Amerikai Magyar Újság, 1999 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1999-12-01 / 12. szám
30 AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 1999. Karácsony Hadjárat folyik a magyar oktatás ellen. Hadjárat Ukrajnában... Jugoszláviában... Romániában... Szlovákiában... Romániában jó múltkorában harminc egyetem rektorai úgy döntöttek, hogy nem kell magyar egyetem. így döntöttek a politikai pártok - köztük a hatalmon lévő s RMDSZ-szel szövetséges, a magyar oktatás ügyét kormányprogramjukban felvállalt pártok - vezérei... így a tan- ügyminisztérium, s ezt hangoztatják parlamentben, szenátusban, tévében, rádióban, s pártállástól függetlenül: mindenféle lapban. Ezt a jászvásári, bukaresti, kolozsvári, krajovai, ploiesti-i és más egyetemi központoknak az út szélén tüntető, sztrájkoló hallgatói. Húsz-huszonkét éves fiatalok, akiknek ugyanúgy van édesapjuk, édesanyjuk, édes anyanyelvűk, mint nekünk, s akiknek ez a legfőbb problémájuk, hogy nekünk ne legyen jogunk az anyanyelvűnkön való tanuláshoz... Azt mondom: őrület! Úristen! Majd: mi ez? Mi történik itt, a Kárpátmedencében? És: miért történik mindez? Miért? A többség védekezik a kisebbség ellen? A sok a kevés, az erős a gyenge ellen? Az egyik nyelven kiejtett szó a másik ellen? A szomszéd a szomszéd, a barát a barát lelke virágai ellen? Hát megbolondult a világ? Mit fáj a 60 milliós Ukrajnának, hogy a 150 ezresre zsugorodott magyarság tovább akar élni? Mit fáj az a rektoroknak, minisztereknek, vén és fiatal vezéreknek, a jövendő román szellemi élet várományosainak, hogy a kétmilliós magyarság élni akar, kultúrát akar teremteni? Mert kultúra csak ott van, ahol egyetem is van, ahol él az anyanyelv, ahol van tudomány... És mit fáj a szlovákiai hatóságoknak, hogy a felvidéki magyarság elemi iskoláiban, középiskoláiban ősei nyelvén akarja megismerni a világot, a tudományokat! És mit fáj Jugoszláviában, Vajdaságban, hogy... Nemzete, anyanyelve, kultúrája minden becsületes embernek szent. Azt bántani embertelenség. Vétség a humánum, a fajtól, vallástól független minden erkölcs ellen. Miért tűrik meg a különböző immár úgymond: demokratikus - hatalmak az emberi lélek, önérzet ellen, a más ember anyanyelve, a kultúra ellen elkövetett bűnöket, az alattomosan gonosz, embertelen, tisztességtelen ösztönök működését... Az ösztönökét? Azt hiszem, mégsem. Csak a “végeken”, az ütlegelő bot végén, a tudatlanságban, a gondolkodás nélküli tömegpszichózisban működhetnek a csupasz ösztönök. Itt valójában másról, egybehangolt vagy egybehangolódó, jól megszervezett erőkről, irányított akcióprogramról van szó. Akcióprogramról, melynek végső célja: a magyarság - a szerbiai, szlovákiai, kárpátaljai, romániai magyar nemzetrész - kiirtása. Erdélyben még elsősorban az a gond, hogy miért akarunk magyar egyetemet. Miért nem jó nekünk a tagozat, illetve az, hogy a magyar középiskolai végzettséggel rendelkező fiatalok (esetleg a vizsgái előtt egy héttel kiadott “engedékeny" rendeletre) magyarul felvételizhetnek a sorvadó magyar oktatás mind kevesebb és kevesebb végzősei. S hogy miért nem “akarunk” megtanulni románul. Mert ugye ennek az egyik legjobb lehetősége a földrajz és történelem román nyelven való oktatása lenne... Szlovákiában már egy lépéssel előbbre tekintenek. Ott alternatív oktatás a neve annak a nemzetsorvasztó “isko- lamodellnek”, melyben felső döntésre határoznak, mely tantárgyakat tanulhatják a magyar fiatalok az idén, aztán melyeket a jövőben “az állam nyelvén”, és mi maradhat meg ama kiszorításra, halálra Ítélt hamupipőke-nyelven? Nálunk a csángóföldön - s részben a Bánságban s az erdélyi szórványokban is - már sokkal “előbb” tartanak. Ott már mindent megoldott a történelem kereke. Illetve mindent megoldottak e kerék irányítói. Az ott élő népek már maximálisan csak annyit kérnek, kétszáz, ötszáz faluból egyben, kettőben, hogy mint tantárgyat tanulhassák a magyart. Ha egyáltalán van öntudatuk vagy merszük kérni. És a páratlan, mélyen demokratikus romári minisztérium nem adja meg ezt a lehetőséget sem. Vagy ha megadja, a helyiek megvétózzák, és ezt a vétót nem állítja, nem akadályozza meg senki. Mint ahogy az idén az egyik legnagyobb csángó településen, Klézsén történt. S mint ahogy az ugyancsak mélyen demokratikus, krisztusi szellemű egyház sem adja meg annak lehetőségét, hogy magyar nyelvű mise is lehessen Moldvában magyarok számára, magyar falvakban a román mellett. Csak a román mellett, és nem magában, mint ahogy az természetes kellene hogy legyen. S még ez sem teljesíttetik. Mint ahogy Szlovákiában sem egységes a helyzet. Délen még a kétnyelvű bizonyítványokért harcolt a magyarság, északabbra - például Nyitra környékén - már csak itt-ott vannak négyosztályos magyar iskolák a színmagyar falvakban, a hétosztályos “tagozatok” tűnnek el, s középfokú oktatás nincs, az már szóba sem jöhet. S még fennebb iskolának már híre-hamva sincs, ott már megszólalni sem tanácsos magyarul. A szerbiai Bánságban ezelőtt harminc évvel még virágzó magyar középiskolák voltak szinte minden városban. Ma már elemi szintű magyar oktatás is csak alig, elvétve van. Ahol még nem érkeztek el azok is a teljes felszámolásig... Mi történik hát? Hol törvényekkel, rendeletekkel, hol azok nélkül is, alattomosan sorvasztják, szakaszosan számolják fel a magyar oktatást, s közvetve: számolják fel a magyarságot. A fokozatosság elve alapján. Előbb a fejét metszik le, megakakadályozzák, hogy egyeteme, felsőfokú oktatása legyen, aztán tépegetik, metélgetik a szárnya tolláit... Mind len- nebb és lennebb, mind közelebb a testéhez, a szívéhez, míg végül elérik majd azt is... Veszélyben hát az egész Kárpátmedencében a magyar oktatás. S közvetve: veszélyben nemzetünk. Anyanyelvűnkre, létünkre törnek. Minden támadott, létében veszélyeztetett embernek, s közvetve: nemzetnek, nemzetrésznek természetes, Istentől adott joga, hogy védekezzék... A hadszíntereken, létünk védelmezésének a hadszínterein ki kell építenünk az állásainkat. Meg kell védenünk magunkat. Védelmeznünk kell a lelkünket, legbensőbb és legszentebb érzéseinket, a hitünket... Azt, ami minden ember számára a legszentebb! S ami a jelenlegi nemzetközi politika mindenféle érvényben lévő törvénye szerint is alapvető emberi jog! Magunkat védve az egyetemes emberi jogokat, a legalapvetőbb erkölcsi törvényeket védelmezzük. Az igazság hát - egyértelműen - a mi oldalunkon van. /ÁTALVETŐ/ Gaztla József Ma gyár ©kíaéás a Kárpáé~me(lencélj)em
