Amerikai Magyar Újság, 2001 (37. évfolyam, 1-12. szám)
2001-11-01 / 11. szám
14 AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 2001. november INTELLEKTUÁLIS FELELŐSSÉG (Professzor D.L. Jeffrey tanulmánya) Fáy István Több alkalommal felhívtam olvasóink figyelmét arra a napról-napra erősebb és alattomosabb támadásra, mellyel a liberális demokrácia kozmopolita merénylői mindenképpen le akarják járatni a keresztény történelmi egyházak hitelét és tekintélyét. Azt is jól tudjuk, hogy végső céljuknak, a „ világállam ” megvalósításának utolsó és legerősebb akadálya a krisztusi tanítás és az abban való hit. Ha ezt képesek lennének lerombolni, akkor a morál és a kultúra senkiföldjén könnyen tehetnék azt amit akarnak, mert a tömegembemek soha nincs önálló véleménye, sem egyénisége, tehát azt teszi amit a média agymosása urainak parancsára beletáplál. Ezért törekednek arra, hogy a keresztény doktrínák igazságait gúny tárgyává tegyék. Alattomos harcmodor ez, mely minden esetben arra hivatkozik, hogy egy multikultúrális és több világvallást követő országban diszkriminációnak, sőt rasszizmusnak számít, ha azok, akik még hisznek Jézusban, ragaszkodnak a kétezer éves, szeretetet és igazságot hirdető egyházhoz. Céljuk elérésére lépésről- lépésre kiszámított tervet dolgoztak ki, amit cselédeik — legyenek azok az adminisztráció, a törvényhozás tagjai, vagy a köznevelés felelős vezetői — szolgai engedelmességgel hajtanak végre. Azzal kezdték rombolásukat, hogy Jézust kicsapták az állami iskolákból a vallásoktatás és a reggeli fohász megszüntetésével, s helyette kötelező tantárggyá tették a szexnevelést és a fajgyűlölet elleni harc sujkolását. Az utóbbi intézkedéssel ők maguk hívták fel a figyelmet arra, hogy ilyen is van. Ez a destrukció már hosszú évek óta gyakorlattá vált az általános iskoláktól a törvényhozásig és ma ott tart, hogy a parlament napirend előtti imádságát is „demokratizálták ”, kihagyva belőle a Megváltó nevét és az Úri Imádságot. Félnek ezek a függöny mögötti erők, a pénz, az üzlet és a tényleges hatalom urai. Nagyon félnek, mert tudják, hogy Krisztus kiverte elődeiket korbácsával Jeruzsálem szent templomából és ki tudja, hogy követői nem teszik e meg u- gyanezt, ha az erkölcsök és a közállapotok egyre gyorsuló romlása így kívánja. Ezért kell tehát álszent arccal és nevetséges vádakkal támadni az Anyaszentegyházat, az emberi hit, erkölcs utolsó és sajnos egyre gyengülő bástyáját. A meggyőződés nélküli „keresztény" milliók teljésen közömbösek, mert egyelőre még tele van a hasuk, vagy ha nem, úgy a „panem et circenses” (kenyeret és cirkuszt) gyakorlatával táplálék helyett bőven kapják az ígéreteket, rock’n rollt, kábítószert, alkoholt és a szex boldogságára való buzdítást. Sajnos hisznek ezeknek, mert a tervszerű agymosás képtelenné teszi őket az önálló értékítéletre. Vannak azonban nagytekintélyű és a katasztrófába rohanást tisztán látó emberek, akiket nem lehet még csak bigottsággal sem vádolni, s van hozzá bátorságuk hogy éljenek a sajtószabadsággal, és rideg tényekre alapozott könyveikkel világosítsák fel a társadalmat e kíméletlen, tervszerű züllesztésről, melynek áldozatai. Ezeknek egyik kiemelkedő alakja az Ottawai Egyetem angol irodalmi tanszékének professzora, David Lyle Jeffrey, ki a „ Dictionary of Biblical Tradition in English Literature" (A Biblia hagyományainak szótára az angol irodalomban) című művében megvilágítja a szinte hihetetlen tényt, hogy a legnagyobb költők, s írók műveinek tanítása lehetetlenné vált úgy a középiskolákban, mint az egyetemeken, mert a tanulók a televízió 4-500 szót használó szövegein kívül egyáltalán nem ismerik saját anyanyelvűket. Szomorú példa erre, hogy egy szépreményű tanárjelölt teknősbékáját Michelangelónak nevezte el a televízió szombat reggelenként közvetített kartonja alapján, de soha nem hallott arról, hogy a nagy reneszánsz mester festette például a Sixtusi kápolna freskóit, soha nem hallott Bachról és a Máté Passióról, mert ezek az Ó és Újszövetség alapján álló remekművek, melyek destruktívnak minősülnek egy modern, multikulturális államrendben és társadalomban. Mint dr. Jeffrey megjegyzi, ezek helyett a nézők bámulhatják a „politikailag korrekt ”, játékfilmekre átírt afrikai népmeséket. Tapasztalata szerint a Biblia megismertetését teljesen mellőzik az új társadalmat formáló kultúr- sintérek. Pedig jól tudják, hogy 3-4 évtizeddel ezelőtt még az ifjúság számára készített magazinok — mint például a cserkészmozgalom „Boy’s Life" című lapja — sorozatban közölték a bibliai történeteket. Sajnos ma egyetlen ilyen, keresztény alapon álló nyomtatvány sem jelenik (jelenhet!) meg, mert sértené azokat, akit állítólag a hinduizmus, az iszlám, vagy Bertrand Russel humanista filozófiájának követői. Ezek hivatalos statisztika szerint az ország lakosságának mindössze 6.7%-át jelentik, de az „alapvető emberi jogokat” prédikáló hivatalos korifeusok és az ordítozó aktivista demagógok szemében e törpe kisebbség vallásának
