Amerikai Magyar Újság, 2000 (36. évfolyam, 1-12. szám)
2000-01-01 / 1. szám
10 AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 2000. január Elnök", Roosevelt és cinkostársa "Uncle Joe", Sztálin generalisszimusz megteremtették az "örök békét", az emberiség új aranykorát. Ez ha nem is úgy sikerült, mint hazudták, mégiscsak megvalósult, ha ellenkező előjellel is, mert 1945 óta nem látni mást e humanista széplelkek rombolása következményeként, mint gyűlöletet, vért és nyomorúságot. Napjainkban pedig az erkölcsök "Őriző pásztora" Bili Clinton igyekszik mennyországgá tenni a világot, szenátorjelölt nejével, Hillary "Nagyasszonnyal" együtt. Sajnos olyan nemzetek állami életében, mint Lengyelország, Magyarország, vagy Csehország, megszakadt a történelmi és intellektuális folytonosság két nemzedék kiesésével és most ott állnak tántorogva, s nem tudnak mit kezdeni állítólagos szabadságukkal. Itt jegyzem meg, hogy a remény igen csekély az egészséges fejlődésre, mert napjaink pedagógusai a kommunista világban nevelkedtek. Szomorú példa erre szülőhazánk, ahol napról napra romlik a helyzet annak ellenére, hogy állandóan a nagy jólétről, s hitelképességünkről áradoznak. Egyre szembetűnőbb kontraszt, hogy egy vékony réteg - elsősorban az elmúlt négy és fél évtized haszonélvezői - ma is szilárdan helyükön álló lojális káderek ezrei dúskálnak, ugyanakkor a dolgozó milliók és az életüket becsületes munkával eltöltött nyugdíjasok nem tudják mit fognak enni holnap. Orbán Viktor kormány-koalíciójának sajnos nincsenek kidolgozott tervei a romok eltakarítására és az újjáépítésre, sőt a hivatalba lépésük óta eltelt másfél év még arra sem volt elég, hogy felmérjék a tennivalókat, de NATO tagságukra büszkék. Szinte képtelenség a mai helyzetben, hogy a magát ellenzéknek nevező, anyagelvű politikai maffia támadásait, diszkreditálását kivédhetné. Minden normális ember tisztában van azzal, hogy a több, mint 30 milliárd dollár örökölt adósság súlya - aminek visszafizetését Antall "paktum kormánya" magára vállalta - rendkívüli súllyal nehezedik a magyar dolgozók vállaira. Ugyanakkor az ugrásra kész marxista-népidemokrata-ult- raliberális ellenzék parlamenti és sajtó támadásai tüzében konstruktív munkát végezni lehetetlen. Már mindent eladtak Magyarországon. A baloldali blokk viszont birtokon belül érzi magát, állam az államban, mert kezükben van a pénz, a külföldi tőke pedig csak bennük bízik, a velük teljesen azonos, Isten nélküli, materialista, szélsőbaloldali világnézetük miatt. Ráadásul kezükben van a sajtó, azonkívül a rádió és televízió, melyek nemzetellenes vezetőit igyekszik a kormány leváltani. Ha sikerül! A közvélemény kialakításánál ott állnak a kipróbált elvtársak, akiknek agymosása és demagógiája következtében több, mint ötven éven át rombolt a "népbolondító szocializmus, az emberi társadalom legmagasabb formája". Az infláció egyre növekszik és ma az a helyzet, hogy hazánk függetlensége rendkívül sebezhető, mivel a "kis népek legújabb nagy barátja, az USA" tetszés szerint manipulál az üzlettel, elsősorban az olajárakkal és érdekei szerint képes tönkretenni más, főleg kisebb országokat. Sajnos ezen ma lehetetlenség segíteni, annál is inkább, mivel gyáriparunk, kereskedelmünk, földművelésünk és földjeink már idegen országok polgárainak birtokában vannak. Vázlatos kép ez, de sajnos igaz. Bárki olvashatta ezeket a tényeket az angol nyelvű lapokban. E szomorú helyzettel magyarázható, hogy a magyar dolgozók napi betevő falatjukért való küzdelmükben már csak a szélmalomharcot látják és elfásultságuk hasonlítani kezd a tetszhalálhoz. Az öntevékenység teljesen ismeretlenné vált előttük és vannak, akik visszasírják a rabszolgaságot, amikor megparancsolták mit kell tenniök, mit szabad beszélniük és gondolniok. Ha pedig a munkában való kitartás ereje, a szívósság kipusztul lelkűkből, akkor ott vannak már a sírnál, ahol" nemzet süllyed el”. Egyik neves, világszerte ismert írónktól kaptam levelet néhány hónappal ezelőtt, aki tehetségén felül igaz magyarsággal, törhetetlen gerincével és hívő kereszténységével a legnehezebb időkben is példamutatója volt népének. Megdöbbentő őszinteséggel írt a mai helyzetről a közöttük élő hitelességével: "Értelmiségünk bábbá gyengült a fél évszázados lélekmérgezésben. Szabadságával önállóan nem tud mit kezdeni és csőcselékként az idegen, külső hatások áldozata lett. Olyan erős a romboló világra-hatás, hogy más ideák nem is tudnak érvényesülni mellette”. Én is kifogytam a reménykedésből, de kétségeim ellenére mégis reméltetni akarok, vagy legalábbis szeretnék, mert nincs mérgezőbb nyíl, mint a közösség előtt hangoztatott reménytelenség. Innen már csak Istenhez lehet fordulni irgalomért, de mi történjen azokkal, akik már elfeledték a Miatyánkat és a lesöpört oltárra emelt Aranyborjú felé terelik őket, mint a test és az anyag rabszolgáit. Nagy kérdés, meddig lehet titkolni a reménytelenséget? Én nem vagyok képes nyíltan vallani. Talán azért, mert imáimban még őrzöm a reményt. Mindazok után, amiket leírtam, nincs rá erőm, hogy "Boldog Újévet" kivánjak. Hazudnék önmagámnak és olvasóimnak egyaránt, ha ezt tenném. Ehelyett egészséget, hitet és reménységet kívánok az elkövetkező millenniumra. Legyen előttünk példa, hogy nemzetünk több mint ezeréves történelme folyamán kiheverte a legnagyobb tragédiákat, s kemény munkával ugyan, de újjáépült. Szentül hiszek az olykor büntető Isten igazságosságában, aki bölcsességével elvette a világ jelenlegi vezetőinek eszét, hogy egyszer méltókat állítson a helyükbe, akik tiszta ésszel, jószándékkal, türelemmel és igazságérzettel helyreállítják a szeretette épült globális egyensúlyt - keresztény princípiumok alapján -, melyen belül a magyar nép is megtalálja méltó helyét múltjának, tehetségének, hitének és szorgalmának megfelelően. Nagyon szomorú írás ez, jól tudom. Kétségtelen, hogy valami reménykeltőt kellett volna mondanom a harmadik évezred újévi mámorában. Sajnos képtelen voltam erre árral küzdő fajtánk balsorsa idején. Azonban úgy éreztem, hogy őszintének kell lennem bármennyire fáj is. Nem csüggedek el mégsem! Ehelyett hitet, lelki szilárdságot, egymás iránti szeretetet és hazánk felépítéséhez erőt kívánok szerkesztőségünk nevében minden odahaza és a megszállt területeken élő testvérünknek, olvasóinknak és a jóakaratú embereknek világszerte. /AMERIKAI MAGYARSÁG/
