Amerikai Magyar Újság, 2001 (37. évfolyam, 1-12. szám)
2001-01-01 / 1. szám
2001. január AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 5 KARÁCSONY AZ ORSZÁG HÁZÁBAN Huszonhét iskola hétszáz tanulója kapott meghívást az ünnepségre. Gyerekzsivajtól volt hangos december 17-én az Országház, hiszen az immár hagyományos parlamenti kiskarácsonyi ünnepségre - sorsolás után - 27 általános iskolai osztály mintegy 700 tanulúja kapott meghívást. A gyermekeket kézműves foglalkozások, játszóház, táncház, bábszínház, meseház várta és találkozhattak olimpiai bajnokokkal is. Áder János házelnök köszöntője után az iskolások előtt megelevenedett "1000 év meséje", köztük Szent István, Szent László és Mátyás király legendája. Délután megérkezett az ünnepségre a bethlehemi láng is, amelyet a résztvevők az Országház mellett felállított jászolhoz "kísértek". Az idei parlamenti kiskarácsonyra a szervezők 450 település iskoláit kérték fel, hogy készítsenek pályázatot Álmom a jövőről címmel, és írják le vagy rajzolják meg: hogyan képzelik el a harmadik évezredet. A pályázati felhívást idén a Szent István nevét őrző települések általános iskolái és a nemzetiségi iskolák kapták meg. A mintegy 450 pályázó osztály közül - közjegyző jelenlétében - sorsolták ki azokat, amelyek részt vehettek az ünnepségen. A gyermekek és kísérőik utaztatásáról az Ország- gyűlés gondoskodott: minden osztályt egy-egy autóbusz szállított Budapestre, illetve az ünnepség után haza. /B. 1./ Bácska magyar föld, ne hagyjuk elveszni ORBÁN VIKTOR. A MAGYAR TELEVÍZIÓBAN A miniszterelnök nem tartja ellenségnek az ellenzéket, hanem nyugati, alkotmányos meggyőződésének alapján gondolkodik a vele való viszonyról. -Hogy fordítva vajon így van-e, azt már nem merném ilyen biztosan állítani - mondta a kormányfő a televíziónak adott interjújában. Kifejtette: felfogása szerint az ellenzéknek az a hivatása, hogy segítse a kormányprogram végrehajtását oly módon, hogy rámutasson: a parlament által elfogadott elképzelésekhez képest van-e eltérés és ha igen, akkor az indokolt-e vagy sem. Felhívta ugyanakkor a figyelmet: 1994 és 1998 között ő maga is gyakran látta úgy, hogy nem jó irányba mennek a dolgok, súlyos kérdéseket rosszul válaszolnak meg. A miniszterelnök a családpolitikában látja a legnagyobb különbséget a jelenlegi kormány és elődje között, úgy vélekedve, hogy az előző kabinet nem is rendelkezett ilyennel. Kétkedését fejezte ki azzal kapcsolatban, hogy a Bokros-csomag idején "a sok családot megnyomorító döntést" mennyiben motiválta a gazdasági kényszer és mennyiben a társadalompolitikai filozófia.-Ha egy megváltozott gazdasági helyzetben, egy új kormány idején, 1998 őszén még mindig ugyanúgy szavaznak, mint ahogy a Bokros-csomag idején, akik megcsinálták, az ember mégiscsak elgondolkodik, hogy most miről is van szó - jegyezte meg a miniszterelnök, utalva a tandíj eltörlésének, az alanyi jogú családi pótlék visszaállításának vagy a gyermekek utáni adókedvezményeknek az MSZP és az SZDSZ általi elutasítására. A miniszterelnök védelmébe vette a háromhetes parlamenti ülésezési rendet, amely véleménye szerint kiegyensúlyozott törvényhozási munkát tesz lehetővé. Felhívta a figyelmet arra, hogy Ausztriában például négyhetente tartanak plenáris ülést. Kitért arra is, hogy sokkal több dologban ért egyet az ellenzék a kormánnyal, mint azt a közvélemény elsőre gondolná: az előterjesztések mintegy 50 száalékát az ellenzék is megszavazza, sikerült például megállapodni a megüresedett alkotmánybírói helyek betöltéséről és a haderőreform egyes kérdéseiről. Nem ért egyet a kormányfő azzal a véleménnyel sem, hogy a koalíció elutasít minden ellenzéki módosító javaslatot. Cáfolta azokat a vádakat is, hogy a kormány nem támogatja kellő mértékben a legszegényebb családokat. Elmondta: egyebek mellett a rendszeres gyermekvédelmi támogatáson keresztül egy-egy szegény gyermekre sem jut kevesebb támogatás, mint a középosztálybeli családoknak az adókedvezmény révén. Minden családnak más a problémája, azoknak, ahol sok gyermek születik, de nem tudják őket rendesen felnevelni, mert a szülőknek nincs munkája, olyan segítséget kell nyújtani, hogy álláshoz jussanak. Érvelése szerint az adókedvezménnyel viszont azokat a családokat kívánják segíteni, akik megfelelő szinten élnek, félnek attól azonban, hogy egy újabb gyermekvállalás a szegénységet jelentené számukra.
