Amerikai Magyar Újság, 2000 (36. évfolyam, 1-12. szám)
2000-05-01 / 5. szám
2000. május AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 7 SOÓS GÉZA Makovecz Imre, az ismert építész szerint EZEKNEK LEGALÁBB EMBER ARCUK VAN Nem tudunk ünnepelni. Március 15.-e a legnagyobb, a legszentebb, és talán a legszebb ünnepünk pártoskodással telt el. Szomorú valóság ez. Az emberekben még élénken él a kommunista rendszer brutális tiltása, és az emberi értelmet mérgező félremagyarázása. Most, amikor végre a nemzet együtt ünnepelhetne, a pártok saját berkeikben pártoskodásra használták az ünnepet. Az is igaz, hogy milyen közös mondanivalója lehet egy MIÉP- nek, vagy egy MDF-nek Demszky Gáborral, vagy a ma- gyargyalázó Bauer Tamással, a svájci sapkás vigéccel. Több mint ellentétről van itt szó, hiszen olyan alapvető eszmék állnak szöges ellentétben, mint a magyarság, a haza, a nemzet, a szabadság fogalma, mely az egyik oldal számára szent eszme, a másik oldal számára csak frázis. Néhány hete egy előadást hallgattam, ahol a nagy magyar építész Makovecz Imre volt az előadó. Az építészet mellett, miről is folyhatott a beszélgetés, mint a politikáról. Makovecz kifejtette véleményét a jelenlegi koalícióról, és ezen belül a Fideszről. Véleménye szerint mamlaszok, de legalább emberi arcuk van. Ebben a kritikában több volt a féltés mint a bírálat. Mégis a bírálatra térnék ki. Az európai hírű építész szerint, a bolsevik-liberális ellenzék, félszavakból is megértik egymást. Politikai gazemberségük ötven éves múltra tekint vissza. Róluk nyugodtan ellehet mondani, hogy ugyan sokat tanultak, de semmit nem felejtettek. Alattomos módszereik a távoli múltból gyökereznek. Félszavakból, egy mozdulatból megértik egymást. Az alattomosságban, minden ami nemzetellenes, ami az ország kiárúsítása, azonnal összhangban tudnak lenni. Erre az egészre oly frappáns példa az ami a médiák köröl kialakult. Sokszor leírtam, de nem tudom eléggé hangsúlyozni, hiszen a koalíció bukását is jelentheti 2002-ben, ha mamlaszok lesznek a médiák vonatkozásában, ahogy azt Makovecz említette. Arról van ugyanis szó, hogy a Horn-Kuncze kormány országlása idején született egy média törvény, mely az akkori ellenzékre volt hátrányos. A hatalmon lévők áterőszakolták az országgyűlésen. Tehették, hiszen kétharmados többségben voltak. Akkor álmukban sem godolták, hogy az vissza is üthet. Most viszont ők vannak ellenzékben, és az általuk meghozott törvény alapján, kisebbségbe kerültek volna a médiák kuratóriumában, ezért nem hajlandók kurátorokat delegálni a grémiumba. Helyette tüntetnek, mocskolódnak, a sajtószabadság végnapjait emlegetik, és külföldön a liberális lapokon keresztül igyekeznek lejáratni a kormányt. Mind ebben tökéletes egységben vannak, és ha nem az ország bőrére menne a játék, talán még meg is csodálnám. A szociál-liberálisok mellett mozgolódik a szélsőbal is. Thürmer elvtárs, a Munkáspárt vezéralakja, aki nyíltan a volt MSZMP utódszervezetének vallja magát, és továbbra is Kádárt dicsőíti, nemrég az utcára vonult, néhányszáz renegáttal. Elnézést a kifejezésért, néhány vén hülye akkora Kádár képet cipelt, hogy majd belegebedt. Hangosan éltették kacsingatós Jánost. Az emberek többsége nem vette őket komolyan, amnéziát, és szellemi leépülést emlegettek. Vén szenilisek, hangzott el ilyen sommás ítélet is. Mégis volt az egészben valami félelmetes. Úgy van vele az ember, mint amikor felmegy egy sötét padlásra, mely tele van pókhálóval, és sok, sok idejétmúlt kacattal. Fény alig szűrődik be, és minden olyan lidérces, így van ez akkor is, ha tudjuk, hogy az egész használhatatlan szemétnek és ideológiának rég a hulladéktelepen van a helye, ahol elássák jó mélyre. Az első két hónap gazdasági adatai inponáló, a tavalyi év hasonló időszakához képest hat százalékos a növekedés, mely Európában egyedülálló. Szinte a gazdaság minden ágazata túlszárnyalta a tavalyi év hasonló időszakát. A kilátások is biztatóak. Néhány héten belül gőzerővel beindul egy útépítési program, mely a növekedést csak serkenti. A költségvetés hiánya, az 1999-es év négy százalékával szembe, csak 3 százalék lesz. A nyugati beruházások töretlenek, lassan elérik a leszakadó régiókat is. Talán a gazdaság egyetlen szegmense az infláció, melynek leszorításában az ország elmaradhat a tervezettől. Ennek oka a hosszantartó és nagyon magas olajárak. Ha ez a tendencia tovább tart, fékezően fog hatni a gazdaságra is, és főleg az infláció csökkentésére. Mint ismeretes az év elején Romániából a Szamoson keresztül nagymennyiségű cián került a Tiszába, és mérhetetlen pusztítást, ökológiai katasztrófát okozott. A cián után most nehézfém vegyület került a Tiszába. Sajnos a romániai tiszai vízgyűjtők területén, több mint húsz olyan bányaüzem van, mely egy-egy ketyegő ökológiai bomba. További szennyeződés az elkövetkező időkben, csak a szerencsén fog múlni. Most nem térek ki ezen katasztrófák következményeire, inkább említést tennék az egész szerencsétlenséget kisérő román sajtóviszhangra. A román lapok többsége, a Tiszán és környékén kialakult katasztró- fális helyzetet, magyarellenes gyűlölködésre használták fel. Az írások közül talán még az a legenyhébb, hogy nem is történt igazából semmi említésre méltó esemény, az egészet a magyarok találták ki, hogy lejárassák Romániát, illetve, hogy jogtalan kártérítést követeljenek rajtuk. Még az is az enyhébb írások közé tartozik, hogy tulajdonképpen a magyarok mérgezték meg tudatosan a Tiszát, a kialakult következményekkel rossz színben tüntethessék fel Romániát. Nem sorolom tovább. Tudomásul kell venni, hogy ahol mindezt kiagyalták, ott nem lehet kultúrnépről beszélni, ott a sötét Balkán van, és ennek a szellemiségnek foglya hárommillió magyar. Trianon, légy átkozott! Most van tíz éve annak, hogy Marosvásárhelyen elszabadult a pokol, és a nacionalista csőcselék pogromot hajtott végre a magyarok ellen. Ennek a bestiális tettnek következménye több halott és Sütő András egyik szemének
