Amerikai Magyar Újság, 2000 (36. évfolyam, 1-12. szám)
2000-04-01 / 4. szám
8 AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 2000. április A HALÁLOS ITELET JOGOSULTSÁGÁNAK BIBLIAI ALAPJAI A Biblia, különösen annak Ószövetség-i része, de az Újszövetség is határozottan jogosnak ítéli a halálos ítélet kimondását, egy olyan bírói testület által melynek tagjai az isteni és természeti törvény alapján állnak és az igazság szolgálatára törekednek. Az ószövetségi törvény leegyszerűsített formában ezt így fejezi ki: "Szemet szemért, fogat fogért." Ez az un. "jus talionis". A latin "jus", mely a magyarban "juss" formában szerepel, "jog”-ot jelent, a "talionis" pedig a "talis" szó birtokos esete és jelentése: "amilyen". A "jus talionis" tehát azt mondja ki: "Amilyen nagy a bűntény olyan nagy legyen a büntetése is." Ha súlyos testi kárt okozott valaki valakinek, akkor a saját testében is hasonlóan bűnhődjék, ha pedig ölt, életével fizessen. (Az izraeli állam jelenleg is ezt a bibliai törvényt követi az arabokkal szemben. Már a Genezis, tehát a Biblia első könyve ezt írja elő: "Aki embervért ont, annak ember ontsa ki vérét." (Gén. 9:6), (tehát ne várjon a "Sors” vagy "Isten kezének" büntetésére) és érdekes az indokolása: "Mivel az Isten a saját képmására teremtette az embert" az emberölés tehát mintegy "istengyilkossági" kísérlet is, így közvetve Istent is sérti. Ugyanakkor "testvérgyilkosság" is, amint azt Káin és Ábel története példázza. A mózesi törvénykönyv részletesen felsorolja, milyen esetekben jogos a halálbüntetés: Szándékos gyilkosság, a szülők bántalmazása vagy megátkozása, és emberrablás (Exodus 21:12). Továbbá a következő fejezetben ezt olvashatjuk: "Jósnőt (más fordításban: varázslót) ne hagyj életben. Aki álattal közösül, lakoljon halállal. Aki más isteneknek áldozatot mutat be (bálvány imádás) azon be kell tölteni az átkot." (Ex. 22:17) Halálbüntetés jár a szombat, tehát a "nyugalom- nap” megszegéséért (Gén. 31:14, 35:2), a gyermekáldozatért (abortusz?), (Leviták könyve 20). A papoktól szentebb életet várt el a mózesi törvény, ezért. "Ha egy papnak a lánya erkölcstelenül él azzal apját szentségteleníti meg, ezért el kell égetni (Leviták 21:9), ha egy férjes aszszony követ el házasságtörést meg kell kövezni, ha egy férfi, az is életével lakoljon. Különösen erős kifejezést használ a mózesi törvény ("irtassanak ki a népből") az istenkáromlók, a vérfertőzők, a szodomiták (homoszexuálisok) ellen. Mindezekről részletesen szól a Leviták könyvének 20. fejezete. Ellenvetésül fel szokták hozni, hogy ezek az ószövetségi törvények egy ősi, primitív, "bosszúálló, kegyetlen istenkép" lecsapódásai. Viszont az újszövetségi irgalmas és szerető jézusi istenkép sem zárja ki a halálbüntetést, hiszen maga Jézus mondja, a hegyibeszédében, hogy: "egy "i betű", vagy vesszőcske sem vész el a mózesi Törvényből, mígnem mind meg nem lesznek" (Máté 5:18). A tíz- parancsolat ugyan azt mondja: "Ne ölj" de nyilván hozzáértendő: olyat aki bűn télén, vagyis nem esik a fent felsorolt bűnözők közé. Nem vonatkozik ez a parancs a bűnözők törvényes kivégzésére, az önvédelem esetében lehetséges emberölésre, sem az igazságos háborúra, amikor egy nép önvédelméről vagy szabadsága kivívásáról van szó. Biblikus szemlélettel: Az Igazság előtte jár a könyörületnek és a államok vezetőinek kötelessége igazságot szolgáltatni. Ezért még a pogány-római, kegyetlen igazszolgáltatás módját is elismeri Szt. Pál amikor azt írja a római keresztény híveknek: "Mindenki vesse alá magát a felettes hatóságoknak ... s ha rosszat cselekszel félj, mert nem ok nélkül hordozza a kardot. Szolgája ugyanis az Istennek, hogy bosszút álljon büntetéssel azon, aki rosszat cselekszik." (Róm. 13) Ez az un. "jus gladii": a "kard-hordozás" joga, a törvényes államhatalom részéről s ezért az Egyház nagy teológusai: Szt. Ágoston, Aquinói Szt Tamás sőt a reformátorok, közöttük Luther Márton is, elismerték a halálbüntetés jogosságát. Az un. "felvilágosulás" korának tudósai (Newton, Bacon, Deskartes, Spinóza) és írói (Rousseau, Kant) a társadalmi reformok "prófétái" sürgették többek között a halálbüntetés eltörlését is. A II. világháború után majdnem mindegyik nyugati országban eltörölték a halálbüntetést vagy nagyon leszűkítették az alkalmazását. így Amerikában is ahol ez 1980-ban törént meg (bár még nem mindegyik államban) a halállistán (a "death roll"-on) lévő bűnözők néha egy évtizedig is várhatnak, mig "sorra kerülnek", tetemesen fogyasztva az adófizetők pénzét. Olyan országban viszont mint Irán, Kína, több afrikai állam, s főleg a volt Szovjetunió, ahol valóban számtalan politikai foglyot végeztek ki "törvényes", helyesebben törvénytelen módon, nem törölték el a halálbüntetést, mert a hatalom képviselői nem az igazságot akarják szolgálni, hanem a hatalomféltés és a bosszúállás alantas érzése vezeti őket. Csak gondoljunk az 56-os forradalom bukása után kivégzett kb. 300 egyszerű munkásra, akiknek "bűne" az volt, hogy fegyvert fogtak a magyar szabadság védelmére. Az olyan országokban, ahol még elnyomás és terror uralkodik, ott kellene tiltakozni a halálbüntetés ellenzőinek, de ott ezek a humanista széplelkek nem sokra mennének liberális de egyben farizeusi eszméikkel. Mert ugye nem fáj nekik a törvényesített abortusz által milliószámra "kivégzett" ártatlan kisdedek, vagy a hidegvérrel megölt vagy egész életükre megnyomorított, megerőszakolt testileg-lelkileg tönkretett áldozatok sorsa, de tiltakoznak egy bestiális módon vagy sorozatban gyilkoló gonosztevő kivégzése ellen. Sőt nem áltálnak a bibliai "Ne ölj" parancsra utalni, felejve az abban felsorolt bűntényekre kötelezően előírt halálbüntetést. Összefoglalóan: Mivel teljes erővel folyik a liberális, humanista körök által a kereszténység lejáratása, és a társadalom visszapogányosítása, a Biblia tanítását semmibe veszik és jobban védik a bűnözők mint az áldozatok jogait. Pedig egyre világosabb, hogy ahol a halálbüntetést megszüntették, ott a bűntények száma feltűnően megnövekedett, főleg a különös kegyetlenséggel elkövetett
