Amerikai Magyar Újság, 1999 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1999-03-01 / 3. szám
1999. március AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 29 SZALAY GYULA (FL) EGY FILM MARGÓJÁRA... Karácsony előtt minden évben a médiának nevezett hír és hirdető orgánum hoz valami ünnepre valót. 1998-ban két műsor is járta. Az egyiket úgy hívják: "A kereszténység megerősödésének története az első évezredben." Na, nem volt nagy áhítat, akár a többi műsorban, csakúgy verekedtek, elváltak, lőttek, öltek vagy ágyba ugrottak az első "hallo" után, de mégsem mondhatjuk, hogy nem volt valamilyen vallási vonatkozású műsor. Minden szép színes kiállítás, megragadó képek mellett, már régen tudja az ember, hogy nem ez számít, hanem a magyarázat, amit hozzá fűznek bariton férfi hangon vagy búgó női alton. S mindjárt a legelején, az első percben elhangzott az a kommüniké, amiről írni akarok. De nem tudom hová tenni: a történelemhamisításhoz-e vagy az eretnekséghez-e, vagy egyszerűen tévedéshez? Vagy a "történelem átértékelésének" nevezett akár sunyi, vagy balga irányzathoz, amelyben a történész mindent a mai demokrácia szemszögéből ítél meg s nem is igyekszik magát belehelyezni abba az időbe, amelyet vizsgál, s így felfedezni annak a kornak motivációit s annak a kor emberének mentalitását. De benne van a jelen bélyege is: azaz sok jó holmi között eladni a bóvlit is, hátha elcsúszik. Azaz a történelmileg elismert és igaznak elfogadott esetek közé becsúsztatni valamilyen valótlanságot abban a reményben, hogy a többi mellett ez is hitelt fog kapni. Elvégre a televízió nem lép fel tudományos igénnyel, csak a közönség szórakoztatásáról van szó. Ezért vigyázzunk fokozott erővel minden ilyen populáris véleményt irányító "elcsúszás"-sal. A kommentátor ugyanis kijelentette: "The leader (Jézus) executed for the reason: treason againts Rome". Azaz Jézust (a keresztény szekta vezetőjét) Róma elleni árulásért ítélték el. Már hallottam ezt idestova 30 éve, s íme már ügy emlegetik, mint tényt. Persze mindent ki lehet "tekerni", azaz félremagyarázni, de ez a "csavaros" gondolkodás ilyen dramatikusan és végzetesen soha sem játszott történelmi szerepet. Minden teológiai vagy más morális megnyilatkozásra rá lehet fogni, hogy megzavarja a kedélyeket ezért társadalmi zavart kelt így ez nem lehet érdeke Rómának s így az illető Róma ellensége. Hogyan is játszódott le a története ennek az "árulónak" Pilátus előtt? Máté evangéliuma szerint Pilátus a zsidók elleni vádak után kérdezősködött, nem a Róma elleniekről. A 22. rész 18. versében Pilátus "jól tudja, hogy irigységből adták őt kézbe". Majd amikor a felhecceit tömeg Barrabás szabadlábra helyezését kérte Jézus helyett, Pilátus "vizet vé- vén, megmosó kezeit a sokaság előtt" mondván: "Ártatlan vagyok ez igaz ember vérétől; ú lássátok" (27:24). Ez a kijelentés igazán nem hangzik úgy, mintha Róma árulót talált volna Jézusban. Márk evangéliumában Pilátus megkérdezi a tömeget: "Mert mi rosszat cselekedett"? (15:14) Sőt megkérdezte megint: "Mit akartok tehát, hogy cselekedjem ezzel, akit a zsidók királyának mondotok?" Ez sem hangzik római vádnak, hanem úgy tűnik, mintha a zsidók nagyobb rómaiak lettek volna a rómaiaknál. Lukács evangéliumában Pilátus kijelenti: "Semmi bűnt nem találok ez emberben" (23:4), majd később (23:15) ... "és íme, semmi halálra való dolgot nem cselekedett ő." János evangéliumában kevés változattal megismétlődnek Pilátus szavai, sőt el-akarja Jézust bocsátani mondván (13:35): "Vigyétek el őt ti és ítéljétek meg őt a ti törvényeitek szerint". De a trükk most következik. Miután azzal vádolták Jézust Pilátus előtt, hogy a zsidók királyának vallotta magát, Pilátus vallási perpatvart vél a dologban, amibe nem akar beleszólni. Ezért akarja Jézust szabadon bocsátani. Erre a zsidók így érveltek (mint a modern ügyvédek): "Ha ezt szabadon bocsátód, nem vagy a császár barátja; valaki magát királlyá teszi, ellene mond a császárnak" (19:12). Majd mikor Pilátus megkérdezi: "A ti királyotokat feszítsem meg?" (19:15) A papi fejedelmek feleiének: "Nem királyunk van, hanem császárunk.1" (19:15) Mindezek teljesen ellene szólnak a mai enyhítő magyarázatoknak: nem a római brutalitás ítélte el Jézust, hanem ővelük végeztették el a "piszkos munkát". De van egy kis bubu. Ha Róma ítélte el Jézust, csak két eset lehet: ha a zsidók helybenhagyták, hogy forradalmár (politikai) volt, Róma ellensége, akkor ők rómaiak voltak és nem zsidók, tehát valamennyien árulók. Vagy azt mondják, hogy Jézust ártatlanul ítélték el a rómaiak, s akkor mint hőst kellene ünnepelniük, teret, utcát kellene elnevezni róla. De ezt nem teszik, sőt hallani sem akarnak róla, nevét még csak ki sem ejtik, aki csak a nevét is kiejti, már kitagadott. Szóval más is volt a háttérben mint Róma. Más is volt mint hazafiság. Baj volt a tanaival, talán nem is annyira teológiai, hiszen maga mondta: Semmit sem akar elhagyni ami meg van írva. De azokat az interpretációkat, azokat a hipokrita, szemforgató és csalafinta magyarázatokat és az ebből kifolyó jellemet ostorozta kemény szavakkal. Ez volt a bűne. Ügyesen "kitolunk" vele, gondolhatták. Elhitetjük a rómaiakkal, hogy itt van egy rájuk nézve veszedelmes ember, hadd intézzék ők el. Persze arra nem gondoltak, hogy vannak benfentesek akik egyszer ezeket elmondják, sőt le is írják. Hát bizony ez szégyenteljes történt, de se nem az első, se nem az utolsó a történelemben. De ennyi idő után, szembe kellene vele nézni. Mai szavakkal élve a zsidó vezetők nem tudták Jézust "kezelni". Nem voltak meg a szavak, a megfelelő jellem, a teológiai rátermettsége a kornak, hogy intellektuálisan fellépjenek ellene. Komplikálja a dolgokat, hogy már Jézus előtt is léptek fel messiások, talán
