Amerikai Magyar Újság, 2001 (37. évfolyam, 1-12. szám)

2001-02-01 / 2. szám

I

2001. február AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG • jj

SOÓS GÉZA

BIZAKODÁS

AZ

ÚJ ÉVEZRED KÜSZÖBÉN

Ellentmondásos volt a mögöttünk hagyott évszázad. Két világháború. Az első lezárását az ország megcsonkítása követte. Ezzel egyidőben vörös diktatúra tombolt 133 napig, majd jött a konszolidáció, Horthy Miklós bevonulása, kormányzása és a polgári erkölcs helyreállítása. A második világégés, emberek elhurcolásával, meggyilkolásával és az ország teljes kifosztásával járt. Mindennek következménye lett a 45- 46-os hiperinfláció. Egy megalázott, tönkrevert nép demokratikus álmainak a kommunisták és egyéb gerinctelenek szovjet szuronyokkal vetettek véget. A legsötétebb diktatúrát aztán Európa legtisztább forradalma követte, mely megrendítette az egész szovjet birodalmat. Mindezért hatalmas árat fizetett az ország. A legvadabb diktatúrában is élt a remény, hogy egyszer végre sikerül, ha csak néhány napra is megízlelni a szabadságot. Ez reményt adott, hogy az elnyomást el tudjuk viselni. Mára pedig egy kicsit balkáni, egy kicsit átmeneti és ellentmondásos szabadságban élünk, melynek gazdasági hozadékát ma még oly kevesen élvezik. Mégis azt kell mondanom, hogy egy jobb sorsra érdemes nép, mely ennyi szenvedést, kínt és megaláztatást megélt az elmúlt évszázadban, annak már csak jobb lehet.

Az elmúlt év sem volt egyszerű. Pusztított az árvíz, ciánszennyeződés vonult le a Tiszán. Aszály égette a gabonát. Talán csak a szőlőtermés az ami bizakodásra adott okot. A politikai élet is viharosra sikeredett. Mégis, mindennek ellenére nyugodt szívvel le merem írni, soha nem volt annyi okunk a bizakodásra, a reményre, mint az előttünk álló években. Az ország gazdasága bíztató, a növekedés európai mércével mérve is egyedülálló. Ennek hozadékát, ha lassan is, de egyre inkább érezni fogja az ország. Rövidesen csökkenni fog a gazdaság megszorító nyomása a családokra. Eljön az az idő, Sinkovits Imre szavaival élve, amikor kifizetőbb lesz bölcsőt faragni, mint koporsót készíteni. Többen találnak munkát, jobb jövedelmet. A jövő év lesz az, amikor már a határon túlra kényszerített magyarság gondjainak egy részét is felvállalhatja az anyaország. Erre minden reményünk megvan. Az országot művelt, nagytudású fiatalok csapata vezeti, akiknek munkáját ha sokszor illeti is jogos kritika, az országot jó irányba viszik. Makovecz Imre, a nemzeti érzelmű építész mondta: Ezeknek legalább emberarcúk van. Újra ismétlem, bizakodhatunk, csak hát az ordas itt kószál a kertek alatt, liberál-bolsevik bőrbe bújva, ugrásra készen. Ha kell báránybőrt húz magára, ha kell csattogtatja ordas fogait, és csak egyre vágyik, a hatalomra. Ha azt megkaparintaná, az ország teljes-kifosztása csak idő kérdése lenne. Már csak azért is, mert az urak (volt elvtársak) vállalkozási kedve töretlen, főleg ami a fosztogatást illeti. A volt ÁVH-s pribékek csemetéi fognak akkor erkölcsről és szabadságról prédikálni. Az országot a tolerancia jegyében idegenekkel fogják betelepíteni. Torz és csúf eszmék kapnak lábra, mint a homoszexualitás vagy a "szientológia". A veszély nagy, 2002 tavaszán, a nemzet válaszút elé kerül, és az úrnák előtt kell dönteni a jó és a rossz között. Bízzunk benne, hogy bölcs nemzet, bölcsen fog választani.

A múlt idézése, és a jövő említése után nézzük, mi történt az elmúlt hónapokban: Pártkongreszusok és küldöttgyűlések zajlottak. Változás csak az SZDSZ élén volt, ahol Magyar Bálintot Demszky Gábor, Budapest főpolgármestere váltotta fel. Demszky tervei nagy- ratörők, 2002-ben a miniszterelnöki bársonyszékre pályázik.

Egy rövid időre véget értek a parlamenti csatározások. A T. Ház legközelebb februárban fog összeülni. A képviselők elfogadták a költségvetést méghozzá két évre. Az, hogy miért két évre, annak többféle magyarázata van. Én most arra a kettőre hivatkozom, mely nem hangzott el. A koalíció egyre gyengülő láncszeme a Kisgazdapárt. Ebből viszont az következik, hogy a 2002-es választások koalíciós győzelme bizonytalan. így legalább a költségvetés 2002-ben megköti a jövendő kormány kezét.

Időről időre megemlítem, hogy a jelenlegi kormány, ha az új választásokat meg akarja nyerni, hathatós intézkedéseket kell tennie az életszínvonal emelésére. Az első bátortalan lépések megtörténtek, amelyek kedvező hatása a karácsonyi bevásárlásoknál már érezhetővé vált. Az elmúlt tíz év alatt, most lehetett először tapasztalni a szélesebb körű, önfeledt vásárlási kedvet. Az elkövetkező két év szociális intézkedései előre vetítik annak lehetőségét, hogy mind több család érezze és tapasztalja a gazdaság fellendülésének jótékony hatását, életszínvonalának emelkedésében.

A közelmúltban nagy feltűnést és felháborodást keltett, mintegy negyven, főleg zámolyi cigány kivándorlása Strasbourgba. Ott menedékjogot kértek, mondván, hogy idehaza származásuk miatt üldözik őket. Már maga a kivándorlás megszervezése s főleg annak finanszírozása is feltűnő volt. Azóta már Ózd környékéről is vándoroltak ki cigányok, Hollandiába. A közvélemény felháborodott, hiszen olyan cigányokról van szó, akik tanulatlanok, dolgozni nem akarnak, és élősdi életmódra rendezkedtek be. Az is igaz, hogy sokaknak az volt a véleménye, bár már az utolsó lump munkakerülő cigány fordítana hátat hazánknak. Még azt is elviselnénk, ha odakint rossz hírünket keltenék. Később olyan képek jelentek meg a kéápernyőkön és a lapok hasábjain, hogy a kivándoroltakról milyen pazarul gondoskodik Franciaország. Már már feledésbe ment az egész ügy, amikor arról értesültünk, hogy a ,