Amerikai Magyar Újság, 2001 (37. évfolyam, 1-12. szám)
2001-07-01 / 7-8. szám
10 AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 2001. júl.- aug. FIGYELEM. FONTOS KÖZLEMÉNY!!! Valaki (hadd nevezzem nevén), egy szélhámos magyar "testvérünk' használja az E- mail címünket. Néhány soros-mondatos értelmetlen levelet küld világszerte, s mellékel hozzájuk egy ún. attachmentet, melyben virus van. Aki az E-mail címünkkel ilyen levelet kap, az attachmentet ne nyissa ki. Kérjük, ha lehet küldjék vissza. Nagy számban kapjuk "vissza" a leveleket. Ügyvédünk tanácsára lemezre, disc-re vesszük (sőt nagyon sokat laserprinterrel kinyomtatunk) és az ügyvéd át fogja adni az FBI-nak. Tudniillik a rövid levelek szövege, csak kívülállóknak értelmetlen, mi ismerjük a szövegeket. Egyik munkatársunk cikkeiből valók, aki a cikkeit három helyre küldte el. így az FBI-nak könnyebb lesz a dolga, mert magyar a szöveg, ismert a szerző és tudjuk, hogy kinek lettek el küldve a cikkek. A három közül egyik mi vagyunk, a másik az év elején elhunyt (s nem valószínű, hogy a Mennyországot már rákapcsolták az internetes világhálóra), igy marad a harmadik. Szomorú és elítélendő, hogy "magyar* ember ilyesmire vetemedik. Akár bosszúból, akár gyűlöletből, vagy beteges hiúságból, tönkre akarja tenni a komputerünket, illetve a lapot, és tönkretette számtalan honfitársa komputerét. Van az illetőnek lelkiismerete? Ilyenre csak jellemtelen emberek képesek. Elnézést olvasóinktól, hogy kissé goromba nyelvezetet használok, de felháborít a dolog. ÁTADÁSRA YÁRQ SZOBROK, EMLÉKMŰVEK A királyok és más országvezetők szobrait, az úgynevezett allegorikus szoborcsoport többi részével együtt augusztus 10-én, immár teljesen felújított állapotban szállítják vissza a Hősök terére. Az ismeretlen katona sírjához Hőseink emlékére felirattal új emlékkő kerül, amelyet egy méter magas díszkerítés ölel majd át. Azért választották ezt a magasságot, mert az emlékmű védelme a cél, s nem annak elzárása a közönség elől. A tervek szerint parlamenti döntés születik arról, hogy ezen a helyen óránkénti váltással díszőrség álljon. Ugyancsak készül gróf Klebenberg Kunó egész alakos szobra, amely teljesen azonos lesz a háború előtt készült, de elpusztult alkotással. A szobor egy hét méter hosszú kőalapzaton áll majd a Tudás és a Művészet allegorikus kompozíciói között. Ez a két szobor megmaradt, jelenleg Adyligeten állnak nem messze egymástól egy bolt előtt és egy parkban. Az új szobor a Villányi útra kerül a templom és a gimnázium épülete közé. Szintén augusztus 20- áig adják át a Vigadó téri díszkút szobrát. Szent István ünnepén avatják fel Géza fejedelem szobrát, amelyet a Rezső téri templom melletti parkban helyeznek el. Az év elején felújították az Erzsébet téri Danubius-kutat is. Tervezik, hogy a Gellért-hegyi szilakápolna fölé újra elhelyeznek egy hatalmas keresztet, amelyből ott állt már egy, még a háború előtt. A monumentális, hatméter magas, acélvázú kőkereszt nem pontosan az eredeti helyére kerül, ott ugyanis a súlyt nem bírná el a hegy. A millenniumhoz kapcsolódó szobrok közt lesz a Clark Ádámot és Széchenyi Crescence-X ábrázoló szobor. A Királyhágó térre a Bartók ihlette Tiszta forrásból című művet állítják fel. EMLÉKEK Igaz a mondás, hogy a kor előrehaladtával az ember egyre gyakrabban néz hátra. így vagyok ezzel én is. Soroksáron,egy nagyon tiszta, gazdag, sváb községben nőttem fel. Itt éltem 57 éves koromig. Ezt a községet zömében mezőgazdasággal, állat- tenyésztéssel foglalkozó emberek lakták. Fő utcáján iparosok, hentes, fűszeres, rőfös, cukrászda, sőt kávéház, vendéglő és bank is volt. Édesapám néhai Thomas György cukrász- mester, saját, jól menő, a kornak megfelelő cukrászdával rendelkezett (1954. szeptemberi államosításig). Mi a tehetősebb családok közé tartoztunk, s mint ilyen - zene és nyelvtanulásra is áldoztak szüleim. Tangóharmonikázni Farkas Antalnál tanultam, pár év után már zenekarban is játszottam. Német nyelvet egy osztrák születésű kedves, idősebb hölgytől, Babus nénitől tanultam. Férje az Országos Levéltár vezetője volt. Ezek az események a háború utánra, negyvenes évek végére, az államosítások és kitelepítések idejére tehetők. A Táncsics Mihály utcában, ahová németre jártam, a szemben lévő házban lakott egy Erdélyből áttelepedett család. Sok gyermekük volt, talán nyolcán, kilencen is lehettek. Az édesanyjukra még most is emlékszem, szomorú nagy szemére és gyönyörű, kontyba tűzött hajára. A családfő hatalmas hófehér szakállal, az áttelepülés előtt polgármester volt. Nagy nyomorban éltek, a család egyetlen értéke egy zongora volt. Az egyik kamasz fiúgyermek rövid ideig szintén járt németre. Az 1956-os szabadságharc után eltűntek, csak találgattuk mi történt velük. Évtizedek múltán ismertem fel a TV-kép- ernyőjén és az újságokban azt a fiút, aki közben felnőtt, s élet viharai megtépázták: Pongrátz Gergelyt. Ő volt a Corvin-köz parancsnoka. Büszke vagyok rá, hogy egy rövid ideig, de személyesen ismerhettem. Barabás Gyuláné
