Amerikai Magyar Újság, 2000 (36. évfolyam, 1-12. szám)
2000-10-01 / 10. szám
2000. október AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 5 Elér-e hozzánk tengerek ködén át Hősök vérétől fényt kapott napod? Elér-e hitnek, öscsírájú magnak, Amelyből gazdag új kalászt aratnak Égett vetésű, sápadt magyarok? Arad nem érted? Hanttá porladunk. Romiunk, akár a szélkergette pára. És én zihálva, mint az üldözött sikoltom át a néma éjszakába Árnyak, halottak, holt földek fölött, Hogy mint varázsszó, szent hitű ígéret, Mint ostya testből egy hulló darab, Legyen a hit, a bűn parányi jója, Hazátlanságunk nagy kohéziója, Az összetartó ős erő: Arad. /magyarság/ AZ ANGYAL A holdsugár tündökölt azon az alkonyon. Vágyakozón ültem a lugasbeli kis pádon. Az esti csendben egy angyal hozta a reményt Soha nem láttam nála szebb tüneményt. Megbabonázott lényének fenséges nyugalma, Halk énekének negédes dallama, Mely két szív zenéjébe olvadt, Ami elbűvölte a szégyenlős holdat. Féltem, hogy varázslat, nem valós alkalom, Magamhoz vontam őt e holdfényes alkonyon. Az akácfák között susugni kezdett a szél Azt susogta, hogy ajkunk egy csókba összeér. Meg is kértem őt remegő hangon nyomban, Találkozzunk egy szép napon a templomban És ott az oltárnál örök esküt teszünk, Hogy életünk végéig egymáshoz hűek leszünk. Lepergett éveink boldogságban teltek, Ahogy azt érdemlik a szerető s hű lelkek. Mondják is székében s baráti körbe" Hogy házasságunk a mennyekben lett kötve. Tibor Flórián-Vörösvércse költött az Országház orna- mensein. Az Országház 1-es kapuja fölött, József nádor főherceg szobra mögött talált biztonságos helyet egy vöröscércse pár. A sikeres fészekrakás és költés után négy egészséges fióka repült ki a fészekből. A korábbi években az Erzsébet-híd pesti hídfőjénél, a ferenciek terének kőtornyai körül is láttak vörösvércséket. STIRLING GYÖRGY: MIÉRT KÉSIK AZ EGYHÁZI EMBEREK ÁTVILÁGÍTÁSA?... A rendszerváltás utáni szabad magyar parlament néhány éve törvényt hozott arról, hogy létre kell hozni egy különleges bírói testületet magasabb szintű közéleti szereplők "átvilágítására". Ez volt az úgynevezett ügynöktörvény, ami elég nehezen született meg, mert a rendszerváltás után magukat átmentett kommunisták és besúgással kompromittálódott más közszereplők mindent elkövettek, hogy megakadályozzák múltjuk vizsgálatát. Időtrablóan hosszú vita folyt pld. arról, hogy mi legyen az a határ, ameddig valaki köteles magát alávetni az átvilágításnak és végül olyan szintet jelöltek meg, aminek figyelembevételével alig párezer embert érintett a törvény. Vitáztak afölött is, hogy mik legyenek a szankciók azokkal szemben, akik vétkesnek találtatnak, míg végül kiderült: a törvény erről nem intézkedik és a hajuk szála sem görbülhet meg azoknak, akik vezető kommunista funkcionáriusok és/vagy besúgó ügynökök voltak. Abban maradtak, hát hogy az illető nevét nyilvánosságra hozzák, de más nem történik. Ha van bőr a képén, továbbra is a helyén maradhat, (így lehetséges az, hogy a magyar országgyűlés padsoraiban még ma is ül több olyan képviselő, akikről egyértelműen kiderült: az ÁVÓ-nak dolgoztak. Bármily abszurdnak is hangzik, ők még ma is tagjai a magyar törvényhozásnak.) Késleltette a munka megindulását, hogy nem akadt elég tiszta múltú jogász a testület (vagy nevezzük igazolóbizottságnak) felállításához, ami érthető, hiszen kevés olyan ember található Magyarhonban, aki a kommunizmus négy évtizede alatt politikailag nem kompromittálta volna magát. (Kivéve azokat, akik emigrációban éltek, de az ő véleményükre senki sem volt kíváncsi...) Végül nagy nehezen sikerült összeállítani a testületet, amely csigalassúsággal látott munkához s azzal még máig sem végzett. Néhányszáz közéleti szereplő múltját megvizsgálták, de már többeknek feltűnt, hogy bizonyos körökre nem vonatkozik az átvilágítási törvény: egyházi körökre. Pedig köztudott, hogy mit ártott a magyar társadalomnak pld. a békepapi mozgalom, milyen lélekmérgezést folytattak az Állami Egyházügyi Hivatal által kinevezett "bajszos püspökök" és mekkora kárt okoztak saját rendtársaiknak azok a papok, akik az ÁVÓ szolgálatába álltak. És ezek nem voltak kevesen: körük a legalsó szinttől, a vidéki plébániáktól a legmagasabb szintig, az esztergomi prímási palotáig terjedt. * Mindez nem véletlenül jutott eszembe, hanem egy szomorú évforduló kapcsán. Emlékezzünk arra, hogy ötven évvel ezelőtt, 1950. nyarán indították Rákosiék a legnagyobb offen- zívájukat a vallás és a történelmi magyar egyházak ellen. 1949. augusztus 20-án lépett életbe az első szocialista alkot
