Amerikai Magyar Újság, 2000 (36. évfolyam, 1-12. szám)
2000-11-01 / 11. szám
14 AAMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 2000. november DR HASZNOS MIKLÓS: EGYPÁRTRENDSZER UTÁN KÉTPÁRTRENDSZER?! A több évtizede működő európai demokráciákban - Anglia kivételével - legalább hárompólusú politikai értékrend alakult ki aminek következtében a választások után, konzervatív-jobboldali, szocialista-baloldali, vagy liberális kormányzat, ill. ezek koalíciója kerül hatalomra. Anglia és az Egyesült Államok politikai rendszere viszont csak kétpólusú, elképzelhetetlen, hogy a közeljövőben harmadik párt, vagy politikai irányzat hatalomra kerülhetne. Ez, a kialakult helyzet viszont azt eredményezi, hogy szinte teljes biztonsággal meg lehet jósolni és építeni rá, amennyiben a választópolgárok megeléglik a kormányzat működését és változtatást akarnak, akkor melyik politikai erő kerül a hatalom csúcsára. A jelenlegi helyzetnél maradva: Angliában konzervatív, az USA-ban republikánus uralom következik. De mi a helyzet a volt szocialista országokban? A négy évtizednyi egypártrendszer után ha nem is szükségszerű, de érthető, hogy a különböző, vagy alig különböző politikai pártok tucatjai jöttek létre és próbálkoztak a választásokon, de az elmúlt évtizedben amilyen gyorsan létrejöttek, olyan gyorsan meg is fogyatkoztak. Egy azonban biztos: nem kétpártrendszerü politikai értékrendek alakultak ki. Hazánk, Magyarország is van olyan gazdag, az állampolgárok politikai meggyőződése van olyan sokszínű, hogy nem tartja a demokrácia csúcsának azt a sokak által szorgalmazott és erőltetett helyzetet, miszerint nálunk is már kialakult a kétpólusú társadalom. 1945 után néhány évnek kellett csak eltelnie ahhoz hogy kövessük a nagy testvér példáját és „megvalósuljon” az elit politikai uralma, az egypártrendszer. Most tíz év telt el és máris követjük a másik nagy testvér példáját és megvalósítjuk a kétpártrendszert? A pártok már megvannak hozzá. Elég elolvasni a közvéleménykutatások adatait, messze vezet a pártok között az MSZP és a FIDESZ. Igaz azonban, hogy igen jelentős nagy számot képvisel azok aránya akik nem nyilvánitottak véleményt, vagy nem tudja rovatban szerepelnek. Mi lesz, ha egyszer ezek is pártot választanak? Esetleg egy olyan pártot amelyik nem mulasztotta el a rendszerváltást, nem terheli felelősség a privatizációért, értékeink elkótyavetyéléséért, a korrupcióért, nincsenek „közeli” vállalatai kft-i és ami a fo: határozott, egyértelmű arculata van. A jelenlegi vezető pártoknál gond van az egyértelmű arculat meghatározásával és megjelenítésével is. Látszólag még az MSZP az egyértelmű baloldali párt, de itt is fontos annak a kérdésnek a végleges eldöntése kik irányítják ezt a pártot, Azok akik valóban egy új, európai mér- céjü baloldali szocialista pártot szeretnének, ehhez alkalmas vezetőkkel és programmal, vagy a régi pártállami reflexek alapján kézivezérléssel, elvtársi populizmussal visszaszerezni a hatalmat minden felett. A kétpólusú társadalom másik vezetőpártja még nagyobb talány. Ahhoz csak gratulálni lehet, hogy két választáson keresztül csak csak 5 %-ot elérő kis párt a harmadik választást megnyeri és kormányzó párt lesz, de eközben óriási metamorfózison megy át. A liberális, nemzeti értékek és a kommunizmus áldozatai iránt érzéketlen modem pártból egyszercsak konzervatív, nemzeti és keresztény értékeket valló párt lett. Ez kellett a sikerhez. A FIDESZ arra törekszik, hogy gyüjtőpártként ismerjék el és sikerrel gyűjtött be táborába más pártokból olyan politikusokat akik a karrierjük érdekében hajlandók voltak mezt, illetve pártot váltani. Egy igazi gyűjtőpárt azonban nem maga alá gyűri a szövetségeseit, hanem egyenrangú és önálló félként ismeri el. A FIDESZ metamorfózisában idáig még nem jutott el, ezért is gyanakvással nézi a Békejobb mozgalmat. Ugyanakkor káderpolitikájában elárulja gyengeségeit. Nevezetesen arról van szó, hogy mind a kormány- alakitáskor, mind az azt követő két évben a különböző kormány által kinevezendő tisztségekre zömmel volt MSZMP-seket, MDF-eseket és Kereszténydemokratákat voltak kénytelenek kinevezni, annyira nem volt és nincs saját emberük. Ezekután, ha az vár a magyar társadalomra, hogy négyévenként vagy a FIDESZ, vagy az MSZP alakit kormányt, az igazi választás lehetősége megszűnt. Az igazi választáshoz kell a harmadik erő. Nem feltétlenül harmadik út, de nem is a ma már leírtnak számitó kis pártok, hanem az a hallgatag és ma közömbösnek mondott állampolgárok politikai érdekeit jól artikuláló politikai tömörülés amely képes nem maga alá gyűrni, hanem egyenrangú szövetségbe tömöríteni az eddig csak csalódott embereket. Ez az új politikai erő csakis a jobboldalon jelenhet meg. Nem a baloldaliak voltak azok akik eddig nem mentek el szavazni. Az a több mint 30 % szavazópolgár ha megtalálja azt a politikai szerveződést amelyik valóban a közjót, tehát az érdekeit is szolgálja és nem a Világbank, vagy az EU elvárásainak akar eleget tenni, hanem elsősorban saját hazájának szolgál, eldöntheti azt a kérdést valóban csak kétpólusú a magyar politikai élet. De hol van és mikor jelenkezik ez a politikai erő?
