Amerikai Magyar Újság, 2001 (37. évfolyam, 1-12. szám)
2001-07-01 / 7-8. szám
6 AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 2001. júl.- aug. ben épített szőlőhegyi Szent István templom és kis harangja. Talán a Siculicidium után nőtt meg úgy a vidék katolikus lakossága, hogy szükség volt nagyobb templomra, amely, 1940-ben földrengés következtében erősen megrongálódott. Javítására (és magyar vonatkozású emlékeinek eltüntetésére) csak a nyolcvanas évek derekán gyűlt össze a pénz. A templomtól néhány lépésnyire álló haranglábat 1985 után bontották le. Tánczos Vilmos néprajzkutató adatai szerint a faluban egy 1009-ben öntött, évszámos csengettyű hívta a híveket az Isten házába, s kísérte utolsó útjára az örök hazába távozókat. Ha az adat és a benne szereplő dátum hiteles, és valóban a harang öntésének éve, akkor ez volt Közép-Európa egyik legöregebb harangja. Igen, csak volt, mert éppen ez az ötven kilogrammnyi bronz hiányzott a 300 kilósra tervezett új harang öntéséhez. SZENT ISTVÁN A TÖMLÖCBEN A beolvasztás a sorsa Moldvában mindennek, ami nem román. Az sem baj, ha a románosítás során értelmetlenségek keletkeznek. Szomorúan szép példája ennek az a harmincas évek elején, Kickófalván történt eset, amelyet Lükő Gábor jegyzett le: Jamcsó Lajos véngyák (kántor) magyarról lefordította a Kájon János-féle Cantionale egyik Szent Istvánt dicsérő énekét románra, mivel a falu népe ekkor már gyérecskén értette és beszélte ősei nyelvét. A derék öreg a hivatalos moldvai egyházi gyakorlatnak kívánt megfelelni, mikor a szövegben a magyaroknak kifejezés román megfelelőjeként következetesen Catilicor-t használt. Az ő változatában tehát István a világ minden katolikusának királyává és apostolává vált. Ám a falu papjai a már román nyelvű éneket sem hallgatták szívesen a templomban, így annak mára az emléke is elporladt. A kickófalvi templom Szent István-szobra az első adandó templomfestésnél a pincébe került, kíséretével, Szent Péter és Pál apostollal együtt. A falu utolsó magyarul tudó embere azonban fölhozta onnan, ahogy maga mondta: IJén hosztam ki Szent- isztánt a temlecből. Ma a falu szélén, a libalegelőn áll a szoborcsoport, emléket állítva a település régi templomának. A közelben elhelyezett márványtábla román nyelvű szövege szerint a település első ismert említése 1604-ből való. Arról azonban nem ír a tábla, hogy a település lakói magyarok voltak, s hogy egy 1679-ből való forrás szerint a templom búcsúját magyar módra augusztus 20-án tartották. Első királyunk faluszélén álló szomorú szobra az utolsó magyar Kickófalván, ahol mára visszafordíthatatlanul elnémult az ősi szó. Ml LESZ AZ UNGURIK HITÉVEL? A hajdani Tekucs megye északkeleti szegletében él a legkeletibb magyar közösség, Gajcsána- Magyarfalu népe. Lükő Gábor már 1935-ben felhívta a figyelmet Havaselve és Moldova magyar eredetű helyneveire. Ezek között szerepel számos Unguri és Ungureni nevű település. Az egyetlen, ahol a névnek megfelelően ungurik, azaz magyarok élnek, ez a Gaiceana melletti kis falu. Nevét ennek megfelelően néhány évtizede Arinira változtatták. A templom oltárán történt őrségváltásról Domonkos Pál Péter így ír: Estefelé lefényképeztem a falut, és bementem a templomukba is. Azonban a templom főoltárán új képet látok, mely Szent Istvánt, a vértanút ábrázolná, de fölötte körírásban ez van: 'St. Stefan roaga te pentru női!* (Szent István király imádkozzál érettünk!) Ezután a kórusba megyek, és ott meglepetésemre megtalálom a régi oltárképet: Szent István király képét. Becses kincset őrzött meg számunkra a helybéli Csernik Jánosné Bandi Rózsi néni emlékezete, aki elmondta: gyermekkorában a faluban még Szent István király búcsúünnepét tartották. A nép a kántor szólamára felelve énekelte ezt a minden további magyarázatot szükségtelenné tevő éneket: Dicső Szent István király, Magyarok királya, Ne feledkezzél el a szegény magyarodról, Ne feledkezzél el a szegény magyarodról! A moldvai csángóság vallásos kultuszában tehát megtartotta magyar volta emlékét. A legutóbbi időkig vallásos tisztelettel vette körül első királyunkat. A nagyegyház keretein kívül alakja jelen volt a nép hitvilágában és paraliturgikus gyakorlatában is. A moldvai magyar hagyományok e sajátossága azért különösen fontos az egyetemes magyar kultúra számára, mert sok olyan archaikus vonást hordoz, mely népünk műveltségének hazánk más tájain már feledésbe merült részébe enged bepillantást. Az archaizmus oka a földrajzi és kulturális elszigeteltség. Az anyanyelvű intézményrendszer, iskola és egyházi szolgálat hiánya elzárta a moldvai magyarokat a felülről érkező kulturális hatásoktól. Mindez azonban nemcsak a magyar nyelv mellőzésében, hanem használatának aktív ellenzésében is megnyilvánul. A nyelvcsere és a teljes el- románosodás mára az egész moldvai magyarságot fenyegeti. Szükség van szent királyunk közbenjáró imádságára, hogy még sokáig hangozhasson föl a hajdani Etelközből a dicsőítő és esdeklő ének: Óh, Szent István dicsértessél, Menny és fődön tiszteltessél, De főképpen nálunk ma, Mint hazánk fő oszlopa.
