Amerikai Magyar Újság, 1999 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1999-03-01 / 3. szám
1999. március AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 15 polgártársak, tisztelt miniszter urak, e romok felett építsétek fel a szabadság dicső csamokátF Május 12-én, Nagysomkuton kihirdetik Kővárvidék visszacsatolását Szatmár vármegyéhez. Május 30-án kikiáltják az erdélyi uniót. Július 5-én nyit Pesten az új képviselőház és ott van Sándor is, területének nemzetgyűlési képviselőjeként. Itt jelentik be ünnepélyesen: "Erdélyországnak Magyar- országgal egybeolvadását legszívesebb atyai jóindulattal teljesítette a királyr Boldog, reménnyel teli idők ezek... az elnyomott és szétszakadt ország népe újra egyesül, a nemzet újra kezébe veszi sorsának intézését! A sikerek és győzelmek ideje után azonban hamarosan baljós jelek mutatkoznak. A Habsburgok első rémületükből felocsúdva, igyekeznek visszaszerezni teljes uralmukat az ország felett. Ezért előbb titokban, majd mind nyíltabban szítják az ellentéteket a magyarság és a románok közt, remélve, hogy az uralmuk alatt megszerveződő, önálló Románia jó ellensúly lesz számukra a magyarokkal szemben. Ennek megvalósítására, az alkotmányosság megdöntésére, a bécsi kormány a határ- őrvidéket és Erdélyt szemelte ki. - Urbán Károly lovag, császár és királyi ezredes táborából, Naszódról, szervezi a bujtogatást. Megfizetett emberei kétfejű sassal díszített levelekkel járják be a román falvakat a szítják a lakosság körében a magyarok ellen a hangulatot, lázadásra buzdítanak. Sándor harcol: politikusként és katonaként is. Magatartásával kivívja Urbánnak - a "román Jellasicsnak" - gyűlöletét. Kossuth Hírlapjában október 27-én, pénteken, ez olvasható: "Fővárosi újdonságok. - Nemzetgyűlésünk egyik tagjának, a derék kővárvidéki képviselő, Buda Sándornak fejére Urbán 40 drb. arany jutalmat tett, ha élve; 20-at ha halva adják kezébe. Ma pedig Buda Sándortól olvasunk egy hirdetést, melyben ő annak, ki Urbánt leszúrja (a mellett, hogy a vágrehajtó ezzel a haza iránt tartozó legszentebb kötelességét teljesíti) 100 drb. aranyat ajánl; vagy e helyett Kővár-vidékben kebelezett Remete helységben egy jó épülettel ellátott szép telket, egy paripát és egy kardot. Azon hozzáadással, hogy aki élve adja a büntető igazság kezébe Urbánt: e jutalomból 5 aranyat lesz köteles fizetni a hóhérnak. - Fogadja e tettéért nyilvános köszönetünket a képviselő úr s Isten adja, hogy a hirdetésnek mielőbb foganatja legyen, őt pedig tartsa meg sokáig a hazának, amelynek leghívebb fia gyanánt van szerencsénk ismerni már az erdélyi országgyűlésekbőr. Urbán novemberben Désnél megfutamítja az ellene küldött szervezetlen nemzetőr sereget és a lázadó román hadakkal Nagybánya ellen indul... Amerre jár: erőszak, kegyetlenség, rémület és menekülők áradata... Urbán nyomukban... -Milyen érdekes, hogy Somkút alól váratlanul visszafordul!... December 19-én Bem tábornok aztán Csúcsánál szétveri az osztrákok táborát, "Urbán román csordáját". Az év végén az osztrák haderő veszedelmesen közelit a főváros felé. - December 31-én a pesti országgyűlésben elhangzik: "a kormányszék Debrecenbe tetessék át". - Ennek megakadályozására az osztrák haderő Kolozsvárról és - Urbán vezetésével - Szatmárnémeti felöl elindul, de Bem nagyszerű beavatkozásával felmenti e két várost. - Urbán később - márciusban - még az országból is kiszorul és csak a beözönlő orosz csapatok védelmében tud majd újra visszajönni Erdélybe. Elszabadul a pokol, a nemzet szabadságharca hősi, halálmegvető, reménytelen küzdelemmel folytatódik az elnyomók és a túlerő ellen. Ausztria segítséget kér Oroszországtól. 1849. április 14. Debrecen. Nagytemplom. Az országgyűlés a Habsburg-Lotharingiai házat trónvesztettnek nyilvánítja. - Buda Sándor is ott van a képviselők sorában! Pár nappal ezután - április 19-én - jön a hír: az oroszok Vereckénél átlépték a határt! Június 28-án az egyesült muszka-osztrák hadak, Borgónál betörve az országba, szétverik seregeinket. Augusztus 13. Világos. Fegyverletétel... Október 6. Aradi kivégzések... A szabadságharc elbukik. Az ország óriási veszteségei mellett az egyes családoké is nagyok. - Buda család veszteségeinek mérlege: Sándor tatai unoka- testvére Károly, hősi halált hal. - Sógorát Vasvárit - akkor már honvéd őrnagyot - az oláhok ölik meg Fontinelli mellett. Sándort halálra ítélik. - 1850-ben Haynau letartóztatja és a pesti "Újépületben" tartja fogva. Sokak mellett itt vannak mind azok a képviselők is, akik - úgymond - az osztrák ház száműzetésének, az április 14-én történt függetlenségi nyilatkozatnak előidézői. Újabb és újabb tömeges letartóztatások és pörök vannak állandóan napirenden, de a különböző megtorló hatóságok közt is civódások vannak. Emiatt 1850. június 8-án Haynaut is - kegyvesztettség miatt - nyugdíjba helyezik. Ő erről értesülvén meghagyta auditorainak, hogy 24 óra alatt készítsék el a debreceni képviselők ítéleteit. Ezek engedelmeskedtek és körülbelül 30 halálos ítéletet hoztak. Haynau sietett a felmentését tartalmazó levél felbontása előtt ítéleteket hozni és megkegyelmezni a halálraítélteknek. így állt bosszút bécsi ellenségein, boldoggá téve sok családot s jó benyomást keltve a magyar közvéleményben. Buda Sándor, Madarász József, Kubinyi, Partse- tics, Rákóczy és még sokan mások az épület egyik nagytermében körbenállva hallgatják az ítéletet. Kit három, kit kilenc év várfogságra ítélnek; Budát és Rákóczyt tizennyolc-tizennyolc évi sáncfogságra! Kufsteini raboskodás után Sándor végig járja a magyar emigrációkat Angliában, Franciaországban, Itáliában és Németországban. Ezután a kossuthi emigráció megbízásából - a hatvanas évek elején - Bukarestben találjuk, ahol - román nyelvet és fajtát hazulról jól ismervén - igyekszik megnyerni az oláhokat Magyarország számára. Röpiratot szerkeszt, a román újságokban agitál, autonómia tervet dolgoz ki - de már minden késő, minden hiába!... Próbálkozásait a román sajtó hisztérikusan fogadja: a magyarokról mint "Attila átkozott fajáróF, "veszett
