Amerikai Magyar Újság, 1999 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1999-12-01 / 12. szám
1999. Karácsony AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 31 BALKÁNI GERLE Előfordult már, hogy egy-egy elémtáruló szokatlan látvány olyan erővel ragadott torkon, mintha fojtogatna. Tapasztalatból mondhatom azt is, hogy az elköszönő huszadik század eddig nem szűkölködött meglepetésekben, de olykor borzalmakban sem. A hihetelenül nagy fejlődés ellenére is a fájdalom, a könny és a vér lesz rá jellemző, így kerül majd a történelem lapjaira. Gyakran támadt olyan érzésem, amikor szembekerültem egy-egy rendkívüli látvánnyal: no ennél szívszorí- tóbbat már elképzelni sem lehet! Ez mindennek a teteje! Ám ez a század a legek százada, nap nap után újabb és újabb meglepetéseket tartogat számunkra, nem bújhatunk el az események elől, a televízió házhoz szállítja az újabb és újabb borzalmakat. Végig nézzük menekülők hazátlan seregének vánszorgását. Egy anya jelenik meg premier plánban: szemében iszonyat, vállára kötözve csecsemője! Mögötte vánszorgó öregek, feltárt tömegsírok, az etnikai tisztogatás iszonyata a Balkánon. Jártam magam is a háború üszkös útjait, ismerem borzalmait, azt hittem, nem ér már meglepetés, de tévedtem. A napokban az Adriáról igyekeztem hazafelé. Elhagyott, felgyújtott házak, lerombolt templomok álltak némán sebeiket mutogatva a kanyargós utak mentén. Egy kanyarban megzökkentem, szinte megbénított az elébem táruló látvány. Elhagyott, romos családi ház a kerttel. Mégis mi döbbentett meg ezen annyira? A kerítése bedőlt, kapuja sarkából kitépve. Udvarára bárki akadálytalanul beléphet. De minek? Az első pillanatban látni, tehetősebb polgárok lakhattak valaha a házban, erkélye is van, s az erkélyen még ma is úgy áll egy karosszék, ahogy hagyták. Mintha visszavárna valakit, akinek kedvenc pihenőhelye lehetett. Csodálatos kilátás nyílik az erkélyről a szemközti völgybe. Ott távol, azon a tisztáson valaha bizonyára juhok legelésztek békésen. Most üres a tisztás, csendes az erdő, kihalt a táj. Némán nézem a házat, a félrebillent erkélyt és az üres széket. Nem tudom, milyen nemzetiségű volt a ház egykori tulajdonosa, horvát vagy szerb, bosnyák is lehetett, aki regelente kelet felé hajlongva könyörgött Allahnak, hogy védje meg. Hiába. A szelektől megbontott tető alatt fecskefészek. Lehet, hogy az is lakatlan, már évek óta nem térnek ide visz- sza a fecskék. Nyugalmasabb helyet találtak, ahol új fészket raktak. Vajon az elmenekült falubelieknek sikerült-e? A kertet teljesen ellepte a gaz, már nem látni a régi ágyások sorát. Mégis van itt valaki. Ámulva látom: széttárt karú madárijesztő áll rongyos kabátban a kert közepén. Belém döbben a képtelen gondolat: talán rábízták a menekülők ezt a házat, az udvart, hogy vigyázza, őrizze helyettük. Úgy hat rám ez a rongyos madárijesztő a lakatlan ház kertjében, mint egy rémült sikoltás. Ki válaszol rá? Talán nekem kellene most kiáltanom? Már-már meg is teszem, amikor észreveszem: gerle röppen a madárijesztő vállára. Megpihenni! Micsoda ellentmondásos világ ez, madár pihen egy madárijesztő vállán! Belekapaszkodom a kifordult kapuszárnyba, azon tűnődve, mit üzenhetnék ennek a letűnő századnak, a sok borzalomnak én, a fáradt vándor, aki véletlenül erre járt? Talán az őrt álló madárijesztőhöz kellene szólnom: Vigyázatok a lelkek békéjére, kedves madárijesztők. Vigyázzatok! Illés Sándor A LENDVAI VÁR ÉS MÁTYÁS KIRÁLY A mindössze 12-15 ezer főre becsült muravidé- ki/szlovéniai magyarság szellemi központjában, Lendván a település felett álló vár a megmaradás egyik szimbóluma. Egyes adatok szerint, az adriai tengerpart és Pannónia közötti fontos útelágazáson már a római időkben is "kastellum" állt. A honfoglalás után az első vár felépüléséről nem maradt fenn okirat, létére viszont már a tatár dúlás előtti időben következtetni lehet, ugyanis az itteni erődítményt 1242-ben a tatárok lerombolták. Hiteles adat viszont, hogy 1282-ben Bánffy István újra építtette a várat, amely a későbbi századokban fontos erődként állt ellen a török hódítóknak, akiknek sohasem sikerült elfoglalniuk. Közben sok fontos esemény zajlott falai között. Mint ismert, Ferdinánd nápolyi király leányát, Beatrixot Mátyás király második nejéül választotta. Az uralkodó édesanyja, özvegy Hunyadi Jánosné, Szilágy Erzsébet húsz előkelő udvarhölggyel ment az aráért Bánffy Miklós katonai kiséreté-vel. Visszafelé 1476. november 25-én a királyi menyasszony jövendő anyósával Lendván szállt meg, ahol Bánffyné, a szépségéről legendás hírű sagáni Margit hercegnő fogadta. Alig négy év múlva - 1480. augusztus 28- án - Mátyás király a török elleni ütközetre készen seregével Lendván tartózkodott, ahonnan két rendeletet intézett Pozsony városához. Az ekkor tartott vadászaton Margit hercegnőt egy vadkan megsebesítette, és csak Mátyás király személyes bátorságának és ügyességének volt köszönhető, hogy a felbőszült állat nem ölte meg. Az asszony sebeit annál a forrásnál mosták ki, amelyet ma is Bánffy-kútnak neveznek. A Bánffyak családja 1644-ben kihalt, a vár a Ná- dasdyak, majd az Esterházyak birtokába jutott. Az utóbbi família alakíttatta át 1717-ben a mai formájára, hajdan felvonóhídja, két alagútja és kápolnája is volt. A korábban restaurált várat gondosan karbantartják, amelyben ma galéria működik. /M. N./ Sokan nem tudják, hogy mi magyarok is adtunk valamit a nemzetközi etiketthez. Udvariasan kopogunk az ajtón, ha valahová beakarunk menni, de közben eszünkbe sem jut, hogy a kopogtatást magyar ember találta feL Botond vezér Bizáncban.
