Amerikai Magyar Újság, 2000 (36. évfolyam, 1-12. szám)
2000-11-01 / 11. szám
2000. november AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 15 NEYÍGY MINKET... A keresztények még ma is úgy imádkoznak, ahogy az Úr tanította őket, időnként megakadva egy-egy névelőn, mert a megszokás erősebb, mint a racionális magyarázat. Azért nem a kísértést mondunk a miatyánkban, figyelmeztetnek a teológusok, mert sokféle kísértés van. Az ember lényegénél fogva gyarló lény, a mindenünnen rá leselkedő, hízelkedő kísértések és kísértők elől nehezen tud kitérni. Már a legrégibb közösségek, a legősibb államszervezetek is ezért állítottak jogi korlátokat, ezért sújtott le a törvény szigora mindazokra, akik képtelenek nemet mondani a legtöbbször igencsak vonzó bűnre, megkárosítva ezzel közvetlen és szélesebb környezetüket. Legyünk realisták, hagyjuk a szemforgatást, és hallgassunk a történelmi tapasztalatokra: nem volt és nem lesz itt a földön ideális köztársaság, ideális királyság, eltökélten békés és kizárólag jóra törő gyülekezet. Az ember ugyanis nemigen tud ellenállni a gonosz kellemes, pillanatnyi gondokat oldó kísértésének. Egyet tehetünk nagy elszánással, rendszertisztító indulattal: a nagy kísértőket kiiktatjuk a közéletből. A jól működő, átlátható demokráciában erre esélyünk van. (Még az átláthatatlanul nagy nemzetközi szervezetekben is előbb-utóbb kitudódik, kik a nagy kísértők és sikerrel megkísértettek.) Csakhogy oly nehéz elszakadni a múlttól itt, nálunk. Oly vonzó példák akadnak! Itt van mindjárt Aczél György, a Kádár-korszak legnagyobb kísértője, aki oly könnyedén vásárolt meg jeles értelmiségieket az állam pénzén, hogy sokuk észre sem vette, mire megy ki a játék. Ők egyszerűen élni akartak és alkotni. Az aczéli játszma lényegéhez tartozott, hogy mindkét oldalnak vetett koncot, lehetőség szerint mindenkit, akit valamire tartott, bevont a fúra társasjátékba, s hagyta, hogy egymást üssék ki a figurák. Aczél a legnagyobbakat kísértette, a nála kisebbek a kisebbeket: lakással, telefonnal, autóval, beutalókkal, utazásokkal, szakértőséggel, pozícióval. Olyasmivel tehát — s ez az igazán tragikus -, ami többüknek lekötelezettség nélkül is járt volna. Sokan naivul úgy hittük, azért van szükség a rendszer megváltoztatására, hogy mindörökre eltűnjenek a rendszerbe eleve bekódolt kísértők és kísértések. Hogy tehetség és érdem és így tovább... De, sajnos, nem érkeztünk tiszta lappal 1990-be, a kapcsolatok és vagyonok át- örökítődtek, a legfontosabb gazdasági posztokon nemigen lehetett helycseréket végrehajtani. És kapitalizálódni kellett az országnak, polgárosodni — tőke nélkül. Mindenki tudta, érezte, hogy aki most magszedi magát, évtizedekre, esetleg még hosszabb időre kijelöli családja pozícióját. A tét lényegesen nagyobb volt, mint a Kádár-korszakban bármikor. Ilyen tét mellett nagyobb volt a kísértés is. És akadt olyan kísértő, aki pontosan ismerte az aczéli taktikát: ha minden oldalra adok, minden oldalról védelmet remélhetek. S bár a félszeg baleknak kevesebbet, a dörzsölt nagymenőnek többet juttatok, egyként a lekötelezettjeim lesznek. És majd egy évtizedig bejött a számítás. Ki piszkálta volna Lakitelek és Pannonhalma, a liberális és konzervatív lapok és művészek bőkezű mecénását? Ki firtatta volna a kedvezményes hiteleket, ha egyszer itt is, ott is kaptak belőle? Ahogy Aczél György arra épített, hogy egy kicsit mindenkit megsegít, besároz- megveszteget, az ugyancsak állami pénzből adakozó tanítvány, a bankember is mindenfelé kiterjesztette csápjait. S mert mindenki pénzszűkében volt, olykor a puszta talpon maradásért küzdött, hát engedtek a tálcán felkínált kísértésnek. Építs lakást, újítsd fel a rád bízott műemléki epületegyüttest, privatizálj, alkoss, és ne gondolj a tőkével. Ahogy az Aczél-korszakban nagyszerű eredmények is születtek, a legjobb tanítvány is felmutathat maradandó értékeket, amelyek az ő közreműködése nélkül nem születnek meg. (Ellenpróba, ahogy Aczél esetében, persze most sincs. Soha nem tudjuk meg, mi lett volna, ha azok a mil- liárdok más csatornákba kerülnek.) De egyszer kikellett mondani, hogy elég volt. Nem egy emberből, hanem a jelenségből. Ha semmi mást nem tett volna az 1998-ban megalakult kormány, csak ezt kinyilvánítja, még annak árán is, hogy némely közéleti emberét kínos helyzetbe hozza, akkor is elismeréssel tartozunk neki. Mert ne feledjük, a jogállam ott kezdődik, ahol a mindnyájunk vagyonát osztogató, nagy kísértők laktatódnak a közéletből. Ahol nincsenek titokzatos, olykor nem is kért, de felajánlott VIP-hitelek. Kísértések persze még így is maradnak, nem árt tehát imádkoznunk: ne vigy minket... Osztovits Ágnes Lapzártakor érkezett.-Az 1956-os forradalom és szabadságharc 44. évfordulója alkalmából országszerte megemlékezéseket tartanak. Az állami ünnepségsorozat első helyszíne október 22-én a Műegyetem lesz. Innen indul a hagyományos fáklyás felvinulás a Bem térre. Este 8 órakor kezdődik a díszelőadás az Operaházban. Október 23-án zászlófelvonás lesz a Kossuth téren. Itt gyermek programok várják az érdeklődőket. A Corvin moziban egész nap a forradalomhoz kapcsolódó filmeket vetítenek, a jegyek ára jelképesen 56 forint lesz. A Corvin közben délután kettőkor tartják a hagyományos megemlékezést. A Rákoskeresztúri köztemető 300-as, 301-es és a 298-as parcellájánál egésznap protokollmentes megemlékezésekre kerül sor. Kövér László, a Fidesz elnöke az Egyesült Államokban rendezett megemlékezésen vesz részt Varga László ország- gyűlési képviselő társaságában az ottani magyarok meghívására. Szabó János honvédelmi miniszter a népfelkelő Dudás János emléktáblájánál mond beszédet és helyez el koszorút. Az MDF a Széna téren tart megemlékezést. A MIÉP a Kongresszusi Központban tartja megemlékezését, ahol Csurka István mond ünnepi beszédet. Torgyán József miniszter, a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Baktalóránt- házán mond beszédet. A politikus vasárnap és hétfőn a Nyírség nyolc települését keresi fel. A Pofosz Pilisvörös- váron tartja megemlékezését. Üröm község díszvendége Pongrácz Gergely lesz. Dávid Ibolya igazságügy-miniszter Tóth Ilona mártír medika szobrát leplezi le a XVI. kerületi Kalitka utcában, ahol Wittner Mária mond beszédet.
