Amerikai Magyar Újság, 2000 (36. évfolyam, 1-12. szám)
2000-05-01 / 5. szám
6 AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 2000. május hullottak gabonát és virágokat érlelő tetemei nyugosznak a Don-kanyartól nyugat felé, hazánkon át a Doberdóig és az Isonzóig. A polgári lakosság áldozatait is beszámítva százezrek alusszák örök álmukat jeltelen sírokban. Őértük soha nem kondúlt meg a lélekharang zokogása, nem részesültek halotti szentségekben, nem szólalt meg századok távolából a requiem örök szava: "...et lux perpetus luceat ei", nem énekelték gyászolók az útrabocsátás zsoltárát: "Nincs már szívem félelmére, / Nézni sírom fenekére”, névtelen üdvözöltek ők valamennyien. Odahaza - mint említettem -, már nincs is, vagy legalább is !)gondolna rájuk. Változatlanúl az emigráció kötelessége, hogy a hontalanságban, egyre több "demokratával" a sorainkban, de egyre kevesebb igaz magyarnál leborúlva imádkozunk értük. Tegyük ezt igaz szívvel és örök hálával áldozatukért, mert a hősi halál soha nem hiábavaló. Ez adja a reményt egy nemzet feltámadásához. Mondjuk együtt Dsida Jenővel, a 31 éves korában elhunyt nagy erdélyi költővel szent szavait, mely fogadalomtétel kell legyen minden jövőnk építésében bízó testvérünknek, mert ez a hit és meg nem alkuvás himnusza: "Nincs más testvérem, csak magyar. Ha virrasztók miatta állok poszton, csak tőle kérek kenyeret s csak ő kivel a kenyeret megosztom. Sok tévelygés és sok kanyar után jutottam el ide: ha bűnös is, magyar, s ha gyilkos is, magyar, itt nincs alku, nincsen semmi "de”. Gyűlöletes, ki ünneplő ruháját, s virágos lelkét fitotgatva henceg, - mi elesettek, páriák vagyunk, testvérek a nyomorban és bűnben, sápadtak, torzak, bélyeges fegyencek. Zúgjon fel hát a magyar zsoltár, dúljon a boldog éji álmokon, seperjen át a fekete, tarajos és hideg hullámokon vérkönnyet csepegő fáklyák fényinél, Babylon vizeinél: Epévé változzék a víz, mit lenyelek, ha téged elfelejtelek! Nyelvemen izzó vasszeget üssenek át, mikor nem téged emleget! Hunyjon ki két szemem világa, mikor nem rád tekint, népem, te szent, te kárhozott, te drága". Teljesen bizonyos, hogy szülőhazánk kozmopolita, egykori partizán köztársasági elnöke soha nem olvasta e megrendítő magyar bűnvallomást. Sajnos Antall József az első "demokrata" kormány miniszterelnöke és Jeszenszky Géza külügyminiszter sem, mert ennek ismeretében semmi esetre sem ajándékozta volna Kárpátalját Ukrajnának anélkül, hogy az kérte volna és e tettükkel megadják a lehetőséget bolsevista utódjuknak, Horn Gyula elvtárs őex- celenciájának a szlovák és román alapszerződések aláírására, melyekkel három és félmillió testvérünk nemzeti jogairól mondtak le, minden ellenszolgáltatás nélkül. E hazaárulásukat azzal magyarázták, hogy enélkül hazánk nem lehet tagja a NATO-nak. Azt viszont nem mondták meg, hogy ez a gaztett egyedül az amerikai üzlet érdeke, mert a többszáz millió dollárba kerülő modem fegyvereket itt kell megvásárolni a tönk szélén álló Magyarországnak. Azt is jól láthatjuk, hogy bármiféle ellentétek dúlnak világszerte, mindig a NATO szervezet kis országainak katonáit küldik meghalni, nem a "nagyhatalmakét". Ők csak parancsolnak és ellenőriznek, akárcsak a boszniai békét Somogy megyéből. Ma sokan vannak, akik a karizmatikus, állítólag művelt és jó magyar szabadkőműves Orbán Viktor, miniszterelnök helytállásában reménykednek annak ellenére, hogy a Parlament Trianon emlékezéséről pártja valameny- nyi tagjának kíséretében kivonúlt tiltakozása jeléül. így egészen érthető, hogy a NATO és az Európai Unió tagságára való törekvés meggyőződés híve: mire lesz képes és mi a szándéka azt nem lehet tudni. Ismerve viszont fajtánk kétségbeejtő helyzetét, a Kádár-Antall-Hom világ alsó és középkáderei ezreinek megingathatatlan uralmát, nem valószínű, hogy komoly változást várhatnánk. Mindenesetre nagyon hasznos lenne, ha a miniszterelnök figyelemmel elolvasná és egyetértene Dsida Jenő nagyszerű hitvallásának szavaival. Magyar honvédek lövészárkot ásnak a Donnál (Szerkesztőnk felvétele)
