Amerikai Magyar Újság, 2001 (37. évfolyam, 1-12. szám)
2001-05-01 / 5. szám
2001. május AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 13 ZÁMOLYI CIGÁNYOK STRASBOURGBAN Hetek óta a lapok főcímén található a zá- molyi romák kalandozása. Az igazsághoz tartozik, hogy már a meghatározás sem pontos, hiszen a szóban forgó romák nem zámolyi őslakosok. Ezt az ottani polgármester többször is kihangsúlyozta. Egyszerűen csak oda kerültek valahonnét. Az ott maradás oka az, hogy a falu szélén állt üresen néhány volt cselédlakás, és ahogy ez romáéknál szokás, feltörték és beköltöztek. Ettől kezdve zámolyi lakósok lettek, és a település önkormányzatától vették fel a segélyeket, ilyen-olyan címen. Dolgozni nem dolgoztak, mivel semmiféle képesítéssel nem rendelkeztek kiszorultak a munkaerő-piacról. Közben apróbb-nagyobb bűncselekményekkel “boldogították" a falu lakóit. Mivel idehaza az önkényes lakás- foglalókkal szemben a hatóságok törvényi szabályozás híján csak körülményesen tudnak eljárni, a romák otthon érezték magukat Zámolyon. A feltört lakások karbantartására, rendbetételére egy fillért sem költöttek, tevőlegesen nem vettek részt a hibák kijavításában. A házak állapota annyira leromlott, hogy egy szélvihar következtében életveszélyessé váltak. A helyi önkormányzat, hogy elkerüljön egy esetleges tragédiát, a közel negyven embert beköltöztette a helyi művelődési otthonba. A romák remekül érezték ott magukat, és szépen szaporodni kezdtek. Egy idő múlva a településnek szüksége lett a művelődési házra, ezért megpróbálkoztak többféle lehetőséggel, hogy a problémát megoldják. Ehhez a cigányok nem voltak partnerek, mi több, a cigány bajkeverők etnikai feszültséget szítottak a fennálló problémából. Ezen bajkeverők közül érdemes kiemelni Horváth Aladárt, aki mindig, mindenütt azonnal ott termett - ki tudja milyen címen ahol konfliktust szimatolt. Végül az Országos Cigány Önkormányzat úgy döntött, hogy állami segítséggel, korszerű szép lakásokat építenek a szóban forgó romáknak. Az építkezés el is kezdődött, bár vontatottan haladt, szervezési hiányosságok miatt. A munkanélküli zámolyi cigányok arra sem voltak hajlandók, hogy az adófizetők pénzén épülő otthonaiknál a segédmunkát elvállalják. Az árnyékban hűsölve figyelték, hogy hogyan épülnek otthonaik. Közben máig kiderítetlen okból, egy gyilkosságba keveredtek. Kollektíván meglincseltek egy fiatalembert. A gyilkosságból rendőrségi ügy lett, és két romát a kompániából őrizetbe vettek. Már-már elcsitulni látszott az égész zámolyi ügy, amikor robbant a politikai bomba. Egy reggel a zámolyi romák luxus különbuszon elhagyták az országot, Strasbourgba érkezvén politikai menedékért folyamodtak. Közben perrel fenyegetőztek a magyar állammal szemben, s fejenként hárommillió forint kártérítést követeltek. A közvélemény felszisszent. Ekkora arcátlansággal ritkán lehet találkozni. Az országban egyfajta romaellenes hangulat teremtődött. Ennek egyik oka, hogy a bűncseleknények többségét a kisebbségben lévő cigányok követik el, az áldozat pedig a nem cigány lakosság. Sok településen a bűnöző cigányok félelemben tartják a közösséget, miközben a rendőrség szemet huny a történtek felett. Ez a félelemben tartás más közösségekben is gyakori, így például az iskolákban. Visszatérve a Strasbourgba kivándorolt cigányokra, a közvélemény akkor ismerte meg Krasznai József nevét, ő szervezte a romák kivándorlását, és más cigány közösségeket hasonló cselekedetre bíztatott. Néhány nap múlva a közvélemény hiteles forrásból megismerhette a kivándorlás, és azon belül a finanszírozás körülményeit. Az út több százezer forintos költségét egy Magyarországról Izraelbe kivándorolt nő fizette, úgymond emberbaráti gesztusból. Közben idehaza liberális szervezetek, illetve ismert zsidó származású közéleti személyek, sorra szólaltak meg, és az egész kivándorlásért az Orbán-kormányt tették felelőssé. A magyarságot pedig kollektív bűnösnek kiáltották ki. Eközben odakint állítólag meghalt küzülük egy nő, bizonyos Krasznai Ilona, aki tevőlegesen részt vett abban a bizonyos gyilkosságban; azután, hogy a kiadatási kérelemre megszületett a döntés. A halálesetet a cigány közösség semmilyen irattal alátámasztani nem tudja, így valószínű, hogy a nőt valahol bújtatják. Még egy érdekes mellékzöngéje van ennek a történetnek. A zámolyi romák ugyan kint tartózkodnak Strasbourgban, de havonta egyszer megjelenik valaki közülük a zámolyi polgármesteri hivatalban és felveszi a nekik “járó" segélyeket. A felvett összeg eddig közel egymillió forintot tesz ki. A magyar társadalom ezt is lenyeli. Néhány napja egy tekintélyes brit lap, a Jane"s, azt a megdöbbentő bejelentést tette, hogy a zámolyi romák kiutaztatásának megszervezését közvetve az orosz titkosszolgálat tervezte meg. A cél, Magyarország Európai Unióba való belépését akadályozni azáltal, hogy lejárassák a külföld előtt. Pár nappal később megszólalt a lap főszerkesztője, aki megerősítette a hírt. Szinte ezzel egyidőben, az első cigány családok megkapták a tartózkodási engedélyt. A kiutazott cigányokat baloldali szervezetek vették pártfogásba. Az ottani hatóságok elfogadták a romák hazudozásait, hogy idehaza üldöztetésnek vannak kitéve. A hazai liberális zsidó politikusok és közéleti személyek, a francia döntést újabb támadásra használták fel az Orbán-kormány ellen. Az egészben az a szomorú, hogy amíg a 1994-98 között a Horn-Kuncze-kormány volt hatalmon, ők a fülük botját sem mozdították a cigányok érdekében. A jelenlegi nemzeti kormány, az elmúlt időszakban mii-
