Amerikai Magyar Újság, 2000 (36. évfolyam, 1-12. szám)

2000-12-01 / 12. szám

2000. december AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 15 Mi lesz veled MDF? EGY PÁRT TÜNDÖKLÉSE ÉS... Az előző hónapban a MIÉP-ről Magyarország legradikálisabb nemzeti pártjáról írtam. A sorozat második részében az MDF-et teszem górcső alá. A Fórumot rend­szerváltó pártként is emlegetik. Gyökereinek mélységei ma már bizonytalan, sokan az 1987-es lakiteleki összejövetel­hez vezetik vissza, melyet Lezsák Sándor neve fémjelez. Az akkori összejövetel, vagy ahogy sokan emlegetik, a lakiteleki sátor, korszakváltást jelentett az ellenzék, és ezen belül a nemzeti érzelmű értelmiség életében. Egyben sza­kító próbája is volt. Az akkor már kifulladt és minden szin­ten meggyengült kommunista rendszer, tűrte, illetve nagy valószínűség szerint kénytelen volt tűrni, ezt a nagyjelen­tőségű összejövetelt, melynek céljai homályosak voltak, és több irányzat képviselte magát. Mégis az általános irányzat a szocializmus megreformálása, emberibbé tétele, és ha lehet ilyet mondani, demokratizálása volt. Az összejövetel­ről kommünikét adtak ki, mely egyfajta polgári tömörülés létrehozását célozta. Ez meg is történt. 1988-ban gombamód szaporodtak a vidéki és fővárosi szervezetek. A szervezkedésben két nagy ellenzéki csoportulás futott, az SZDSZ (akikkel majd a következő írásámban foglalkozom), és az MDF. A pártszerűen működő, de sokáig magát polgári tömörülésnek nevező Fórum, megalakulása után jól érzékelhető radikális nemzeti szárnnyal, és egy polgári liberális szárnnyal ren­delkezett. Valahol a kettő között a centrumban foglalt helyet Dr. Antall József, aki nem volt ott Lakiteleken. Mégis személye meghatározó volt az úgynevezett kerékasz­tal tárgyalásokon, mely főleg a kommunistákkal, és a "sűlyesztőből" előkapart baloldali árnyékszervezetekkel folyt. Ezen tárgyalások folytán került előtérbe Dr. Antal József. Ekkor vált ismertté a neve. Egy idő után, talán 1989 végén vagy 90 elején, amikor már világossá vált, hogy Ma­gyarországon több mint 40 év uán demokratikus választá­sok lesznek, az MDF választási sikerét akadályozta, a le nem szabályozott belső struktúrája. Ennek következtében egy rövid vajúdás után pártá alakult, És Magyar Demokrata Fórum néven lett regisztrálva. Mint említettem, a következő választások két párt versenyfutását hozta, az SZDSZ-ét, és az MDF-ét. A sajtó szinte teljes súlyával az SZDSZ-t támogatta, akik lényegesen radikálisabbnak tűn­tek, akkor az MDF-től. A lakosság többsége voksolt, most 10 év távlatából alig határozható meg, hogy a választók mely rétege támo­gatta többé vagy kevésbé a két pártot. Talán a fővárosban az SZDSZ volt az erősebb; vidéken az MDF. Ami a prog­ramjukat illeti, az MDF-nek világosabb, közérthetőbb és az emberek által jobban elfogadható programjuk volt, mely ellensúlyozni próbálta a liberális fölényt. Ezen a választá­son látszott először szembeötlően, hogy az a sajtó, mely negyven évig szinte kritikátlanul kiszolgálta a kádári rend­szert, hogy válik egyik napról a másikra liberálissá. Az ok pedig, mind az írott, mid az elektromos sajtóban a zsidóság vezető szerepe. Ez a sajtó gyakorta szereptévesztésben volt, mely nem közvetítette a politikát, hanem annak főszerep­lőjévé vált. Mind ezt tette a liberálisok érdekében. A választások előtt méhány héttel, elsöprő SZDSZ-es győzelemről írtak. 1990 tavaszán, az első szabad választá­sok alkalmával az ellenekzője történt. Az MDF, a kereszténydemokratákkal, és a kisgazdákkal megnyerték a választásokat. Sőt a Parlamentben érzékelhető többséget szereztek. Nagy volt az elvárás az MDF-től, és Dr. Antall Józseftől is. Az emberek, joggal, egy igazi rendszerváltást vártak. A remélt rendszerváltás elmaradt. Az ország nagy lelkesedéssel fogadta azt a pillana­tot, amikor az utolsó orosz katona is elhagyta az országot. Összeomlott a varsói szerződés katonai szövetsége, és a KGST, mely a szocialista országok gazdasági szövetsége volt. A nemzetközi helyzet is, Gorbacsov politikája folytán szemmel láthatólag megváltozott. Egyszóval a körülmé­nyek olyanná váltak, mely egy mélyreható, mindent átfogó reform elidításához kedvezővé vált. Az emberek vártak, vártak, de, sajnos a remélt roformok elmaradtak. Helyette történtek intézkedések, melyek felemásra sikeredtek. Érdemes összefoglalni, hogy mit vártak az em­berek: Az első és legfontosabb, hogy azok a kommunisták, akik felelősek voltak az elmúlt 40 év történéseiért végleg, vagy hosszúidőre eltűnnek mind a politika, mind a közélet, mind a gazdaság éléről. Akkor erre még lett volna lehe­tőség, hogy az írott és az elektromos sajtó éléről leváltsák a politikailag kompromitálódott személyeket. A Német Miklós által csak spontán privatizálásként emlegetett, a tulajdon kommunista kézben történt és nagy vihart keltett átmentési folyamatának visszafordítása. Ez sem történt meg. Helyette egyfajta kárpótlási rendszert iktattak törvénybe, mely rossz volt, igazságtalan volt, és nem oldott meg semmit. Már akkor lehetett látni az emberek elégedetlenségét, melyet a rohamosan csökkenő életszín­vonal is tetézett. Az egész elrontott kárpótlásnál, a legszembetűnőbb volt a föld tulajdonjogával kapcsolatos dilettantizmus. Valamit ráérezhetett a mineszterelnök az elkeseredésre, az elégedetlenségre, mert szinte mentegetőz­ve mondta hires, hírhedt mondását, hogy "tetszettek volna forradalmat csinálni". A harmadik szembetűnő tévedése a kormánynak az volt, hogy nem igazán tudott mit kezdeni 1956-tal, és főleg a volt forradalmárokkal. A kormány bi­zonytalan magatartása oda vezetett, hogy az MDF-nek le­vált a radikális szárnya, Csurka István vezetésével, és új pártot alapított. A kormányon belül is komoly változások történtek. A földtulajdon körüli problémák miatt a kisgazdák, Dr. Torgyán József vezetésével, kiváltak a kor­mányból, és ezzel az MDF vezette kormány mozgástere oly annyira beszűkült, hogy az elkezdett reformokat sem tudta tovább vinni. Dr. Antall József egy nagyon tisztességes, széleslá­tókörű politikus volt, de, sajnos az adott történelmi pil­lanatban nem tudta átlépni saját árnyékát. Eközben a

Next

/
Thumbnails
Contents