Amerikai Magyar Újság, 1999 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1999-01-01 / 1. szám
8 AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 1999. január De nehogy azt higyje a nyájas Olvasó, hogy ezzel ki is merítettük a témát, mert van még valami, ami miatt tulajdonképpen e rövid kirándulást tettem a komputerek világába (ahol sokfelé lehetne még kalandozni) s ez a közelgő 2000. évvel kapcsolatos gondok. Ezekről valószínűleg már mindenki hallott valamit, de nem árt röviden összefoglalni, milyen bonyodalmakra számíthatunk majd egy év múlva, amikor 1999. december 31.-ről 2000. január l.-re fordítjuk át a kalendáriumot és a huszadik század utolsó évébe lépünk. E napon bizony ki fog ütközni a számítógépeknek egy nagy hibája. Gyarlóságuk oka azonban nem a gépekben magukban rejlik, hanem a programozásban. A tíz-tizenöt évvel ezelőtt, de a még később tervezett komputereket is úgy állították be, hogy az évszámot — a hónaphoz és naphoz hasonlóan - helykímélés céljából csak két karakterrel jelölik. Ezek a gépek az évszázad első két számjegyét, a 19-et "előrenyomottként" kezelik. Amivel drága memóriát és két billentyűleütést takarítottak meg a szakemberek. A szisztéma bevált, de akkor még senki sem gondolt a századfordulóra, hogy mi történik akkor, ha 19 helyett 20 lesz a dátum első két számjegye? Az időgép pedig könyörtelenül ketyeg és a "null- bomba" egy év múlva robban. És ez a robbanás nagyon sokba fog kerülni az emberiségnek. Az T2K” - ez a kétezredik év nemzetközileg elfogadott angol rövidítése - óvatos becslések szerint ezermilliárd dollár kiadást okoz majd. Ilyen költséges lesz a világ összes számítógépének átállítása. (összehasonlításul: a vietnámi háború "csak" 500 milliárd dollárt emésztett föl.) Ám ezt a horribilis költséget nem lehet megspórolni, mert ha nem korrigálják ki a hibát még 2000. január 1. előtt, e nap hajnalától kezdve valamennyi számítógép megbolondulna. Ami végzetes következménnyel járna, mert összeomlana a világon az egész számítógépes rendszer. Először is megbénulna a közlekedés, mert minden olyan járművel probléma adódna, amelyet mikrochip vezérel. Csődöt mondanának az autókba épített számítógépek, de ami ennél még több veszélyt rejt magában, a repülőgépek irányító berendezései is. A fordulónapon annyira veszélybe kerülhet a repülésbiztonság, hogy már több nagy repülőtársaság bejelentette: a kritikus éjjelen nem indít járatokat és a földön tartja minden gépét. De vegyük sorra, milyen területeken éreztetheti hatását a "nullbomba"? Alapjaiban rendítené meg a bankszakmát, a pénzügyi világot, a tőzsdét, a biztosítási szakmát, a nyugdíjintézeteket, az egészségügyi szolgáltatásokat, az adórendszert, a katonai védelmi rendszert, a távközlést, az adatszolgáltató és az információs bázisokat, a műholdak vezérlését, de az is előfordulhat, hogy egy felhőkarcolón belül megszűnik az áramszolgáltatás, leáll a légkondicionálás és megállnak a liftek — hacsak nem tesznek valamit idejében a "Y2K" hatásának kiküszöbölésére. Tesznek. Az átállítás költségei ijesztőek ugyan, de mindenki tudja, ha tétlenül várnánk be a századforduló napját, a kár még sokkalta nagyobb összegre rúgna. Már többféle eljárást is kidolgoztak a probléma megelőzésére és az Egyesült Államokban a vállalatoknak és hivataloknak kb. fele már foglalkozik a megoldással. (A világ más részein rosszabb az arány.) Pedig az idő sürget és a szakemberek szerint előnyösebb lenne már 1999 elejére elkészülni az átállítással, hogy az év hátralévő részét a tesztelésre lehessen szánni. Remélhetőleg 1999. december 31. kritikus Szilveszter éjszakája nem éri felkészületlenül az emberiséget, hanem, ha drága pénzen is, de sikerül elérni azt, hogy a földkerekség sokmillió számítógépe zökkenőmentesen kezdheti el a 2000. évet... Már a természet is beszállt a magyarok pusztításába JAJ KIÁLTÁS 160.000 MAGYARÉRT Az évszázad árvize vonult le a Tiszán novemberben. A kormány a polgári lakosságot, a polgári védelmet és a hadsereget mozgósítva elejét tudta venni a katasztrófának. Ez a védekezés a költségvetésnek több, mint egymil- liárd forintjába került, de még így is csak tört része annak, melybe egy gátszakadás okozta tragédia után az újjáépítés kerülne. Nem úszták meg ilyen szerencsésen az árvizet a Kárpátalján élők. 116 település került víz alá, mely közel 300 ezer embert érint. Hivatalosan 160 ezer magyar él ezen a területen, csakhogy a magyarok folyamatos pusztítása, elnyomása szkeptikussá teszi az embert, hogy a számot hitelesnek fogadja el, Ugyanis a nemzeti hovatartozás elhallgatása bizonyos időkben emberéletet menthetett. Visszatérve az árvízre , 116 településből több tucat színmagyar falu volt. Szervezett védekezésről azért nem lehet esetükben beszélni, mert semmiféle védekezés nem volt. Még csak nem is értesítették a lakosságot a közelgő veszélyről. A települések többségét éjszaka érte a betörő víz, sokszor a menekülés útját is elvágva. A kialakult katasztrófáról az ukrán tévé alig sugárzott felvételeket, a magyar tévéből tudhatta meg a polgár, hogy mi történt szülőföldjén. Egész utcasorok dőltek össze, sok helyütt a vízből csak a házak kéményei látszottak ki. Földönfutóvá váltak az emberek. Emberi nyomorúság és tragédia minden felé. Az ott élő magyarok többsége nincstelenné vált. Most az a kis vagyonkájuk is odalett, melyet az elmúlt években összekuporgattak. Sokszor esik szó a határainkon túl élő magyarokról, de nem elégszer. Mégis úgy tűnik, hogy a Kárpát- aljáról, mintha már lemondott volna az anyaország. Pedig már az árvíz előtt is iszonyatos nyomorban éltek. Példaként említhetném, hogy az üzletek folyamatosan üresek. Olyat, mint hús, cukor vagy étolaj évek óta felesleges keresni, mert úgysincs. Hiányoznak a legegyszerűbb gyógyszerek is. Hogy az életmentőket ne is említsem. Az inzulin hosszú idő óta hiánycikk. Döbbenetes dolgot kell most leírnom, melyet egy odaát élő orvostól hallottam. Kért, hogy a nevét
