Amerikai Magyar Újság, 1999 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1999-12-01 / 12. szám
1999. Karácsony AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 29 virálást és az elrabolt vagyonokat a Békekonferencia rendelkezésére bocsátják, 2. nem kötnek különbékét Magyarországgal, 3. visszavonják a megszálló csapatokat. SZEPTEMBER 4______________ A román politikai magatartás iskolapéldája, hogy Brátianu egyszerűen letagadta, hogy megkapta volna a Békekonferencia táviratát. Reagálásából az derült ki: nagyonis tisztában volt a távirat szövegével. Ez végre sok volt a Békekonferencia résztvevőinek is. Mindenekelőtt azonban Polk és Balfour határozottságának köszönhető hogy végre megszületett a Romániának szánt ultimátum. A Békekonferencia négy kérdésre kért azonnali választ: hajlandó Románia 1. egy kijelölt időpontig csapatait kivonni Magyarországról; 2. megszüntetni az ország kifosztását; 3. az elrabolt javakat átadni a Jóvátételi Bizottságnak; 4. együttműködni a szövetségesekkel a rend helyreállításában, egy felelős magyar kormány létrehozásában amellyel megköthetik a békét. Brátianu is megírta levelét, amelyben azt állította: ha a románok kivonulnak, akkor Magyarországra ismét vagy a bolsevizmus, vagy a moharchia tér vissza. „A szuverén Románia - írta Brátianu - melyet a szövetségesei a háború alatt elárultak és elhagytak, tiltakozik, hogy a nagyhatalmak ráerőszakolják akaratukat, és ezzel függetlenségét csorbítsák.” (Brátianu jegyzéke 11-én érkezet meg Párizsba.) Grünn János pénzügyminiszter ismerete szerint a románok lefoglalták Budapest állami dohányraktár készletét. Bandholtz feljegyzéseiben arról is szó van, hogy több milliót érő tokaji bort foglaltak le a megszállók. SZEPTEMBER 7______________ Párizsban úgy döntöttek, hogy Sir George Russel Clerk a legalkalmasabb személy, aki a Szövetséges Békebizottság képviselőjeként átadja a román kormánynak szánt jegyzéket. Clerk előtt érkezett Bukarestbe Bandholtz tábornok, a Budapesten állomásozó szövetséges katonai bizottság amerikai tagja. A román miniszterelnökkel történő találkozón Brátianu azt állította, hogy a magyarországi állapotok konszolidálása a feltétele, hogy kivonuljanak onnan. Egyúttal bejelentette tiltakozását, és a nagyhatalmak erőszak tevésének minősítette, amellyel országa függetlenségét csorbítják, hogy a románmagyar határ megvonásánál nem ismerték el a bukaresti szerződést és a Gyulafehérvári Nemzetgyűlés határozatát (1918 december 1-én Gyulafehérváron az erdélyi románok kimondották Erdély és Románia egyesülését, még a béketárgyalások előtt), hogy Bánátot kettéosztották, s hogy a kisebbségi jogokat biztosító cikkely aláírását kötelezővé tették Románia számára is. Románia Békés megyében is jelentős területeket követelt, Makó és vidéke magyar lakosságát figyelmen kívül hagyva. Brátianu szerint a Debrecen környékén élő románság kiegyenlítené elvesztésüket. Egyenesen románellenes magatartásnak minősítette, hogy a békekonferencia a hadianyagszállításokat megszüntette. SZEPTEMBER 9______________ Brátianu Clerkkel közölte a román kivonulás feltételeit is: ha a román határt a június 13-i jegyzékhez képest 20 kilométerrel nyugatabbra teszik a Szatmár-Nagyvárad vasútvonal miatt, és Magyarország adja át ezen kívül a Maros torkolatát és Békéscsabát. Utalt arra is, hogy sok magyar politikus szorgalmazza a magyar-román megegyezést. A szövetségesek bukaresti diplomatái is a román álláspontot képviselték: hogy ti. ha kivonulnak a románok, kitör az anarchia Magyarországon. SZEPTEMBER 10.____________ Ezen a napon, amikor Clerk távozott Bukarestből, a minisztertanácsban a hadügyminiszter emelkedett szólásra és előadta, hogy magához kérette a román vezérkari főnök és megkérdezte, hogy mennyi idő alatt tudja a kivonulásuk után a rend fenntartását átvenni. A hadügyminiszter 30 ezer fegyvert, több millió töltényt és 300 gépfegyvert kért az antanttól. Kijelentette, hogy 30 főnyi karhatalmat szervez és 8 ezren teljesítenek állandó szolgálatot. SZEPTEMBER 20_____________ A budapesti Misszióban immáron sokadszor került terítékre a magyar hadifoglyok ügye. /Több mint 20.000- en tartózkodtak különböző, románok által felállított táborokban./ Bandholtz, hogy felhívja a Legfelsőbb Tanács figyelmét a helyzet komolyságára, a következő tartalmú táviratot fogalmazta meg: „Amennyiben nem sikerül valamiféle kormányt létrehozni, amelyet az Antant elismer, a helyzet a tél közeledtével egyre nagyobb sebességgel romlik. A katonai Misszió nem viheti keresztül terveit a magyar csendőrség és rendőrség újjászervezésére, a magyar hadifoglyok szabadonbocsátására és a Magyarországról való kivonulásra vonatkozóan egy olyan kormánnyal, amelynek nincsen tekintélye...a románok véget nem érően fenntartják a megszállást és az ezt kísérő fosztogatást ...” A távirat három tényről árúlkodik kérlelhetetlenül: 1. a megszállók magatartása semmit nem változott; 2. Magyarország, közelebbről Budapest népe a kétségbeesés és ki- látástalanság határához érkezett; 3. az antant mindezt hetek óta tétlenül nézi - Bandholtz tehát nem is titkolta, hogy nagy felelősség terheli az antantot. SZEPTEMBER 23_____________ Budapesten a Misszió ezúttal tudomásul kellett vegye, hogy a román katonák a tűzoltókészülékeket szerelik le és viszik el, Párizsban a Békekonferencián Clerknek a bukaresti tapasztalatait összefoglaló táviratát tárgyalták meg, amiből az derül ki, hogy naívul először készpénznek vette Brátianu Ígéreteit. Nem telt bele sok idő, míg napnál is világosabb lett: Clerk dolga végezetlenül tért vissza Bukarestből, s ha ezen okulva nem következik erélyesebb fellépés, akkor csak az idő telik -, és végső soron ez a román háborús céloknak kedvez. Valóban: még másfél hónapnak kellett eltelni, hogy komoly szankciókat helyezzenek kilátásba, ami rendkívül fájdalmasan érintette Romániát. (Folytatjuk) Lipcsey Ildikó ERDÉLYI MAGYARSÁG
