Amerikai Magyar Újság, 2000 (36. évfolyam, 1-12. szám)

2000-10-01 / 10. szám

2000. október AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 5 Elér-e hozzánk tengerek ködén át Hősök vérétől fényt kapott napod? Elér-e hitnek, öscsírájú magnak, Amelyből gazdag új kalászt aratnak Égett vetésű, sápadt magyarok? Arad nem érted? Hanttá porladunk. Romiunk, akár a szélkergette pára. És én zihálva, mint az üldözött sikoltom át a néma éjszakába Árnyak, halottak, holt földek fölött, Hogy mint varázsszó, szent hitű ígéret, Mint ostya testből egy hulló darab, Legyen a hit, a bűn parányi jója, Hazátlanságunk nagy kohéziója, Az összetartó ős erő: Arad. /magyarság/ AZ ANGYAL A holdsugár tündökölt azon az alkonyon. Vágyakozón ültem a lugasbeli kis pádon. Az esti csendben egy angyal hozta a reményt Soha nem láttam nála szebb tüneményt. Megbabonázott lényének fenséges nyugalma, Halk énekének negédes dallama, Mely két szív zenéjébe olvadt, Ami elbűvölte a szégyenlős holdat. Féltem, hogy varázslat, nem valós alkalom, Magamhoz vontam őt e holdfényes alkonyon. Az akácfák között susugni kezdett a szél Azt susogta, hogy ajkunk egy csókba összeér. Meg is kértem őt remegő hangon nyomban, Találkozzunk egy szép napon a templomban És ott az oltárnál örök esküt teszünk, Hogy életünk végéig egymáshoz hűek leszünk. Lepergett éveink boldogságban teltek, Ahogy azt érdemlik a szerető s hű lelkek. Mondják is székében s baráti körbe" Hogy házasságunk a mennyekben lett kötve. Tibor Flórián-Vörösvércse költött az Országház orna- mensein. Az Országház 1-es kapuja fölött, József nádor főherceg szobra mögött talált biztonságos helyet egy vöröscércse pár. A sikeres fészekrakás és költés után négy egészséges fióka repült ki a fészekből. A korábbi években az Erzsébet-híd pesti hídfőjénél, a ferenciek terének kő­tornyai körül is láttak vörösvércséket. STIRLING GYÖRGY: MIÉRT KÉSIK AZ EGYHÁZI EMBEREK ÁTVILÁGÍTÁSA?... A rendszerváltás utáni szabad magyar parlament néhány éve törvényt hozott arról, hogy létre kell hozni egy különleges bírói testületet magasabb szintű közéleti szereplők "átvilágí­tására". Ez volt az úgynevezett ügynöktörvény, ami elég nehezen született meg, mert a rendszerváltás után magukat átmentett kommunisták és besúgással kompromittálódott más közszereplők mindent elkövettek, hogy megakadályozzák múltjuk vizsgálatát. Időtrablóan hosszú vita folyt pld. arról, hogy mi legyen az a határ, ameddig valaki köteles magát alávetni az átvilágításnak és végül olyan szintet jelöltek meg, aminek figyelembevételével alig párezer embert érintett a törvény. Vitáztak afölött is, hogy mik legyenek a szankciók azokkal szemben, akik vétkesnek találtatnak, míg végül kide­rült: a törvény erről nem intézkedik és a hajuk szála sem görbülhet meg azoknak, akik vezető kommunista funkcioná­riusok és/vagy besúgó ügynökök voltak. Abban maradtak, hát hogy az illető nevét nyilvánosságra hozzák, de más nem történik. Ha van bőr a képén, továbbra is a helyén maradhat, (így lehetséges az, hogy a magyar országgyűlés padsoraiban még ma is ül több olyan képviselő, akikről egyértelműen kiderült: az ÁVÓ-nak dolgoztak. Bármily abszurdnak is hangzik, ők még ma is tagjai a magyar törvényhozásnak.) Késleltette a munka megindulását, hogy nem akadt elég tiszta múltú jogász a testület (vagy nevezzük igazolóbizott­ságnak) felállításához, ami érthető, hiszen kevés olyan ember található Magyarhonban, aki a kommunizmus négy évtizede alatt politikailag nem kompromittálta volna magát. (Kivéve azokat, akik emigrációban éltek, de az ő véleményükre senki sem volt kíváncsi...) Végül nagy nehezen sikerült összeállíta­ni a testületet, amely csigalassúsággal látott munkához s azzal még máig sem végzett. Néhányszáz közéleti szereplő múltját megvizsgálták, de már többeknek feltűnt, hogy bizonyos kö­rökre nem vonatkozik az átvilágítási törvény: egyházi körök­re. Pedig köztudott, hogy mit ártott a magyar társadalomnak pld. a békepapi mozgalom, milyen lélekmérgezést folytattak az Állami Egyházügyi Hivatal által kinevezett "bajszos püspökök" és mekkora kárt okoztak saját rendtársaiknak azok a papok, akik az ÁVÓ szolgálatába álltak. És ezek nem voltak kevesen: körük a legalsó szinttől, a vidéki plébániáktól a legmagasabb szintig, az esztergomi prímási palotáig terjedt. * Mindez nem véletlenül jutott eszembe, hanem egy szo­morú évforduló kapcsán. Emlékezzünk arra, hogy ötven évvel ezelőtt, 1950. nyarán indították Rákosiék a legnagyobb offen- zívájukat a vallás és a történelmi magyar egyházak ellen. 1949. augusztus 20-án lépett életbe az első szocialista alkot­

Next

/
Thumbnails
Contents