Amerikai Magyar Újság, 2001 (37. évfolyam, 1-12. szám)
2001-01-01 / 1. szám
6 AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 2001. január SOÓS GÉZA POSZTKOMMUNISTA HATALOMÁTVÉTEL ROMÁNIÁBAN Az elmúlt időszakban három választás is volt határainkon túl. A legrégebbi déli szomszédunknál, melynek eredményét Milosevicsék megpróbálták elszabotálni. A feldühödött tömegek Belgrádban és a többi nagyvárosban az utcára vonultak. A változásra voksoló polgárok elsöpörték a régi kommunista diktatúrát. Új kormány alakult Vojiszlav Kostunica elnök vezetésével. Az új kormány előtt nem kevesebb feladat áll mint megszervezni a csődbe jutott gazdaságot, legalább annyira kimozdítani a holtpontról, hogy a közelgő telet valahogy átvészelje a lakosság. Néha azért még aggasztó hírek érkeznek a Vajdaságból. Legutóbb a szerb rendőrség minden ok nélkül súlyosan bántalmazott egy magyar újságírót. Ma úgy tűnik déli szomszédunknál hosszú még az út a valódi demokrácia felé. Eléggé göröngyös is, és félő, hogy tele lesz kitérőkkel. A következő szavazás Szlovákiában volt. A lakosság azért vonult az urnák elé, hogy eldöntsék legyen-e előre hozott, időelőtti választás. Az ok a következő; Meciárt megbuktató demokratikus koalíció (itt a demokratikus szó nem ugyanazt jelenti, mint Nyugaton), a gazdaság terén csekély eredményt ért el. Amit sikerült elérnie, az sem érződik az emberek hangulatán, a helyzet nem megnyugtató. Ezt próbálja meglovagolni Meciár és nacionalista pártja, és az előrehozott választásban reménykedtek. Szlovákia még messze nincs túl a nehézségek mélypontján. Ezzel együtt is a népszavazás csekély érdeklődés mellett zajlott, és messze elmaradt attól az eredménytől, melyre Meciárék számítottak. A Mikulás Dzurinda nevével fémjelzett Szlovák Demokratikus Koalíció túlélte a népszavazást, mégis helyzete egyre bizonytalanabb. A pozsonyi parlamentben a koalíción belül nagy a képviselők politikai mozgása, mely bizonytalanságot szül. Egyben figyelmeztetés is, hogy nem múlt el a veszély, a következő választásokon akár hátrányos fordulat is bekövetkezhet északi szomszédunknál Hátrányos fordulatot említettem Szlovákia vonatkozásában. Romániában ez már a valóság. Az elmúlt írásaimban többször is jeleztem, hogy keleti szomszédunknál a legközelebbi választásokon visszarendeződés történhet. Sajnos megbízható jósnak bizonyultam. Romániában földcsuszamlásszerű átrendeződés történt a kommunisták és a posztkommunisták javára. A választást Ion Iliescu Demokratikus Románia Pártja (PDSR) nyerte, 40 százalékos támogatással. Iliescuról tudni kell, hogy annak idején a román diktátor Ceausescu bizalmi embere volt, és a forradalom idején gyors átállással sikerült pozicóban maradnia. Második legerősebb párt a Corneliu Vadim Tudor Nagy-Románia Pártja (DRM) lett. Tudor régi kommunista, Ceausescu udvari költője volt, aki nacionalizmusáról, zsidó és magyar gyűlöletéről ismert. A második fordulóban Iliescu és közte lehetett választani. Szomorú kilátások. Mára már világossá vált, hogy Romániában a visszarendeződés megállíthatatlan. Ha létezik a balkáni állapotoknál "dobogós hely" Románia éremesélyes. Ezek után érthetetlen, hogy Markó Béla az RMDSZ elnöke, még fontolgatja Iliescuval való megállapodást. Ha egy megegyezés létrejön Iliescu és az RMDSZ között, az gyászos és tragikus lenne. A románok őseiket a Krisztus előtti időkre vezetik vissza. Ezen ugyan lehet vitatkozni, de egy biztos, ami ma romániában történik, az könnyen a Krisztus előtti időkhöz fog majd visszafejlődni. Váltsunk témát, jöjjenek az itthoni események. Elkészült az olajbizottság jelentése, mely az elmúlt tíz év gázolajjal való visszaéléseit tartalmazza. Egy parlamenti döntés alapján, a hat párt által delegált tagok annak szerettek volna a végére járni, hogy az elmúlt kormányok alatt, hogyan folyt, kik mozgatták, a politikusok és közéleti személyek, rendvédelmi szervek, mennyire, vettek részt az elhíresült olajszőkítésben. A jelentés elkészült, melyet a pártok vélt vagy valós érintettsége miatt nem fogadtak el, illetve visszadták átdolgozásra. Az igazsághoz tartozik, hogy a közvélemény az első perctől kezdve, nem hitt abban, hogy valaha is tiszta képet kap a többszázmilliárdos olajkorrupcióról. Jó néhány hete a közlekedési tárca minisztere, szolgálati kocsijával összeütközött egy Trabanttal. A Trabantban ülő jegyespár férfi tagja a helyszínen meghalt, mig a lány két hét múlva a kórházban hunyt el. Jelentések szerint a balesetet a miniszter sofőrje okozta. A miniszter is megsérült. Ezek után a miniszter benyújtotta lemondását, helyére Fónagy János került. A miniszterelnök felmentette Pepó Pál környezetvédelmi minisztert, a tárcát Túri- Kovács Béla vette át. MSZP megtartotta az ördög tudja hányadik kongresszusát. A kongresszust némi egymást mocskoló, lejárató kampány előzte meg. Aztán az egész belesimult a régi kommunista tradíciókba. Az elnökségre volt egy biztos befutó, Kovács László személyében. Vélt vagy valós ellenfelét Németh Miklóst (az utolsó kommunista miniszterelnököt), még idejében kirugdosták a hatalom közeléből. Mégis azt kell mondanom, hogy hatalmasat fejlődtek a szocialisták, elődeikhez képest. Ugyanis Németh Miklós úgy vesztett, hogy el sem indulhatott, viszont mint vesztes nincs életveszélyben. Hogyan is volt ez korábban az elvtársaknál? Ahogy a politikai ellenlábast legyőzték, annak kötél, golyó, vagy csak sima agyonverés jutott. Ma már gondolata sem merül fel egy ilyen leszámolásnak. No nem azért mintha az erkölcsök ennyire javultak volna, a körülmények lettek mások, és szerencsére a világ is megváltozott. Maradt a konszolidált kongresszus. Jól öltözött emberek, pompás beszédek, jövőkép. A jelszó, le kell váltani az Orbán-Tor- gyán-kormányt; harsogták a mikrofónba elég rosszarcú emberek. Pénz is osztogattak számolatlanul. Persze csak elvileg, ha majd hatalomra kerülnek akkor igen. Akkor
