Amerikai Magyar Újság, 2000 (36. évfolyam, 1-12. szám)
2000-01-01 / 1. szám
2000. január AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 11 Soós Géza Ahogy a kormány megígérte NEM MARADT FEDÉL NÉLKÜL EGYETLEN ÁRVÍZKÁROSULT SEM November közepe alig múlt el, odakint minden fehér. A hó rendületlenül hull a gyerekek nagy nagy örömére. Az időjárás csak nem adja fel. Téltábomokot előre küldve, újabb megpróbáltatás elé néz az ország. Az elektromos médiák óráról órára tájékoztatják a lakosságot a lehetetlen útviszonyokról, az elakadt autókról, vagy rosszabb esetben az összecsúszott járművekről. A helyzet kritikus. Ismételten felhívják a hallgatók figyelmét, hogy akinek nincs halaszthatatlan dolga, az ne induljon el. Akinek pedig muszáj menni, az indulás előtt tájékozódjon. A figyelmeztetés mellett jótanácsok is elhangzanak, főleg a kisközségek lakóinak, hogy szerezzenek be tartós élelmiszert, mivel előfordulhat, hogy a rossz útviszonyok miatt a településeket nem tudja megközelíteni az élelmiszert szállító teherautó. A nagy nyári árvizek idején, a kormány ígéretet tett, hogy mire beköszönt a tél, minden rászorult feje felett tető lesz. Mára, amikor a megszokottnál korábban köszöntött be a tél, nyugodtan megállapíthatjuk, a kormány állta a szavát. Nagyon nehéz körülmények között, több mint 26 milliárd forint ráfordítással, az égető lakásgondok megoldódtak. Házak százai épültek újjá, vagy hozták rendbe őket. Olyan is volt, aki a támogatásból új ingatlant vásárolt, vagy önkormányzati lakásban lett elhelyezve. Az újjáépítéssel egyidőben, számos helyen a gátakat erősítették, csatornákat tisztították, illetve az átereszeket hozták rendbe. Mindez csak a kezdet, tavasszal ahogy az időjárás megengedi. Folytatódik a megkezdett gátépítési program. Magyar-magyar csúcstalálkozó zajlott le Budapesten. Tanácskozáson a kormány és a Kárpát-medence magyarságának küldöttei is résztvettek. A megvitatandó kérdések közül két téma is prioritást élvezett. Az egyik a határainkon túl, az elszakított területeken élő honfitársaink utazása és hazalátogatása a schengeni egyezmény határainak keletre tolódása után, illetve a nyugati emigráció választási joga, azon magyarok részére, akik megtartották magyar állampolgárságukat. Az elcsatolt területeken élő honfitársaink esetében, a kormány álláspontja az volt, hogy a hazalátogatókat lényegesen több jog illesse meg, mint egy turistát, de ezek a jogok nem érhetik el azt a mértéket, mint egy magyar állampolgárét. Végül is ezt az álláspontot többé-kevésbé osztotta az ellenzék is. Konszenzus a másik témában sajnos nem alakult ki. Az MSZP, és az SZDSZ mindent elkövetett azért, hogy az emigrációban élő magyarságot megfossza az alkotmány biztosította jogától. Mivel a döntéshez kétharmados szavazati többség kellett, és azért, hogy az első kérdésben megállapodás szülessen, s kormány nem erőltette a második kérdés megoldását, viszont ígéretet tett arra, hogy nem altatja el a kérdést, és az első adandó alkalommal ismét felveti. Ha arra gondolok, hogy a közelmúltban Ukrajnában lezajlott választásokon a Magyarországon tartózkodó ukrán állampolgárok is az urnához járulhattak, az ukrán demokrácia bizonyos vonásokban fejlettebb mint a miénk. Egy kicsit szégyellem magam. Szégyellem magam másért is. Gazdasági botrány, botrányt követ. Százmilliókról és milliárdokról van szó. Egyre szövevényesebbek, és egyre gyakrabban lehet hallani politikusok nevét, rendőr és vámtisztekét, és különböző állami tisztviselőkét. Az emberek már lassan kezdenek belefásulni. Néha úgy tűnik, hogy a szabad nyugati demokráciák előnyei helyett, csak a szenny jött be az országba. Mi több, mintha még rá is játszanának, hogy lám kellett nektek ez, nem volt jobb a tespedt nyugalom? Próbálkozik a kormány úrrá lenni ezen a mocsáron, csak hát az intézkedések hatása lefékeződik a sok magas beosztású, régi kipróbált elvtárson. Akiknek sokminden az érdekük, csak az nem, hogy segítse az Orbán-kormányt, illetve, hogy idehaza rend legyen. A másik gond a sajtó. Ha itt nem lesznek változások a jelenlegi kormány sorsa 2002-ben megfog pecsételődni. Lehetetlen állapot az, hogy a 19 megye többségében csak egy megyei lap van, az is az MSZP kezében. Időnként alkalmam van betekinteni ezekbe a lapokba, mintha megállt volna az idő, és még mindig 1970-et, vagy jobb esetben 80-at írnánk. Ezek a lapok gyűlölködésben, lejáratásban messze túltesznek néhány országos vezető baloldali liberális sajtóorgánumon. Ma az újságok arculatát tekintve, az írott sajtó 90-95 százalékban ellenséges a fennálló koalícióval szemben. Alig van néhány nép-nemzeti vagy konzervatív lap. Az a kevés amely mégis létezik, nem jut hozzá hirdetésekhez, hiszen a hazai tőkések még tíz tizenöt éve hithű kommunisták voltak, bolondok lennének hirdetésükkel támogatni a nemzeti oldal sajtóját. Ez egy szörnyű helyzet, amin feltétlenül változtatni kellene. Ennél rosszabb helyzet márcsak az elektromos médiáknál van. Mégis az ellenzék összehangoltan jajveszékel, és a sajtószabadságot félti. Azt a sajtószabadságot, mely a Kádár-rendszer alatt olyan volt amilyen. Csak hát azt is illik tudomásul venni, hogy az újságírók többsége, kri- tikálatlanul kiszolgálta a diktatúrát, az ifjú újságíró nemzedéket pedig ők nevelik. Itt Nógrád megyében az újságíró szövetség helyi vezetője és egyben aranytollú újságíró az a személy, aki 56 decemberében egy egész oldalon dicsérte a pufajkásokat és a szovjet megszállókat, határozott fellépésükért Salgótarjánban. Mint ismeretes ennek a határozott fellépésnek volt köszönhető, több mint 180 békés tüntető meggyilkolása, a több száz sebesült, és egy minden képzeletet felülmúló megtorlás. Ha valamilyen fórumon ezt szóba hozom, mint az ordasok rontanak rám elvbarátai. Nehéz erről indulatok nélkül beszélni. Azért jó híreim is vannak. Már több alkalommal említettem a gazdaság állapotát. A keleti blokk országai közül, ami a gazdasági fejlődést illeti, ismét Magyarország áll az élen. Olyannyira, hogy talán csak Lengyelország tudja
