Amerikai Magyar Újság, 2000 (36. évfolyam, 1-12. szám)
2000-12-01 / 12. szám
14 AAMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 2000. december GUBÁS JENŐ SLOBODAN MILOSEVIC IGAZSÁGA Igen, Slobodan Milosevicnek fájdalmasan igaza van, amikor 2000. október 2-án a szerb néphez intézett szónoklatában a következőket mondta: azok, akiket idegen hatalmak irányítanak „viszonylagosan gyorsan elfelejtik saját történelmüket, múltjukat, hagyományaikat, nemzeti szimbólumaikat, szokásaikat, sőt gyakran irodalmi szinten az anyanyelvűket is. A nemzeti sajátosságok szelekciója első látásra észrevehetetlen, de rendkívüli erővel és könyörtelenül hat, egészen odáig, hogy az identitás leszűkül néhány nemzeti eledelre, táncra, egy-két nemzeti hős nevére, amelyeket élelmiszer-ipari vagy kozmetikai termékre tűztek ki. A nép szinte rá sem tud döbbenni, hogy milyen gyorsan veszi át az idegen nyelvet sajátjaként, nemzettudata azonosul az idegen hatalom nemzeti hőseivel, miközben elfelejti a sajátját, jobban ismeri a leigázója irodalmát, mint a sajátját, dicsőíti az idegen nemzet hőseit, miközben csúfot űz a sajátjából, és azon igyekszik, hogy jobban hasonlítson az idegen hatalom gyakorlóira, mint saját magára. Egy nemzetnek a nemzettudat elvesztése a legnagyobb csapást jelenti. Az ilyen jellegű új gyarmatosítás, már a természetéből eredően, kizárja a szabad gondolkodást és akaratnyilvánítást, de még inkább meghiúsít minden alkotási lehetőséget. Megszüntet minden jogot a szabad vélemény- nyilvánításra, nehogy ez a nézet ellenezze a rabságot. A szabad gondolkodás elfojtása a legkövetkezetesebb és a legszükségesebb eljárás az összes tortúrák között egy leigázott államban. A szabad akarat gyakorlásának pedig még ennél is kevesebb az esélye. Ha mégis, akkor az csakis bohózat formájában lehetséges, de az is csupán a leigázó szolgála- tóban áll, annak igazolására, hogy bevezette a demokráciát, aminek a nevében egyébként az adott területet leigázta." (A szer. ford.) Mennyire igaz, amit Milosevic állít, csak az a baj, hogy pimaszul, ravaszul, sőt cinikusan elhallgatja, hogy a trianoni békediktátum óta minden eddigi szerb, illetve jugoszláv hatalom ezzel az általa is elítélt piszkos politikai módszerrel nyomorította meg a kisebbségi sorba kényszerített délvidéki magyarságot. Ha ennyire tudja, hogy egy nép beolvasztását milyen módszerekkel lehetséges megvalósítani, akkor ez azt jelenti, hogy ő és elődei tudatosan végeztették az itt élő magyarság jogfosztását, akadályozták kultúrájának, anyanyelvének, szokásainak, hagyományainak gyakorlását, szimbólumainak használatát, nemzeti hőseinek tisztelését, nemzeti történelmének elsajátítását, miközben megkövetelték a szerb hősük istenítését, a szerb irodalom és nyelv ismeretét, gyakran sokkal kimerítőbben, mint a sajátunkat. Lerombolták és meggyalázták kegyhelyeinket, ledöntötték hőseink és nagyjaink szobrait, basáskodó, dölyfos, kultúrálatlan idegeneket ültettek a nyakunkba, akik cenzúrázták és a maguk érdekei szerint alakították egész kultúránkat és iskolarendszerünket, megfosztottak hitünktől, évszázadokon át kialakított erkölcseinktől és egy olyan lelki nyomorba kényszerítettek, melyben az egykézés és az önpusztítás nemzeti sajátosság, a beolvadás vagy a kivándorlás pedig a boldogulás leggyakoribb módozata. És ekkor még nem szóltam a tömeges kivégzésekről, megfélemlítésekről, a húszas évek áttelepítéseiről, az állás- vesztésekről, a vagyonelkobzásokról, a földreform szelektív (csak a hatalomgyakorlóknak való) alkalmazásáról és mindazokról a jogfosztottságokról, amelyek a születésünktől a sírig másodrendű polgárokká degradálnak bennünket. Mindezek után még elvárják, sőt megkövetelik, hogy mosolyogva hálásak legyünk ezekért a megaláztatásokért és a nagyvilág előtt elégedetten dicsőítsük módszereiket. Most politikai változások elé nézünk, de nagy csalódás érheti a délvidéki magyarságot, ha ettől a kevéstől már a jogfosztottságának a megszüntetését reméli. Egy személy politikai bukása ugyanis még nem jelent rendszerbeli változást. Egy diktátort nem csupán a személyes erényei emelnek a hatalomra, hanem az a társadalmi közeg, amelynek elvei, erkölcse és hatalmi törekvései megegyeznek az adott személy jogbitorló vágyaival.. Ennek a közösségnek pedig, a jelekből ítélve, egyelőre semmi szándéka sincs ezen a legkevesebbet is változtatni. Először a fejekben kell a dolgokat a helyükre tenni, megszabadulni a felsőbbrendűség tudatától, ami nyolcvan évnyi privilegizálás után nem lesz egyszerű dolog. Csak amikor a többség szemléletében végbemennek ezek a változások, ami nem kis időt vesz majd igénybe, csak akkor remélhetünk számunkra is kedvező politikai fordulatot. Addig viszont teljes erőnkkel és minden legális módszerrel küzde- nünk kell nem csak azért, hogy megmaradjunk, hanem azért, hogy magyarként megmaradjunk, létszámunkban, anyagiakban és lelkiekben is gyarapodjunk. /Szabad Hét Nap, Szabadka/ KITŰNŐ KÖNYV AZ OLVASNI SZERETŐ MAGYAROKNAK! RITKA ALKALOM JÓ KÖNYVET OLVASNI, EZÉRT RENDELJE MEG A MÉG RAKTÁRON LÉVŐ VEZÉRLŐ CSILLAGOK C. REGÉNYT, NEMCSAK AZ ÉRDEKFESZÍTŐ OLVASMÁNYÉRT, DE A KELLEMES ÉLMÉNYÉRT IS HÁLÁS LESZ AMIÉRT MEGVETTE. GARANTÁLOM! ******************************** ÚGYSZINTÉN: A KÖNYV A LEGSZEBB KARÁCSONYI AJÁNDÉK IS LEHETNE. ÁRA: 16 US-DOLLÁR. Cím: Mr. Gyula Ling, 591 Delora Drive, Victoria, BC V9L 3S2, Canada
