Amerikai Magyar Újság, 2001 (37. évfolyam, 1-12. szám)
2001-07-01 / 7-8. szám
2001. júl.- aug. AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 5 OH, SZENT ISTAN, HÁT MÉG ALUSZOL-E? Első királyunk tisztelete a moldvai magyarság körében A Kárpátoktól keletre lakó csángó-magyarok eredete, története, létszáma, jelenlegi nyelvi állapota, valamint identitástudata, s végső soron puszta léte heves viták kiváltója a szociológia, a néprajz, illetve a magyar és a román történettudomány szakemberei körében. Azonban nem kétséges az 1992-es román népszámlálás adata, miszerint Moldva területén 240.038 katolikus vallású lakos él. Ezt a számot senki sem vitatja, azt azonban már annál inkább, hogy e népességből hány főnek van valamiféle kötődése a magyarsághoz, hányán beszélik őseik nyelvét, illetve a moldvai katolikusok túlnyomó többségének elei valóban magyarok voltak-e. A moldvai magyarok Szent István képével ékesített körmeneti lobogója Csiksomlyón. A moldvai magyarok legnagyobb része akkor telepedett lekhelyére, amikor a mai fogalmaink szerint nemzettudat még nem létezett. Identitástudatuk tehát nem azonos á Kárpát-medencei magyarokéval. önmeghatározásuk főképp a valláshoz tapad, hiszen nyelvükön kívül ez különbözteti meg őket legmarkánsabban a keleti rítust követő románságtól. Románnak, s különösen ortodoxnak ott sem tartják magukat, ahol már generációk óta nem beszélik a magyar nyelvet. A magyarul már nem tudó katolikus falvak melletti román települések lakói gyakran emlegetik szomszédaikat unguri-kénX, magyarként. E magyar eredetű, de mára román nyelvű csángók önmagukat "katolikus nemzetiségűdként határozzák meg, mit sem törődve azzal, hogy a katolikus mivolt nem nemzethez, hanem vallási közösséghez tartozást takar. Moldva katolikus vallású népe körében különösen fontos tehát megvizsgálni a magyar szentek, köztük első királyunk tiszteletének nyomait, mint a magyarsághoz tartozás utolsó tanújeleit. PUSZTINA NEM ENGED A Jászvásári (lasi) Egyházmegye területén valaha négy templom patrónusa volt Szent István király, ma már csak a Tázló melletti Pusztinán. Ez a több mint kétezer lelkes székely település egyike a magyar nyelvet, kultúrát és identitástudatot legjobban őrző moldvai falvaknak. A falu népe egységes föllépésével megakadályozta a templom titulusának megváltoztatását, így itt az oltárképen ma is Szent Istvánt láthatjuk, amint koronáját és országát fölajánlja a Boldogságos Szűznek. A temlom búcsúját ugyan augusztus 20-a helyett a világegyházban szokásos napon, szeptember 2-án tartják, de a pusztinaiak szívét és lelkét még nem sikerült idegenné tenni Szent István ügye és a magyarság iránt. A másik három falú templomát más védőszent oltalmába ajánlotta az egyházi vezetés, olyan patrónust válaszva, aki nem hordozza közvetlenül a magyar eredet emlékét. Az egyik legelzártabb moldvai település, a Vráncsa megyei Vizánta patrónusa Szent László volt. Meglepő módon a falu öregjei igen keveset tudnak róla azon kívül, hogy magyar király és a régi templomuk védőszentje volt. A közösség emlékezete azonban megőrzött egy vízvető imát, amelyben Szent István szerepel: Elmentem Szent Están templomába, Megtalálkoztam e három leányvat, Egy kékszemű, Egy veres szemű, Egy sárga szemű, Ezekbül, amelyik megigízte, Ennek azt a gyermeket, Vaj ember, asszony, fiú, Ki, hogy mondják a nevit Mett meg kell mondjam No az Isten terhessze el minden betegségit, Se mossa le minden igízetet róla, Mint mikor a Jordán vizibül megmosódott, A kereszteletkor. EGY EZERÉVES HARANG HALÁLA A múltat végképp eltörölni igyekvő törekvés legfájdalmasabb áldozata minden bizonnyal az 1791 -
