Amerikai Magyar Újság, 2001 (37. évfolyam, 1-12. szám)
2001-11-01 / 11. szám
2001. november AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 11 felfogott érdekből elhallgatják, hogy mennyibe került az országnak a privatizáció, a stratégiai fontosságú energiaszektor magánkézbe adása, a földek kiárusítása, a bankprivatizáció, az olajügyként elhíresült sok milliárdnyi adócsalás, a Globex, a Tocsik és ki tudja milyen ügyek, a legutóbbi ötmilliárdos számlahamisításig bezárólag, amelyről már tudni, hogy bizony a szocialisták kapuját is elérte. S akkor még a lelki és szellemi megnyomoro- dást nem is említettük, amelyet a magunk mögött hagyott évtizedek „eredményeztek” .Ebbe beleférhetett az is, hogy éppen Keller Lászlóék kormányzásakor az Államvédelmi Hatóságot is hófehérre moshatták a nemzetközi porondon bizonyos Császárnéék, Kuncze Gábor belügyminiszter hivatalos iratában, beleférhetett, hogy az Eörsi és Társa iroda - amely a volt ÁVH-s gyilkosok menlevelét szervezte - a magyar állammal szemben külföldi multicéget védjen, miközben ügyvédi irodájában az éppen hónatyáskodó Eörsinek két egykori - ártatlan embereket agyonverő - ÁVH-s, dr. Bauer és dr. Bárd is dolgozzon. S beleférhet még napjainkban is, hogy az ügyvédi kamara nem talál morális indokot arra, hogy a dokumentumokkal bizonyítottan gyilkosságot elkövető ÁVH-s tiszteket a kamara soraiból kizárja. Amint jeleztem is, hogy minden mindennel összefügg, térjünk vissza az amerikai tragédiára. Vajon az elszámoltatást feszegető szocialisták kiszámolták-e, hogy mennyibe került a nemzetközi terrorizmus egyik vezéralakjának magyarországi bújtatása. Carlosról - Iljics Ramirez - bebizonyosodott, hogy több éven keresztül luxuskörülmények között élhetett hazánkban, s bizony számára a menlevelet és az anyagi jólétet biztosítók között a Horn-kor- mány több tagját is ott találhatjuk. Akkor senkinek nem okozott gondot a terroristák bújtatása, nem jelentett erkölcsi kérdést, hogy a belügyi és honvédkórházban tucatjával gyógyították a repülőgéppel éjszaka szállított lőtt sebből vérző egyéneket, akikben csak annyi volt az azonos, hogy a magyar nyelvet egyik sem beszélte, s akikről az elszenvedett sérülések alapján sejteni lehetett, hogy azt nem a szomszéddal történt szóváltás közben kapta. Miközben a hazai „pórnép” már ekkor is csak busás „hálapénz” előteremtése mellett juthatott hozzá az életmentő műtétekhez. De hát a nyolcvanas években a terrorizmus nem volt elítélendő cselekmény a szocialisták háza táján. S nem volt az korábban sem, csak akkor még nem terrorizmusnak nevezték. De hát mennyiben különbözik az a gaztett a mostanitól, akár csak az amerikaitól is, amelyet 56 után a ma er- kölcscsöszökké előlépett utódok - vagy nem is csak az utódok - hajtottak végre. Engedtessék meg egyetlen példa. Mansfeld Péter nevét szinte mindenki ismeri idehaza. O az a fiatalember, akit a megtorlások kezdetén, alig tizenhat esztendősen lefogtak, s különböző koholt vádak alapján halálra ítéltek. A végrehajtást elnapolták amíg nagykorúvá válik. Mansfeld Péter 1941. március 10-én született, s 1959 március 21- én végezték ki. Az akasztást azonban nem csupán azért halasztották el, hogy nagykorú legyen, - még ebben is hazudtak - hanem mert a „dicső 133 nap” negyvenedik évfordulóját akarták így ünnepelni. A Lenin-fíúk és Szamuely leszármazottak egy fiatal ártatlan élet kioltásával is figyelmeztettek, el ne felejtsük, milyen is az általuk hirdetett demokrácia .Bár akkor ezt senki sem nevezte terrorizmusnak, de aki világosan látja a mögöttünk hagyott évtizedek történéseit és következményeit, azt is észreveszi, hogy mindezeknek az eseményeknek egyenes következménye kellett, hogy legyen az a tragédia, amelyet ma Amerikai Tragédiának mondunk, ám e tragédia szenvedő alanya nem csupán az amerikai nép, hanem az emberiség jóérzésű része, azok akik nem kérnek a globalizációból, s akik nem akarnak mást, csupán békében, szeretetben élni. Rozgics Mária /új idők/ Több mint 131 millió forintos jegybevétellel zárta az idei évadot a Szegedi Szabadtéri Játékok, ami rekordnak számít. A Szegedi Nemzeti Színház és Szabadtéri Játékok igazgatója az évadot értékelve elmondta: a nyolc produkció huszonegy előadását 58 ezren tekintették meg. A játékok történetében először készült a nézők összetételét és véleményét vizsgáló tanulmány, amely kitért arra is, hogy a szabadtéri színház mekkora turisztikai vonzerőt jelent. A felmérés szerint igen magas, csaknam hetven százalékos volt a visszatérő nézők aránya. A közönség mintegy 83 százaléka kizárólag a szabadtéri játékik miatt érkezett Szegedre, 13 százalékuk egy vagy több éjszakát a városban töltött.
