Amerikai Magyar Újság, 1999 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1999-01-01 / 1. szám
1999. január AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 5 Soós Géza Metrót építsünk vagy gátakat? Az elműt ősz az árvíz levonulásának jegyében telt el. A Kárpát-medence vízgyűjtőiben régen nem tapasztalt esőzések voltak. A lehullott csapadék rekordokat döntött. Kárpátalja vízgyűjtő területén a Tisza többhelyen átszakította a gátat és 116 települést elöntött, veszélyeztetve mintegy 300 ezer embert. Idehaza hatalmas erőfeszítések árán sikerült a folyókat gátak között tartani. A védekezés tervszerűen összehangolt munka eredménye volt, mely milliárdos kártól és tragédiától mentette meg az országot. A veszély elmúlása után az illetékesek felhívták a figyelmet arra, hogy Magyarországnak keleti csücske árvízzel veszélyeztetett országrész, ahova jelentős összegeket kell költeni a megelőzésre. Az árvízzel egyidőben és az esőzések következtében, hatalmas területeket öntött el a belvíz, mely évek óta visszatérő jelenség és a megelőzése megoldásra vár. Még le sem vonult az árvíz, amikor egy újabb katasztrófáról érkezett jelentés. A nagylengyeli olaj mezőn, valamilyen technikai malőr következtében, a földből hatalmas nyomással, kénnel vegyített széndioxid tört a felszínre. Még aznap éjszaka három falut kellett kitelepíteni. Több mint 3000 ember Zalaegerszegen először a sport- csarnokba lett elszállásolva, innét kerültek tovább rokonokhoz, illetve szállodákba. A kitört gáz elfojtása több, mint három napot vett igénybe. Annyit azért lehetett tudni a baleset előzményéről, hogy a kimerült nagylengyeli olajmezőről, másodlagos műveléssel, olajat próbáltak a felszínre hozni oly módon, hogy gázt préseltek vissza a földbe és annak felhajtó ereje hozta volna felszínre az olajat. A gázt szintén a földből nyerték volna, jelen esetben széndioxidot, ez a gáz szabadult ki. Katasztrófák után váltsunk témát. Különös jogi procedúra borzolta a közvélemény tűrőképességét. Az eset lerövidítve a következő kérdést feszegeti: Magyarországon büntethető-e a zsidó polgár? Persze az ügy azért nem ennyire egyszerű. Mint ismeretes, az ország a bankszakmában elkövetett visszaélésektől hangos. Százmilliárdok tűnnek el nyomtalanul és büntetlenül. Az Agróbank esetében is a korrupció játszotta a főszerepet. Kunos Péter bankigazgató a Legfelsőbb Bíróság szerint is több esetben kimerítette a vesztegetés fogalmát és ezért jogerősen 2 évi börtönben töltendő szabadságvesztésre ítélték. A sajtó, bizonyos pártok és csoportok, ezen mélyen felháborodtak, ugyanis széles e hazában nem szokás zsidó bankvezéreket rácsmögé dugni. Megindult a szerecsenmosdatás, melyben vezető szerepet vállalt az SZDSZ, amelyről azért közismert, hogy kiket képviselnek és kikhez állnak közel. Maga Kunos úr sem volt hajlandó börtönbe vonulni, hanem különböző jogi trükkükkel próbált kibújni a menés elől. Amikor az utolsó jogi kiskapú is bezárult, még a tévé is közvetíteni akarta a jólmegérdemelt szabadságkezdésének kezdetét. A különböző médiák mindent elkövettek, hogy a közvéleményt a bankár mellé állítsák, már-már zsidóüldözésről beszéltek. Ekkor köztársasági elnökünk Göncz Árpád, aláírta kegyelmi kérvényét. Csak, hogy Dr. Dávid Ibolya igazságügyminiszter, nem ellenjegyezte a kegyelmi kérvényt, így Kunos úr maradt Baracskán, a büntetőintézet falai között. Az ügy még a parlamenti ülésen is többször szóba került. Kimondatlanul is érezte az ember, hogy az ellenzék attól fél, hogy az ítélet precedenst teremt, ettől kezdve minden zsidó bankár, ha lopott, csalt vagy sikkasztott, még az a csúfság is megeshet velük, hogy rács mögé kerülnek. Ennyit hazánkban a törvény előtti egyenlőségről. Borzolta az emberek tűrőképességét egyéb ügy is. A jognál maradva, az új büntető törvényköny (Btk) sokat szigorodott az előzőhöz képest. Oka, az utóbbi négy év, mely a bűnözés soha nem látott emelkedő tendenciáját szabadította az országra. Természetesen az ellenzék itt is kerékkötőként lépett fel és a bűnözők emberi jogait emlegeti. Érdekes megfigyelni, hogy az ellenzék szerint csak a bűnözőknek vannak emberi jogaik, a áldozatok esetében ők ilyet nem emlegetnek. A törvénycsomagból érdemes kiemelni a drogokra vonatkozó passzust, mely büntetni rendeli el magát a drogfogyasztást is, abból kiindulva, hogy fogyasztás nélkül nincs árusítás. A tiltakozásban itt is a liberálisok jártak elől, különböző sanda megfontolásokból, Konrád György "író", akiről mindenki tudja, hogy nála nem a vasárnap az ünnep, azzal állt elő, hogy tulajdonképpen az államnak kellene árúsítani a drogot. Ezek után már csak egy lépés, hogy a fogyasztást kötelezővé is tegyék. Hivatkoznak az urak arra is, hogy a jelenlegi börtönviszonyok nem teszik lehetővé az elítéltek nagyszáma miatt, a nyugati börtön állapotokat. Erre azért lenne szükség, mivel a cella lakóinak is vannak emberi jogaik. Erre csak egy rövid megjegyzés: Hazánkban ma minden negyedik gyerek alul táplált, mivel nem jutottak hozzá a megfelelő élelemhez, vajon az emberi jogok ezt hogyan tolerálják. Vagy nekik nincsenek jogaik? Az is igaz, hogy ezek a gyerekek nem bűnözők és nincsenek börtönben. A büntetőjog kapcsán nem lehet szónélkül elmenni a prostitúció mellett. Ez a megtűrt "szakma" reneszánszát éli idehaza és behálózza az egész országot. A baj az, hogy a prostitúcióra egyéb bűnözések is ráépülnek, úgy mint az emberkereskedelem, a kitartottság vagy a kifosztás. A törvényalkotók érzik, hogy ebben a vonatkozásban radikálisan kellene lépni, de igazából szócséplésen kívül nem történik más. Nyilván a betiltása lehetetlen és nem is célszerű, viszont olyan mederbe kellene terelni, mely a közvélemény számára elfogadható és az ősi ipart űzők részéré is jogi biztonságot nyújt. A közvélemény többsége a lámpás házak visszaállítása mellett foglal állást. Annak idején hazánk is aláírta azt az egyezményt, mely tiltja ezt. Ma úgy tűnik, a fideszes kormány sem tud próféta lenni ebben az ügyben. Az új Btk. is csak látszat intézkedésekre szorítkozik és tovább keresi a megoldást. Mint ismeretes Budapest főpolgármestere ismét az SZDSZ-es Demszky Gábor lett. Az előző kormány a fővárosban két komony beruházásba is belekezdett, így a metró 4-es vonalának kiépítéséhez, valamint az új Nemzeti
