Amerikai Magyar Újság, 1999 (35. évfolyam, 1-12. szám)

1999-03-01 / 3. szám

1999. március AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 23 Az ország állapotáról való beszéd Orbán Viktor a Magyar Polgári Együttműködés rendezvényén A Magyar Polgári Együttmű­ködés Egyesület elnöksége azzal a kéréssel fordult a mi­niszterelnökhöz, hogy minden évben a politikai évad kezde­tén a széles nyilvánosság előtt mondjon „az ország állapo­táról való beszédet”. Orbán Viktor a felkérést elfogadta, és tegnap este a pesti Vigadó színháztermében beszédet mondott. Régi vágya Magyarország polgárainak, hogy mindarról, amit a kormány tagjai egy-egy évben megvalósítanak, arról, amit az elkövetkezőkben tervez­nek és arról, hogy mindezt mi­lyen megfontolásból teszik, mi­hamarabb - és lehetőleg minél pontosabban - első kézből érte­süljenek. Mindeddig magam is hiányoltam az effajta beszámo­lókat - kezdte a miniszterelnök. Ezért vettem örömmel a Magyar Polgári Együttműködés Egyesület meghívását. Arra kaptam lehe­tőséget, hogy legjobb tudásom sze­rint tárjam önök elé, amit Magyar- ország helyzetéről ma elmondhatok. A gondokat, amelyekkel szembe­sülnünk kell; a célokat, amelyeket kitűznünk adatott; az eredményeket, amelyeket eddig önökkel együtt el­érhettünk - mondta a kormányfő. Biztosan önök is észrevették már, hogy a magyar ember szeret mindent tudni, szeret jól értesült lenni, és azt hiszem, ez nagy szeren­cséje az országnak. Hiszen érdek­lődés hiányában a demokrácia is el­maradna, mint egy rosszul előké­szített előadás. Olyan ez a mai alkalom, mint amikor a szülők kis vonással jelzik az ajtófélfán, mennyit nőtt, gyara­podott gyermekük, hogy összeha­sonlíthassák azt az előző években oda került vonalakkal. Eljött az ide­je, hogy meghúzzuk mi is az első vonást az ajtófélfán, hogy legyen mihez mérnünk az újabb és újabb, reményeim, reményeink szerint egyre magasabbra kerülő vonásokat a következő években. Mielőtt belevágnék az 1999-es esztendő terveibe, engedjék meg, hogy elmondjam, miként gondolko­dik a polgári koalíció kormánya magáról a kormányzás értelméről. Mi úgy hisszük, a kormány fel­adata több, mint az államapparátus igazgatása, a folyó ügyek, az ország napi gondjainak megoldása. A kor­mány maga elé kitűzött célja, elha­tározott szándéka az, hogy a polgá­rok, közösségeik és az ország egé­sze előtt egy kormányzati ciklust messze meghaladó távlatokat nyis­son. Ennek érdekében igyekszik mozgósítani az országban, az or­szág lakóiban rejlő erőforrásokat. Bizonyos vagyok abban, s a kor­mány minden tagja bizonyos abban, hogy ehhez szilárd értékekre, vilá­gos célokra és közös akaratra van szükségünk. Alig fél éve annak, hogy a pol­gári koalíció kormánya megalakult. Az első lépések körül bábáskodva sokan biztattak bennünket, s ugyan­akkor aggódtak is, vajon nem vág­tuk-e túl nagy fába fejszénket, vajon képesek leszünk-e úrrá lenni azo­kon a nehézségeken, amelyekkel ,trtíindannyiunkííák nap nap után szembesülnünk kellett. Bizonyosak voltunk abban, hogy élnünk kell a lehetőséggel, hogy a körülmények hatalma kö­zös akarattal legyőzhető. Amikor vállaltuk a kormányzás felelős­ségét, azt mondtuk ki ezzel - ami­ben titokban minden család, min­den polgár reménykedett -, hogy van jövője ennek az országnak, en­nek a nemzetnek, hogy van jövője mindazoknak, akik készen állnak, hogy mindent megtegyenek saját személyes vágyaik, terveik valóra váltásáért. Az eddig elért eredmények tük­rében úgy látom, hogy azok mérték fel helyesen lehetőségeinket, akik biztattak bennünket. Sorra szület­nek azok a döntések, amelyek ön­magukért beszélnek. Lássuk hát, mi vár ránk az 1999. évben. A legörvendetesebb és egyben legmegnyugtatóbb ese­mény, amely előttünk áll, az, hogy sok év előkészület után végre való­ban ott leng majd a magyar zászló Brüsszelben, a NATO központjá­ban. Megszületett a döntés: márci­ustól Magyarország az észak-atlanti szövetség teljes jogú tagja. Magyarország mindig arra töre­kedett, hogy egyenrangú félként ré­szese legyen a nyugati védelmi rendszernek. Éppúgy, mint Hunyadi János korában, amikor Európa rendjét Magyarország és a tőle nyu­gatabbra eső országok közös erővel biztosították. A történelem most olyan lehetőséget adott a kezünkbe, amilyen csak ötszáz évente egyszer adatik meg. Magyarország eddig csak mások által meghatározott erővonalak mentén haladhatott, és a középkor óta szinte nem volt olyan pillanata történelmünknek, amikor szabadon választhattuk meg saját utunkat. A NATO-csatlakozásnak az az igazi jelentősége, hogy a Hu­nyadiak óta ez az első olyan megál­lapodás, amit Magyarország szabad akaratából kötött, s amelyet az or­szág lakói szabad akaratukból nép­szavazáson jóvá is hagytak. A lehetőséget most egyszerre köszönhetjük a kedvező külpolitikai csillagállásnak és a magyar nép életerejének. Együtt örülhetünk an­nak, hogy két világháború, a hosszú diktatúra és katonai megszállás megpróbáltatásai ellenére is hazánk ma csatlakozásra alkalmas, a nyu­gati világ országaival összemérhető állapotban van. Minden nemzet zsebében hord­ja a marsallbotot, de a legtöbbnek a zsebében is marad. A magyarok akaratereje és kitartó igyekezete azonban elérte, hogy a hosszas fel­vételi eljárás, amelyet még 1956 szabadságharcosai indítottak el, eredménnyel járt, s márciusban Ma­gyarország a NATO teljes jogú tag­jává válik. Érdemes föltennünk a kérdést: mit jelent történelmi súlyán túl, személyes életünk számára a NATO-tagság? Úgy gondolom, hogy ebben a században itt, ha­zánkban nem szükséges külön bi­zonyítani, hogy a biztonság mekkora érték. Kérem gondoljanak bele. Néhány éve sincs, hogy határainktól csupán néhány kilométerre véres háború dűlt. Számos család - köztük nem egy magyar - elvesztette sze­retteit, otthonát, élete értelmét. A biztonság olyan, mint a lavegő: fontosságát akkor érezzük át, amikor kevés van belőle. Azzal, hogy Magyarország márciusban csatlakozik a NATO-hoz, vissza­vonhatatlanul a biztonságos világ részévé válik. Örömmel jelenthetem a magyar családoknak és valamennyi magyar polgárnak: ebben az ország­ban ezentúl senkinek nem kell külső bizonytalanság miatt aggódnia vagy fenyegetettségtől tartania. Bizonyára ismerik a mondást: „Minden, amit túlélünk, erősebbé tesz bennünket.” Ha ez igaz, akkor nekünk, magyaroknak igencsak jó okunk van a bizakodásra. S valóban. Bátran mondhatom, hogy nem csupán nemzetközi hely­zetünk szilárd. Biztonságunk fontos része, hogy a magyar demökráciá és az alkotmányos rendszer biztos lába­kon áll. Számottevő jobb-, vagy bal­oldali erő nem tör az alkotmányos rend megingatására. Ha a parlament néha heves politikai viták színhelye, ez így van rendjén - így kívánják a demokrácia játékszabályai. A polgári koalíció kormánya 1998 júniusában gyökeresen új gaz­daságpolitikát hirdetett meg, mely­nek középpontjában a gazdasági nö­vekedés áll. S bár a közgazdászok elemzései, tanulmányai a magunk­fajta laikusok számára nem mindig érthetőek, annyit mindenképp el­mondhatunk, hogy a gazdaság fő mutatói 1999-ben rendkívül kedve­zően alakulnak. Magyarország gazdasági növe­kedése az Európai Unióénak kétsze­rese. Az előző évhez képest tíz szá­zalékkal nő várhatóan a versenyké­pes magyar áruk exportja. A fiatal magyar demokrácia első kilenc éve után először 1999- ben csökken az ország által egy év alatt megtermelt javak értékének 60 százaléka alá az államadósság. Ez­zel elérjük a legfejlettebb európai államok ajánlott adósságmutatóját. A keresetek vásárlóértéke 1999-ben 3,6 százalékkal, a nyugdí­jaké több mint négy százalékkal emelkedik. Ebben az évben az inf­lációt, a pénzromlást ütemét egy számjegyűre zsugorítjuk. A kedvező gazdasági mutatók mellett 1999-ben javul a költségve­tési egyensúlyi helyzete is. Javul annak ellenére, hogy a rendkívül pazarló társadalombiztosítási rend­szer, a Postabank és a Magyar Fej­lesztési Bank állapotának rendezése összesen 240 milliárd forintjába ke­rült az adófizetőknek. A növekedésre épülő, 1998 jú­niusában megindított gazdaságpoli­tika lehetővé teszi, hogy márciusi NATO-csatlakozásunk egyben a vi­lág gazdaságilag fejlettebb feléhez való csatlakozásunkat is jelentse. Van tehát okunk az örömre.

Next

/
Thumbnails
Contents