Amerikai Magyar Újság, 2000 (36. évfolyam, 1-12. szám)
2000-07-01 / 7-8. szám
AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 17 2000. júl.- aug. ELKÉPZELÉSEK A CSÁNGÓK MAGYARORSZÁGRA VALÓ TELEPÍTÉSÉRŐL Vészesen fogy a nemzet. Hazánkért őszintén aggódók minden alkalmat felhasználnak arra, hogy felhívják erre a szomorú tényre a közvélemény figyelmét. Évente egy 40 ezer lakósú város lélekszámával csökken az ország lakossága. A rendszerváltásnak nevezett lépésváltást megsínylette a lakosság. Ehhez jött még a hírhedt Bokros- csomag, mely a családokat olyan helyzetbe hozta, amely nem kedvezett a népszaporulatnak. Mára már csak a cigányság szaporodik nyuszi módra, mely csak a gondokat szaporítja. Úgy van vele a nemzet, mint az a gazda, aki konkolyt kever a búzába, hogy a vetés sűrűbbnek látszód- jon. A negatív tendenciával a kormány is gyakorta foglalkozik. Egyre-másra születnek az elképzelések, melyeket bizonyos támogatások követnek, és a nagyobb gyermekvállalási kedvet ösztönzik, egyelőre szerény eredménnyel. Az is igaz, hogy a nemzet lassú pusztulása, csak a nemzeti pártoknak okoz fejfájást, az MSZP-t és főleg az SZDSZ-t hidegen hagyja. Illetve odáig ők is eljutottak, hogy néha egy-egy politikusuk kijelentette, hogy az országon (soha nem mondanak hazát) csak egy drasztikus betelepítés segítene, a harmadik világból. Minden hazáját szerető magyart megbotránkoztat és elkeserít egy ilyen megoldás gondolata. Szóba került más formában is a betelepítés gondolata, a nemzeti oldal megfogalmazásában, mely tovább gondolásra érdemes. Jó magam szkeptikus vagyok, és fenntartásaim vannak az ötlettel szembe, de eleve lesöpörni az asztalról, mint bodor ötletet nem szabad. Az elképzelés lényege, csángó magyarokat áttelepíteni Magyarországra. Most ismertetném az elhangzott érveket és elképzeléseket a betelepítés mellett, és a kedves olvasóra bízom, hogy mennyire tud azonosulni az elképzelésekkel. A csángó magyarok ellentétben a román propagandával magyarok. Méghozzá olyan testvéreink, akik a legnehezebb körülmények között is kitartottak magyarságuk mellett, és akik az elmúlt 80 évben a legtöbbet szenvedtek származásuk miatt. Mai napig nem sikerült elérniük, hogy magyar nyelvű miséken vehessenek részt. Ha van elnyomott, megalázott, kisemmizett népcsoport Európában, akkor azok a csángók. A művelt nyugat szemet- húny és nem vesz tudomást ezen népcsoport elsorvasztásáról. Néhány szélsőséges román politikus akár az elüldözésüket, vagy ennél rosszabb megoldást is elképzelhetőnek tart. Franciaország és Anglia puhány politikájukkal a román szélsőséges politikát támogatják. Még II. János Pál pápa is tudomásul veszi üldöztetésüket, nem emeli fel szavát érdekükben. Betelepítésük mellett szólna, hogy a moldvai csángók történelmi határainkon kívül esnek, így ha valaha az életben lesz még határmódosítás ez őket nem fogja érinteni. Azon magyarok közül akik határainkon túl élnek, ők szenvedtek a legtöbbet, és mégis a legmagyarabb közösség maradt. Szorgalmát, munkaszeretetét, emberségét, és még lehetne sorolni azon jótulajdonságukat, melyeknek köszönhetik fennmaradásukat. Egy-egy családban több gyerek van, akik reprodukálni tudnák a csökkenő népszaporulatot. Keresztények, és gyakorolják vallásukat. Többségük földműves, esetleg kézműves. Ma a Dunántúl termőföldjének egy nagy hányada, hamis szerződésekkel osztrák gazdák kezében van, talán a csángók jobban megérdemelnék, hogy magyar közösségben éljenek és földet kapjanak. Települések néptelenednek el, ahová áldás lenne újgazdák, igaz magyarok betelepítése. Életet, dinamizmust hoznának az új jövevények egy-egy településre. Egy új kultúra születne ott, amellyel gazdagodna a település, és egyben az ország is. A betelepüléssel járó költségek nem viselnék meg a dinamikusan fejlődő gazdaságot, ugyan akkor a hozadéka rövid időn belül jelentkezne. Olyan magyarok kerülnének határainkon belülre, akik még nincsenek megfertőzve a liberalizmussal, a kommunizmussal. Nem sorolom tovább, bár még sok érv elhangzott a telepítés mellett. Az ellenérvek közül kettőt említek. Megbontanánk egy olyan magyar diaszpórát, mely az otthonmaradottak életkilátásait tovább rontaná, és az elrománosí- tási folyamat felgyorsulna. Másodsorban ott maradna kis vagyonkájuk, és itt főleg az ingatlanokra gondolok, melyet nem lehet áthozni a határon. Árfolyamat óhatatlanul a nacionalista, soviniszta román vezetők kedvébe járna, mivel az áttelepítés elősegítené nagy álmukat, a homogenizálódást. Arról nem beszélve, hogy magyaroknak kellene otthagyni őshazájukat, ami megint csak az ott élő románoknak kedvezne. A vita folyik pro és kontra. Mint említettem igazából magam is tanácstalan vagyok ebben a témában. Mégis a szívem azt diktálja, hogy segítsük elő a csángók áttelepítését. Mondom a szívem ezt diktálja, csak valahogy az eszem nehezen követi. Minden esetre beszéljünk, vitatkozzunk róla. Valamelyik irányba dönteni kell. Apropó a legfontosabb: jó lenne megtudni, hogy mind erről mit gondolnak maguk a csángók? Az is lehet, hogy a többségük inkább maradna. Soós Géza-Ellopták Csurka István autóját. Egy éven belül immár három autót loptak el Csurka Istvántól, a MIÉP elnökétől. Korábban már két használatban lévő Volkswagen Passat-ot tulajdonítottak el ismeretlenek, most egy Golf-nak kelt lába lakása közelében. A politikus közölte: noha nem állítja, hogy közvetlen kapcsolat van ezen történések között, ám mindenképpen furcsálja, hogy az utóbbi eset alig két nappal azután történt, hogy a parlamentben felszólalva rámutatott a Mól Rt. tulajdonosa, a Bank of New York "maffiás köreire", és ezen álláspontját lapjában a Magyar Fórumban is megírta. Az egyik gépkocsi korábban alig néhány nappal azután tűnt el, hogy ugyanebben a lapban Demszky Gábor ügynökké való beszervezéséről szóló írást tett közzé.
