Amerikai Magyar Újság, 1999 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1999-01-01 / 1. szám
6 AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 1999. január Színházhoz. Az új metró kiindulása a Kelenföldi pályaudvarnál lenne, mig a végállomás a Kálvin tér érintésével a Keleti pályaudvarnál. Az építkezések előkészülete megkezdődött. Az Orbán-kormány bejelentette, hogy nem hajlandó finanszírozni egyelőre az új vonal építését, mely a legoptimálisabb számítások szerint is 160 milliárd forint felett lenne. Az ok egyszerű, ennyi pénzt nem tudnak rá előteremteni. Azt azért el kell mondani, hogy a főváros a vidékkel szemben, az elmúlt 50 évben prioritást élvezett. Ma úgy tűnik, az új kabinet nem annyira fővároscentrikus, mint az előző kormányok. A metró építésének összegéből, több mint 160 kilométer autópálya épülhetne, bekapcsolva az elmaradt vidéket az ország vérkeringésébe. Visszatérve egy gondolat erejéig az árvízre, furcsa kontraszt egy olyan összehasonlítás, hogy mig a fővárosban több mint 160 milliárdért új metró épül, mely mintegy 5-7 százalékban könnyíti meg a közlekedést, addig Szabolcsban a Tisza védvonalán a gátak elhanyagoltsága, akár egy újabb katasztrófához is vezethet. Itt jegyezném meg, hogy a Postabank hiánya több mint 150 milliárd forint, melyet a kormány kénytelen rendezni. A hiány többsége a Horn-Kuncze-kor- mány idején és bűnös mulasztásából keletkezett. Az is az igazsághoz tartozik, hogy Horn Gyula a félig kész villáját ezen a bankon keresztül vásárolta, állítólag jutányos áron. Ha akkor álljt tudtak volna parancsolni a bank pazarlásának, az eltüntetett pénzekből felépülhetett volna a metró. A Postabank vezérigazgatója Princz Gábor (akit természetesen nem a Mátyás-templomban kereszteltek) jelenleg Bécsben él és valószínűleg jót nevet az egészen. Ami a Nemzeti Színházat illeti, itt nincs arról szó, hogy nem fog felépülni, mindössze a helyszín (az Erzsébet tér) változna meg. A jelenlegi tervek szerint a Dózsa György útra kerülne, nem messze attól a helytől, ahol 1956- ban ledöntötték a véreskezű diktátor Sztálin szobrát. Előzetes számítások szerint az új helyszínen meg lehet építeni a színházat. Az eddigi témáktól eltérően, most essék szó a hazai futballról. Nem sportról, mert ami idehaza a labdarúgás körül folyik, annak semmi köze nincs a sporthoz. Sőt igazából a labdarúgáshoz sem. Sorozatos botrányok után, új ember került az MLSZ élére, Kovács Attila személyében. Sokan úgy gondolták, hogy most már végre igazi megújulás lesz. A jelek is erre mutattak. Átszervezésre került sor az NB-I-ben. Az élcsoport profi lett. Nem mintha eddig nem lett volna, csak most már annak hívják. A naív drukker azt várta, hogy most már összekapják magukat a fiuk és valami eredményt is produkálnak. Teltek a hetek, hónapok és rá kellett jönni, hogy csak a cégér véltozott, a labdarugók továbbra is amatőr módon rúgják a bőrt, mi több, amatőrnek is nagyon gyengék. Végül ez még nem lenne tragédia, hiszen nem kötelező kilátogatni a pályára. Azt nem írom, hogy bekapcsolni a tévét, mert valamilyen jogvita következtében nem közvetítik idehaza a bajnoki meccseket. Egyszóval futball nincs, csak valami bárgyú futballparódia, melyet a tévé nem közvetít. Van viszont botrány minden mennyiségben. Szurkolók, szurkolókkal való összecsapása, békés polgárok megverése, fegyverhasználat, majd ostoba rendőri intézkedés. Lenyúlások a kasszákból, adósságok, és még lehetne sorolni. A Fradi drukkerek éjszaka bemásznak az UTE pályára, 10 millió forint kárt okozva. A labdarúgásból azért remekül megélő "sportpiócák", egymást mindennek lehordják, a másik szidalmától hangos az ország. Az a néhány tízezer fanatikus drukker, aki még ezek után is hitet tesz a sportág megújulásáért, a miniszterelnökben bízik, akiről köztudott, hogy igazolt futballista volt az első vonalban. Félek, hogy könnyebb feladat lesz számára az ország bevitele a NATO-ba és csatlakozni az Európai Unióhoz, mint rendet teremteni a hazai labdarúgás dzsungeljében. Addig is marad a szlogan: Kenyeret és cirkuszt a polgároknak. A cirkuszról az ellenzéken kívül a futball is gondoskodik, a kenyér esetében valamivel megnyugtatóbb a helyzet. DIPLOMÁCIA - OH! Néhány éve a bukaresti és budapesti amerikai követek egyidőben parancsolták meg a két kormánynak, hogy most pedig azonnal béküljenek ki. A románok boldog örömmel teljesítették a parancsot. Először is - az ő szavaikkal élve - emaszkulálták a Council of Europe 1201 sz. ajánlását. Aztán minden kimaradt belőle, ami számított: magyar egyetem, az egyházi javak, iskolák, dokumentációk, stb. visszaszolgáltatása. A horni külpolitika "diadala" volt... Talán három éve, egy amerikai fedőszerv kiválasztott néhány RMDSZ vezetőt, akikben valami okból megbíztak. Kihozatták őket Washington mellé és tárgyaltatták őket a román kormány megbizottaival. Majd egy valamivel bővített csoportot meghívtak a Neptun üdülőbe, megtárgyaltad velük és a román kormány képviselőivel a kormányban való részvétel ügyét. Mindezt az RMDSZ vezetőségének tudta és felhatalmazása nélkül. Most ezek az emberek vannak a román kormányban és tűrik el az egyik megaláztatást a másik után. Semmi eredményt nem tudnak felmutatni a kolozsvári magyar egyetem tárgyában, de a kormány által felhí-gított Petőfi-Schiller egyetem is csak akkor valósulhat meg -- talán —, ha ott román nyelven is lesz tanítás. Ha sikerül is tetőalá hozni ezt az öszvért, elárasztják az egyetemet román tanulókkal, tanárokkal, és a Bólyai-Bebe- sen megszokott szalámi taktikát alkalmazva, rövidesen román egyetem lesz belőle. Pár hete pedig a State Department egyik tisztviselője jelentette ki Budapesten, hogy márpedig az amerikai kormány egyszerűen parancsokat ad kormányunknak. De nem maga Clinton vagy a külügyminiszter, hanem csak alantas beosztottak. Még jó, hogy nem a Fehér Ház portása... Ezért örülünk Orbán miniszterelnök amerikai utján elhangzottaknak, melyben szóvá tette a délvidéki magyar kisebbségek, illetve az autonómia kérdését. Csak itt sem volt koordinálás. Ugyanis ezzel egyidőben mi is erőteljesen lobbyzhattunk volna ennek érdekében... (holló)
