Amerikai Magyar Újság, 1999 (35. évfolyam, 1-12. szám)

1999-02-01 / 2. szám

1999. február

AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG

3

HA A PROGNÓZISOK NEM CSALNAK, 1999-BEN KOMOLY NÖVEKEDÉS VÁRHATÓ

SOÓS GÉZA

Kemény fagyokkal köszöntött be a december. A hónap második hetében éjszakánként a hőmérő higanyszála mínusz 10 fok alá szállt, de volt olyan település, ahol éjszaka közel -20 fokot mértek. A fagyos levegő nem kímélte a Parlament légkörét sem. No nem arról van szó, hogy nem működnének a Tisztelt Házban a fűtési rendszerek, az energia-ellátás sem akadozik. Az okok egészen másra vezethetők vissza. Amikor a fidesz és a köréje csoportosuló konzervatív erőknek mondható csoportok átvették a hatalmat, a Horn-Kuncze szövetség, bizonyos illúziókban ringatta magát. Egyfajta politikai túlélésre rendezkedtek be. Itt a túlélést a magukköré kiépített szociál- liberális birodalom alatt kell érteni. Egy kicsit lebecsülték Orbán Viktort. Valahogy úgy gondolták, fiatal, forrófejű, majd megnyugszik. Lassan ocsúdtak a volt elvtársak és liberális elvbarátaik. Fejek hullottak, vagy ahogy a falusi ember mondja, hullott a férgese. Először a közpénzek elszivárgását kellett megállítani. Ahol szükséges volt, nem riadtak vissza a feljelentéstől sem. A jelenlegi ellenzék megdöbbenve tapasztalta, hogy a fiuk nem ismernek pardont. Kíméletlenül kisöprik a szemetet mindenhonnét. Még akkor is, ha ez a szemét keményen lerakodott, már már megkövesedett. Hogy közben követnek el hibákat, valószínű. Csak hogy ez a ledületüket nem mérsékli. Az ellenzék az első ocsudás után megpróbálja felvenni a harcot a koalíció ellen minden eszközzel. Hozzájuk legközelebb álló módszer a lejáratás. Ebben azelőtt is szaktekintélynek számítottak. A módszer egyszerű. Keresni kell egy lapot, illetve dehogy kell keresni, van belőlük bőven, mely kapható arra, hogy elhallgatásokból, fél igazságokból és kreált dokumentációkból összehordjanak a kiszemelt áldozatról mindenféle otrombaságokat. Amikor ez megvan, az újság címoldalán hozza a "leleplezést", melyet természetesen gondosan egyeztettek a kiagyalóval. Maga a kiagyaló, ott ül a Parlamentben. Hangos jajveszékelés közepette, magát és a pártját az igazság bajnokaként feltüntetve, tetemre hívja a kormánypártokat és egyben a közvéleményt, hogy lám micsoda disznóságok történnek.

A fent említett módszerrel, kezdetben el is értek némi eredményt, ma már gyakorta lelepleződnek az igazi szándékok. A másik a szociális érzékenység. Amig az urak és volt elvtársak az elmúlt négy év alatt, a villaépítésekkel voltak elfoglalva és megszereztek mindent ami mozdítható, az ország negyede, fele a nyomorszint alá süllyedt. Ki ne emlékezne a Bokros-csomag egy országot megnyomorító

pénzügyi megszorítására. Most váratlanul ezek a személyek egyszerre szociálisan érzékennyé váltak. Követelnek 20 százalékos nyugdíjemelést és minden ésszerűséget meghaladó béremelést. Érdemes volt figyelni a költségvetés beterjesztését. Szinte nem volt a költségvetésnek olyan a társadalmat érintő része, akiknek ők ne adtak volna, néhány plusz milliót, milliárdot. Az sem zavarta őket, hogy az így felajánlott újabb források összege messze több mint az állam következő éves bevétele. A viták mára már olyan mélységig elmérgesedtek, hogy az ellenzék bosszúból nem hajlandó megszavazni olyan törvényeket, mely kétharmados és feltétlenül szükséges a NATO csatlakozáson belül, bizonyos együttműködésekhez.

Lassan körvonalazódnak a jövő gazdasági kiálátá- sai. Gyakorlatilag három főszempont kap prioritást. Az első, a növekedés ütemének fenntartása. Itt a Fidesz akár 7 százalékos növekedést is elképzelhetőnek tart, a választási kampány alatt hangoztatott gazdasági terveiben. Végül is nincs ellentmondás a 4.5-5 százalékos növekedés és a 7 százalékos elképzelés között, hiszen a fiatal demokraták legkevesebb négy év távlatában gondolkodnak és nyilván nem az első évre prognosztálták a 7 százalékot. Maga a 4,5- -5 százalék is európai, de világviszonylatban is nagyon jónak mondható, melyet ma sok ország szívesen elfogadna. Most már csak reménykedni kell abban, hogy a világgazdaságot nem érinti több olyan megrázkódtatás mint a távolkeleti, vagy az orosz, melynek hatása, több kevesebb mértékben érződött az öreg kontinensen, így hazánkban is. A növekedéssel kapcsolatban meg kell jegyezni, hogy ezt a növekedést, úgy kell fenntartani, hogy közben az infláció, lassú ütemben csökkenjen és a jövő év végére, egyszámjegyű legyen. A csökkenés jelenleg jól érzékelhető, elmúlt az a pszichés várakozás, mely önmagában is gerjesztette a pénzromlást. így van ez akkor is, ha az év áremelésekkel kezdődött, mert annak mértéke és kiszámíthatósága már ismert. Minden esetre a kormányra, ebben a vonatkozásban kényes egyensúlyozás vár. A harmadik a költségvetési hiány, mely a tervek szerint 4 százalék alatt kell, hogy maradjon. Ezért a Postabank 150 milliárdos hiányát még 98-ra könyvelték el és keresik azt a pénzügyi konstrukciót, mely nem növeli a hiányt. Ez pedig értékpapírok kibocsátása lehet, ahol a visszafizetés eltolódik több évre. Az állam, hogy elkerülje a túlköltekezést, több fontos programot törölt az ezévi költségvetésből. így a 4-es metró megépítését is. Ez a döntés újabb konfliktust teremtett az ellenzékkel, illetve Demszky Gábor főpolgármester úrral.

Ha már konfliktust említettem, nem lehet szó nélkül elmenni egy másik kritikus döntés mellett sem, ez pedig az adórendőrség. Közismert, hogy hazánkban az adómorál finoman kifejezve is hagy maga után kétségeket. Nincs olyan hét, ne kerülnének nyilvánosság elé többszázmilliós adócsalással gyanúsított vállalkozások. Aztán eltelik néhány hónap és az egész ügy elsikkad. Ugyanis az adócsalással vádolt cégek minden törvényes és törvénytelen eszközt felhasználnak arra, hogy kimossák magukat. Ma a költségvetésből évente több mint 600 milliárd forint hiányzik a be nem fizetett adók miatt. Amig a kisemberek-