Amerikai Magyar Újság, 2000 (36. évfolyam, 1-12. szám)
2000-04-01 / 4. szám
AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 9 | 2000. április bűntényeké. (Magyarországon is, amióta eltörölték a halálbüntetést.) Nem áll tehát az az érvelés, hogy a halálbüntetésnek nincs elegendő elrettentő hatása. Igenis van, és ez a társadalom többségének meggyőződése is, de hiába követelik annak visszaállítását, mert az a "demokrácia" mely a legtöbb országban, így az Egyesült Államokban is létezik, nem a nép többségének akaratát képviseli, hanem egy hangos, de erőszakos és befolyásos kisebbségét, mely kézben tartja a közvélemény irányításának eszközeit (védve saját- magúkat gaztetteik esetleges súlyos következményeitől?), és így annyi sok tragédiát és rengeteg szenvedést zúdítanak az egyszerű, önmagát védeni legtöbbször képtelen, becsületes polgárokra. Miskolczy Kálmán DUDÁS KÁROLY (Szabadka) MIT AKARNAK MÁR MEGINT A MAGYAROK? Többször írtunk már róla, hogy a velünk egy égbolt alatt élő többségi nemzet tagjai (legyenek azok hatalompártiak vagy "ellenzékiek") legtöbbször értetlenül, sőt ellenségesen fogadják a saját sorsunk alakulásával-alakításá- val kapcsolatos elképzeléseinket. A másság kifejezésre juttatását. így volt ez önszerveződésünk kezdeteinél jó tíz esztendővel ezelőtt, így volt első autonómia-elképzelésünk nyilvánosságra hozatala idején, így van ez most is. Mit akarnak már megint ezek a magyarok?!, kérdezik a többségi nemzet tagjai rosszalló fejcsóválással itt is, ott is. Nem csak a Délvidéken, hanem Erdélyben, a Felvidéken és Kárpátalján is. Pedig csupán legelemibb emberi és kesebbségi jogaink védelmében, a megmaradásunkért emelünk szót. A lehető legeurópaibb, legkörültekintőbb, mondhatnám, legudvariasabb módon. Nehogy még véletlenül is megsértsük a bennünket folyamatosan elnyomók, kisemmizők és lép- ten-nyomon megalázók érzékenységét. így volt ez legalábbis, a Vajdasági Magyar Szövetség autonómia-elképzelésének közzététele alkalmával. Hatalmi és "ellenzéki" oldalról egyaránt rosszalló, sőt ingerült fejcsóválások követték, "barátunk és szövetségesünk", Nenad Canak kerek peres ki is mondta: minden nemzeti alapon történő autonómiakövetelés traktorokon végződött, és fog végződni ezen a tájon. Nyilván arra gondolt, hogy a traktorokon mi magyarok ülünk majd, hogy ezeréves ittlét után nekivágjunk a vakvilágnak... Ebből a szemszögből rendkívül tanulságos volt a Vajdaság Klub szervezésében nemrégiben Újvidéken megtartott kerekasztal-beszélgetés, amelynek témája a vajdasági önkormányzatok és a Vajdaságban élő, működő nemzeti közösségek politikai és jogi keretei volt - konkrétan a VMSZ autonómiamodellje. A Magyar Szóban megjelent sorozat tanúsága szerint a többségi nemzet sorai közül kikerülő "ellenzéki beállítottságú" személyiségek ízekre szedték az igen körültekintő, az európai normákhoz igazodó elképzelést, legtöbb részében elfogadhatatlannak és megvalósíthatatlannak minősítették. (Mi lett volna, ha Slobodan Milosevics vagy Vojislav Seselj hívei veszik bonckés (szurony?) alá a délvidéki magyarság halk szavú követeléseit?!) A magyar nemzetiségű hozzászólókon kívül csupán Julian Tamás ruszin akadémikus tartotta szinte teljes mértékben elfogadhatónak és egy normálisabb világban meg is valósíthatónak az elképzelést. Nem csoda, hiszen Julian Tamás ruszin nemzetiségű, s az elmúlt évtizedekben a saját kisebbségi bőrén tapasztalhatta meg a mindenkori többségi hatalom "jótéteményei"-t. A beszélgetésen kertelés nélkül ki is mondta: "a kissebbségi életet illetően óriási az eltérés a deklarált, a meghirdetett és a valóságos között a Vajdaságban, Szerbiában, Jugoszláviában. A deklarált ugyan jól hangzik, de a valóságban egészen mást jelent, mivel a manipuláció szerteágazó rendszere a meghatározó". Ebben a megvilágításban hat igazán cinikusnak, sőt egészen arcátlannak Ivan Sedlak szerb kisebbségügyi miniszternek szintén a Magyar Szóban megjelent kijelentése, amely ezúttal azzal kapcsolatban zeng dicshimnuszt a hatalomról és a szerbségről, hogy az végre kegyeskedett engedélyezni: ezután a helységneveket a ciril és a latin betűs szerb elnevezés mellett magyarul is ki lehet írni, mégpedig - micsoda haladó és nemes gesztus! - a magyar helyesírás szabályai szerint. No de nem ám mindenütt a Délvidéken, hanem csupán Észak-Bácskában, s itt is csak azokon a helyeken, ahol "jelentős számú nemzeti kisebbség él", s ráadásul csak akkor, ha az önkormányzat ezt kérelmezi! Ez hát a manipuláció szerteágazó rendszere, amelyről Julian Tamás akadémikus beszél. S a nagylelkű miniszter, a "kisebbségek szerető barátja" mindehhez még nem átalotta hozzátenni: "Mi ennek nagy örömmel tettünk eleget, nemcsak a magyar barátaink miatt, hanem valamennyiünk örömére...”. Hogy nem szakadt rá az a NATO-gépek szántotta magasságos nagy ég, amíg ezeket szemrebbenés nélkül elmondta! /SZABAD HÉT NAP/ GÁBLER ANTAL HÚSVÉTI FOHÁSZ Húsvét napja - keresztény dicsőség Ritka csoda... égi jelenség: Ünnepeljük a nagy győzelmet, Üres sírt, a halál felett. Mise előtt szívből énekeljük Alleluja, mi híven követünk: S előtted térdelve - feltámadt Urunk Húsvét vasárnapján, hozzád fordulunk, És kérünk: segíts meg bennünket Vezéreld továbbra is, árva népünket.
