Amerikai Magyar Újság, 2001 (37. évfolyam, 1-12. szám)
2001-02-01 / 2. szám
4 AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 2001. február kivándoroltak közül, még idehaza, ketten is gyilkosságba keveredtek és keresi őket a rendőrség. A hírt még meg sem emésztette a közvélemény, amikor nyilatkozott Zámoly község jegyzője, hogy a cigányok egy- egy megbízottja minden hónapban megjelenik és felveszi a közel százezer forintos segélyeket. Mi több, gyakorta több meghatalmazással és többször is fel akarja venni, amiből aztán állandó nézeteltérés keletkezik. Ha gonosz lennék azt mondanám hogy, a segély kifizetése ilyen formában is megér annyit, hogy az emberek megismerjék a cigányok igazi mentalitását. Mégis azt kell mondanom, hogy talán ez így nem általános. Lassan haladnak idehaza az úgynevezett sortűz- perek. Az 1956-os forradalom idején, de főleg a leverése után, sok városban dördültek el sortüzek, amelyek több száz ártatlan ember életét oltották ki. így volt ez Salgótarjánban is. December 8-án a tüntetőket a város főterén sortűz fogadta, melynek következtében 130-an meghaltak. Évekig hallgatás övezte a tragédiát. 1990-től már koszorúzásokkal emlékeznek meg a szomorú eseményről. Az évforduló egyben gyásznap is Salgótarjánban. Az elmúlt év december 8-án is gyászünnepségre került sor a szokásos koszorúzásokkal, gyászbeszédekkel. A gyászünnepséggel egyidőben, a város művelődési otthonában egésznapos vigasság volt, gyermek-szépségversennyel és más nem éppen a naphoz illő szórakozásokkal. A tömeget jobban érdekelte az önfeledt szórakozás, mint a fájó emlékezés. Még csak any- nyit, Salgótarján város vezetői szocialisták, vagy egész pontosan volt kommunisták.-A Kárpát-medencei gyermeklapok Szabadkán és Újvidéken megtartott találkozóján Lévay Erzsébet, a burgenlandi Hírhozó szerkesztője is részt vett. "Irigykedve hallgatjuk az erdélyi beszámolókat — nyilatkozta az újvidéki Magyar Szónak -, ahol 160 ezer magyar ajkú óvodás, általános iskolás van. S a gyermeklapok is 20-25 ezres példányszámban jutának el az ifjú olvasókhoz. Ugyanakkor Burgenlandban mindössze 7 ezer fős magyarság él, s ott 600-900 példányszámban kapják kézhez a diákok a lapjukat, a Hírhozót." A burgenlandi nagyarság 200 éve kisebbségi sorsban él. Itt a fejlesztés soha nem volt olyan erőteljes, mint Ausztria más részein, s ha az ottani magyarság ki is termelt értelmiségi réteget, elszippantotta azt Bécs, Klagenfurt vagy Graz. Szellemi húzóerőnek csak néhány általános iskolai pedagógus maradt ott. A történelmi események forgatagában két generációnál teljesen kimaradt a magyar iskoláztatás lehetősége. Az anyaországgal való kapcsolattartás is csak a vasfüggöny leomlása után vált élénkebbé, s bizony cáfolhatatlan tény, hogy aki egyáltalán nem, illetve rosszul beszéli az anyanyelvét, az nem, vagy csak alacsony szinten tudja átadni a gyerekének. KÉRJÜK, ÚJÍTSA MEG ELŐFIZETÉSÉT! CÚTH JÁNOS ÍME, A TÖMEGLÉLEK Attól eltekintve, hogy az emberiség vesztésre áll, vakságánál fogva meglehetősen jól érzi magát. Megrészegült a közvélemény-manipulátorok mákonyá- tól. A hitelkártyásított és számítógépes adattá személy- telenített átlagpolgár pedig elhiszi a sok mosollyal, sminkkel és titulussal alátámasztott hazugságot. Ó, hogyne hinné el, mikor úgy tudja, hogy félrevezetőire és kifosztóira - akik humánusan hangzó varázsigéket duruzsolnak a fülébe - feltétlen, vagyis bamba alázattal kell tekinteni. Különben is meggyőződése, hogy a televízió és sajtó "illetékesei" mindent jobban tudnak, azaz csak ők tudják a tudnivalókat... így hát hiábavaló dolog riadóztatni az emberiséget, amikor az nem lát veszélyt a bankfüggőségben, sem nemzetének, vallásának és kultúrájának sárba tiprásában, mert ugye, a politikai szemfényvesztők szerint ezek elavult ócskaságok, és csak hasfalrepesztő röhögés kíséretében képesek szájukra venni az erkölcsöt, nemzetet és vallást. Az átlagpolgár pedig velük együtt nevet, mert azt hiszi, hogy ez így "modern", így "haladó", és persze nem akarja, hogy ujjal mutogassanak rá az olyan "alpári" dolgok miatt mint a közösség és nemzeti tudat, a Megváltóba vetett hit, a morál stb., hiszen a propaganda ennél sokkal "modernebb" és "üdvözítőbb" értékeket kínál, többek között koz- mopolitizmus és multikultúra címen. Az átlagpolgárban pedig sajnos föl sem merül, hogy a "multikultúra" hasonló fából vaskarika, mintha például egy olyan közös nyelvet képzelnénk el, amelyet más-más nyelvekből vett szavakból állítottak volna össze. Azt hiszem világos, hogy ilyen kevert nyelv elképzelhetetlen. Következésképpen: multikultúra sem létezik. Ugyanebből a példából kitetszik, hogy a koz- mopolitizmus is hamis cégér, mert senki sem érezheti magát éppen olyan otthonosan az eszkimók között, iglu-lakóként, nyers halat rágcsálva, időnként fókazsírt kortyolva hozzá, -50 fokos hidegben, mintha a Balaton partján napozna, eperfagylaltot majszolva... Nem és nem. Az ember még megérteni sem képes például Tokió szűkre szabott, zsúfolt, érthetetlen hajszáját, Bombay zsibvásár-szerű kaotikus világát, nem hogy kényelmesen bele tudna illeszkedni... És hol van akkor még az otthonosság. Az a meghitt rokon-barát- testvérközpontúság, amit csak a szülőföld, a szülőhely képes nyújtani. És ez az a közeg, ami pótolhatatlan és behelyettesíthetetlen; ahol az ember becsukott szemmel is "látja" a házak és kertek rendjét, mint afféle védelmi rendszert, mert ismerős és megnyugtató számára a mozgás, a beszéd, hiszen benne lüktet a közösség múltja, örömeivel és gondjaival együtt, amelyekből a neki járó arányban részesedik. Ez a világ egyetlen helye, ahol esténként neked dúdolja altatóját az akácos, a
