Amerikai Magyar Újság, 2001 (37. évfolyam, 1-12. szám)
2001-02-01 / 2. szám
2001. február AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 5 környező élet békéjéről zsolozsmáz a seregélycsapat és a harangláb kis harangja. Ez a világ egyetlen pontja, ahol életed részévé válik minden ház, tető, ösvény és fa. Mert más az a ház, amelynek padlását is végigjártad, izgalmas borzongással kutakodva a félhomályban régi poros könyvek és fényképek között, ahol réges-régi emlékeket ébresztett benned nagyanyád rokkája és a törött guzsaly, miközben ünnepek és régmúlt aratások emlékét lehelte feléd a csorba korsó és a horpadt kulacs; ahol félelemmel vegyes meghatódottsággal simíthattad végig nagyapád Piavét-járt lajbiját... És bár aggódhatsz a pusztuló őserdőkért, közelről láthattad a Sierrák oldalán az égig érő mamutfenyőket, mégis talán a szülőház előtti diófa számodra az egyetlen csodafa - amelynek árnyékában annak idején világmegváltó tettekről álmodtál a szomszéd gyerekekkel. Ennek a diófának az ágain ülve szívtátok el az első gesztenyepipát, amely egyben békepipának számított a közelgő felnőttkorral, itt döntöttétek el, hogy kinek - ki lesz a felesége, ez a diófa volt a délutáni focicsaták alkalmával az egyik kapufa. Ez a fa jelentette számotokra az évszakok változását-múlását, s az élet sorsszerűségét, hiszen alóla kísértétek - idő előtt - utolsó útjára egyik pajtásotokat. Mégis ez az Élet Fája! - Az egyetlen a világon! Mert sehol máshol nem terem számotokra rigófüttyöt a lomb, a világ egyetlen fakoronája sem bólint felétek szomorúságotokban együttérző vigasztalással, örömötökben pedig cinkos kacsintással, amint levelei közül felétek villantja a napfényt. Ez a diófa a tanúm, hogy csak az mondhatja magát kozmopolitának vagy világpolgárnak, aki érzéketlen a fentebbiek iránt, aki azt hiszi, hogy mindenki a barátja, holott egy barátja sincs, csak cinkosa vagy tettestársa, aki a föld minden értékét haszonkulccsal méri..., szíve pedig hazug, s a lelke mint a kéménylyuk: üres és fekete.-A moldvai Iasi megyében pánikot okozott a Szeret folyón történt ciánszennyezés, de a félelem sem akadályozta meg az embereket abban, hogy begyűt- sék és elfogyaszák a mérgezéstől elpusztult halakat - jelenti a román sajtó. A Nagybánya környéki tavalyi ciánszennyezés után ismét hasonló környezetkárosodást jeleznek a román hatóságok: ezúttal a moldvai Szeret folyóba ömlött a méreg, jelentős halpusztulást idézve elő. A román hatóságok szerint a Falticeni városában működő mosóporgyár, a Métádét a felelős azért, hogy tározójából ciántartalmú hulladék került a Szeret egyik mellékfolyójába, onnan pedig a déli irányba tartó, majd a Dunába ömlő Szereibe. Közben a ciánszennyeződés elérte az ukrajnai dunai kikötővárosokat is. A Romania Libre című román lap szerint: a legnagyobb szerencsétlenséget a környezetvédelem kérdéseiben illetékesek felelőtlensége jelenti. STIRLING GYÖRGY A GAZDASÁGI FEJLŐDÉS IRÁNYA MAGYARORSZÁGON A most kezdődő esztendőben, de még az azt követőben is egyetlen célra összpontosít a magyar gazdaság. Mégpedig arra, hogy 2003-ig elélje, vagy legalábbis megközelítse az európai normákat, illetve teljesítse azokat a feltételeket, amelyek szükségesek az EU-tagság elnyeréséhez. Miután most már hivatalosan is megerősítést nyert, hogy az Európai Unió előszobájában toporgó kelet-európai országok előtt 2003-ban nyílhat meg a kapu, az érdekeltek számára nagyon fontos, hogy addig megfeleljenek azoknak a követelményeknek, amelyeket az EU támaszt a felvételre váró új tagokkal szemben. És ilyen van bőven: hosszú listát tesznek ki az EU-előírások, amelyek az élet minden területén -- pld. mezőgazdaság, környezetvédelem, egészségügy, élelmiszeripar, munkavédelem, bérezés, stb. — megadják azt a szintet, amelynek elérése nélkül egyetlen ország sem lehet az EU tagja. És a mérce bizony magasra van állítva! Mint a többi volt szocialista csatlósország számára, Magyarország számára is létkérdés, hogy mielőbb uniós taggá válhasson s ezért e cél jegyében folyik a gazdasági erőforrások feltárása és a gazdaságszervezés. Számolni kell azonban azzal, hogy igen sok ponton szinte behozhatatlan az a hátrány, amellyel Magyarország le van maradva a nyugati országok mögött s így a felzárkózás csak fokozatosan képzelhető el. A felvételre váró országok — így Magyarország is -- itt számíthat az Európai Unió megértésére, amely bizonyos türelmi idő engedélyezésében nyilvánul meg. Indokolt esetben az EU hozzájárulhat ahhoz, hogy az új tagok néhány év alatt teljesítsék azokat a feltételeket, amelyeket az uniós charta előír. Ilyen területnek számít például a munkabérek kérdése. Közismert, hogy a magyar keresetek messze alatta vannak az uniós országok átlagának és egyhamar nem is fogják tudni azokat utolérni. A magyar átlagbérek vásárlóerő-paritáson számítva az uniós átlagnak körülbelül 30 százalékát teszik ki. Ha külön nézzük a kevésbé fejlett EU-országok — mint Görögország és Portugália — bérszínvonalát, akkor azt láthatjuk, hogy annak mintegy 50-60 százalékát érik el a magyar keresetek. De még ez is túlságosan nagy különbség. Az Európai Unió azért sem tolerálhat ilyen nagy eltéréseket a bérek között, mert a csatlakozás után, amikor az EU-hoz tartozó országok területén bárki bárhol szabadon vállalhat munkát, megállíthatatlan munkaerővándorlás indulna meg a gyengébb keresetű országokból a magasabb keresetű országok felé. (Ettől tart Ausztria, amikor nem lelkesedik Magyarország uniós csatlakozásáért, de még a nem közvetlen szomszéd
