Amerikai Magyar Újság, 2000 (36. évfolyam, 1-12. szám)
2000-11-01 / 11. szám
8 AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 2000. ovember SOÓS GÉZA Pénz, pénz, pénz A JÖVŐ ÉVI KÖLTSÉGVETÉS A VÁLASZTÁSOK TÜKRÉBEN A milleniumi év alkalmával Rómába, az örök városba látogatott Mádl Ferenc köztársasági elnök és Orbán Viktor miniszterelnök. A két politikust audencián fogadta II. János Pál pápa. A kihallagatás gestus értékű volt, hiszent ünnepségünk része a Szilveszter pápa adományozta Szent Korona, mely államiságunk szimbóluma. A parlamentben őrzött Sent Korona lehet, hogy nem azonos azal a Szent Koronával, melyet az akkori pápa adományozott államalapító királyunknak Szent Istvánnak. Mégis az állam- alapítás, melynek része a kereszténység felvétele, elképzelhetetlen lett volna a szentszék közreműködése nélkül. Nyilván erre is emlékeztek azon az ünnepségen, ahol a Szentatya tiszteletére ünnepi hangversenyt adtak. A millenniumi ünnepségek alkalmával minden hazai település megkapta a millenniumi zászlót, melynek átadása ünnepélyes keretek között történt. Érdemes volt megfigyelni az ellenzék fanyalgását az egész évfordulós ünnepségekkel kepcsolatban. Újra és újra feketék a kérdést, mibe került ez az országnak. A kérdés felvetése azért is disszonáns volt, mert senki nem kérdezte meg tőlük, hogy elvbarátaik, illetve elődeik több mint negyven éves ország- lása mennyibe került a társadalomnak.-Nem lehet eltekinteni attól sem, hogy alig másfél év van még hátra a választásokig. Az is igaz amit oly gyakran emlegetnek, hogy a gazdaság felfutóban van, a GDP növekedése több mint 6 százalékos, mellyel Európában az első helyek egyikét foglaljuk el. Ugyan akkor, mint már oly sokszor említettem, mind ez egy széles rétegnek életszínvonalán nem látszik meg. így van ez akkor is, ha például a munkanélküliség az örökölt több mint 10 százalékról 6 százalékra esett vissza. Ennek kapcsán több mint 200 ezer ember talált magának munkát. Az Orbán- kormány - reméljük nem későn -, felismerte az elszegényedésben rejlő politikai feszültséget, és jelentős gazdasági és szociális intézkedéseket hozott. Ennek hatása az idén még nem érződött látványosan, hatása inkább a jövő évre fog áthúzódni. Talán a legjelentősebb életszínvonalat növelő intézkedés az, hogy 2001-től a minimálbér 40 ezer forint lesz, mely 30 százalékos növekedést jelent, és 2002-re 50 ezer forintra emelkedik. Jövőre életbelép látványos támogatás a fogyatékosok számára. Béremelésbe részesülnek a közalkalmazottak, ezen belül a pedagógusok több mint 20 százalékkal. Ugyancsak viszonylag jelentős béremelés várható az egészségügyben, és a szociális szféra más ágazatában, mely megfogja haladni az infláció mértékét. Nagymértékű adójóváírásban részesülnek a kettő és a több- gyermekes munkavállalók. Itt egy pillanatra érdemes megállni. Az ellenzék egy általános családipótlék emelést követel, míg a kormány adójóváírással a munkavállalót preferálja. Napjainkban egyre gyakrabban lehet hallani azt a kifejezést, hogy hivatásos gyerekcsinálók, ami alatt azon cigánycsaládokat lehet érteni, akik a gyermekek után kapott pótlékokból és segélyekből szándékoznak megélni, és eszük ágában sincs munka után nézni. Ezekben a családokban felnövő gyermekek, majd felnőtt fejjel követik apáikat, mint egy reprodukálva az élősdiséget. Nagyon sok településen már a cigány lakosság túlsúlyban él, és megoldhatatlan feladat elé állítja a helyi önkormányzatot. Visszatérve a pozitív kormányintézkedésekre, ebből nem maradt ki egyfajta lakásépítési program sem, mely a magánépítkezések mellett állami lakások ezreinek felépítését tervezi. Itt említeném meg a Széchenyi tervet, mely egységbe foglalja az elkövetkező időszak fejlesztési koncepcióját. Mégis azt kell mondani, nem kizárt, hogy mind ez elkésett és főként nem elégséges, ugyanis a kormány terveiben prioritást kapott az infláció letörése, mely kettőezerre megtorpant. Ennek egyik oka a kőolaj elviselhetetlenül magas világpiaci ára. Naponta az egekig szökő üzemanyag árak, megoldhatatlan terhet rónak a lakosságra. Másrészt átterjed az élet minden területére és gerjeszti az inflációt. A polgár azt látja, és a zsebében érzi, hogy a háztartási energiától kezdve, az alapvető élelmiszerig, mindennek növekszik az ára. Szomorúan tapasztalja, hogy főként azon termékekért kell naponta többet fizetni, melyek a mindennapi életben elengethetetlenek, és gyakorta az az érzése támad, hogy az infláció magasabb (és lehet, hogy magasabb) a hivatalosan közölteknél. Ezért a már megkapott és kilátásban helyezett jövedelemnövelő intézkedések politikai hatása csekély. Már pedig a választások közelednek. Az Orbán-kormány versenyt fut az idővel. Annak, hogy valóban érzékelhetőek legyenek ezen intézkedések, még további jelentős béremelésre lenne szükség. Ennek viszont nincs meg az anyagi forrása. Nem is lehet meg addig, amig a kormány az olyan szent tehenekhez nem mer hozzányúlni, adóztatás formájában, mint a bankok, a kereskedelmi médiák hirdetései, és a gombamódra szaporodó multinacionális cégek, áruházláncok. Ma ezek a vállalkozások, lényegesen több kedvezménybe részesülnek mint a sokkal rosszabb helyzetben lévő hazai cégek. Ez végtelenül igazságtalan, és feszültséghez vezet. A hazai problémák után nézzünk körül a határainkon túl. Romániában választások lesznek, míg Jugoszláviában már túl vannak rajta. Romániában minden felmérés szerint Iliescu győzelme valószínűsíthető, és ez egy újabb posztkommunista hatalomátvételt sejtet. Oly sokszor írtam már a román belpolitikáról, nem akarom ismételni önmagamat. Mindenki előtt világos, hogy a román lakosság iskolázatlansága, politikai műveletlensége, táptalaja a régi garnitúra visszajövetelének. Az ördög vigye el, mondhatná az ember, ha nem élne ott közel hárommillió magyar. Ahogy közelednek a választások, annak érdekében, hogy Iliescuék elhitessék a világgal európaiságukat, szirén hangokat hallatnak az RMDSZ felé. A baj az, hogy ezt néhány "vájt fülű" magyar politikus meg is hallja. Ha az
