta a türelmetlen Petőfit. Vártak még egy kissé: lassan szállingóztak a "héroszok". Éppen a leglármásabbak maradtak el. Megjött Emődy, Vajda, majd a hórihorgas Pálffy Albert nyitott be nagy disputában a nyalka Dobsával. "Nem rebellis a magyar korán reggel" - sopánkodott Jókai... Végre kilenc felé any- nyian gyűltek össze, hogy Jókait felerőszakolták egy asztalra. Jókai felállt és felolvasta pár bevezető szóval, hogy "mit kiván a magyar nemzet" "Valami villanyos melegség állta el akkor minden tagomat - írja ő maga -, érzem, hogy végzetes szó az, amihez kezdek; de el voltam rá szánva, ha áldozatul esem is". Utána Petőfi olvasta fel a Nemzeti dalt. Ekkor már mind odagyültek a vásárosok is, s a dal refrénjét utána zúgták ők is: "Esküszünk, hogy rabok tovább nem leszünk". A "főpróba", mert annak kellett tartani, kitűnően sikerült. A vers feltüzelte az ifjúságot, s mostmár lelkesedve indult a megállapodás szerint az orvosi egyetem felé. még mindig nagyon kicsiny volt a csoport, de a felkokárdázott ifjak, kik előtt egy trikolórt vitt egy nagytermetű jurátus, felköltötték útközben az érdeklődést. Minden lépésnél nőtt a csoport: "Éljen a sabadság! Egyenlőség! Éljen Kossuth" kiálltások hangzottak. Az orvosifjuság, dacára, hogy leckeóra volt, otthagyván professzorait az udvarra tódult, hol Jókai ismételte rövid beszédjét. "Testvéreim, a pillanat, melyet élünk, komolyabb teendőre szólít fel bennünket. Európa minden népe halad és boldogul, haladnunk és boldogulnunk kell nekünk is. Legyen béke, szabadság és egyetértés! Követeljük jogainkat, melyeket tőlünk eddig elvontak s kívánjuk, hogy legyenek azok közösek mindenkiével". Petőfi elszavalta a "talpra magyart" s a menet, mostmár az orvosnövendékekkel megszaporodva, sorba járta a többi fakultásokat. Az Egyetem térről újra visz- szaindult ezrekre és ezrekre szaporodva, megállt a Hatvani-utcában a Pálffy ház előtt, melynek földszintjén akkoriban a Länderer és Heckenast nyomda volt. Petőfi felállt a kapu alatti szegletkőre. "Most egy bizottság bemegy a nyomdába s kinyomatja a tizenkét pontot. Addig türelem idekünt". Havaseső szitált az égből. A rivalgó tömegek az esernyőket rázták a levegőben. "Nemzeti dalt is nyomassák ki!" követelte a tömeg. Erre Petőfi vezetése alatt Jókai, Degré, Vasvári és Irinyi behatoltak a nyomdába, mint a nép küldöttei. Az ajtó nyitva volt. Könnyen bemehettek. Länderer a nyomdahelyiség ajtajában várta őket. "Azért jöttünk - fordult Petőfi Landererhez -, hogy e kéziratot kinyomassuk". Länderer megnézte a kéziratokat. "Lehetetlen - felelte szárazon - nincs rajta a cenzor engedélye" A nép küldöttei zavartan néztek össze; Länderer odasúgja Irinyinek: "Foglaljanak le egy sajtógépet". Egy géphez lépett most Irinyi: "E sajtót a nép nevében lefoglaljuk és követeljük kéziratunk kinyomatását"! "Az erőszaknak nem állhatok ellent" - felelte Länderer ünnepélyesen és megparancsolta szedőinek, hogy munkába fogjanak. ...Addig a nép türelmesen várt és ázott odakünn anélkül, hogy esernyőjét használta volna. Hogy együtt tarthassák, Degré, Irányi, Jókai és Egressy >
