Amerikai Magyar Újság, 1999 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1999-12-01 / 12. szám
1999. Karácsony AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 13 Az Úr Jézus látva a bonyodalmat, maga vette fel a csengőt, s megrázta jó erősen, amitől nyomban szélesre tárultak a kapuk, s a nép betódulhatott az égi kupolaterembe. Jézus parancsára széles kört hagytak szabadon a karácsonyfa körül az égi magyarok számára, akik utolsónak vonultak be, ünnepélyes elfogódottsággal, hogy elfoglalják a megtisztelő helyet. Mikor aztán mindenki együtt volt az Úr Jézus megadta a jelt: gyuljanak hát ki az emlékezésnek lángjai a magyar karácsonyfán! Elsőnek ősz István király lépett a fához, s néma méltósággal gyújtotta meg rajta az első gyertyát. Sorra követték az Arpád-ház tagjai. Hunyadiak, Zrínyiek, Rákócziak, s a többiek mind, hosszú sorban. "Pro Libertate" - suttogta a Nagyságos Fejedelem, s Petőfi Sándor keze reszketett, amikor kinyúlt a márciusi ifjak emlékének gyertyája felé. S rendre kigyúlt az egész magyar történelem, s ott ragyogott pazar fényben a mennyei palota közepén, egész világ csodálatára. S mikor már minden gyertya égett a karácsonyfán, előlépett öreg Csikay Gyuri, esett vállú hajdani kolozsvári cigányprímás, állához emelte kopott hegedűjét, s felsírt a húrokon a magyar "Mennyből az angyal..." De olyan szépen, olyan szívfájdítóan, hogy még az Úr Jézusnak is megkönnyesedett tőle a szeme, s ártatlan kicsi angyalkák a háttérben csupa gyönggyel sírták tele a padlót. Majd az Úr Jézus jelt adott megint, s a rangsor szerint István király lépett oda elsőnek a fához, hogy felaggassa rá a maga ajándékát, földi magyaroknak. Aranytekercsre írott áldásos imádság volt, súlya majd földig húzta le a gyönge ágat. Szent László vitézi erejét, Zrínyi Miklós bölcs megfontoltságát, Rákóczi Ferenc lelkes hitét, s Petőfi Sándor lángoló szívét aggatta a fára. Úgy megtelt rendre minden ág magyaroknak szóló magyar imádsággal, hogy mire a más nemzetből valók sorra kerülhettek, már csak úgy roskadozott a fa a tehertől. Sok-sok időbe került, mig a mennyek minden lakója odajárulhatott a karácsonyfa elé a maga ajándékával. Nemzet még ennyi imádságot nem kapott, amióta világ a világ! Mikor aztán az utolsó imádság is rajta csüngött a fán, az Úr Jézus megáldotta valamennyit, s amig a sok nép vonulni kezdett kifelé a szárnyas kapukon, szorgos kis angyalok nyomban hozzáfogtak, hogy batyuba kössék a sok égi kincset, s alászálljanak vele kicsi Magyarhonba. Végül aztán már csak az égi magyarok álltak ott még mindig a magyar karácsonyfa körül, imába mélyülten. Az angyalok elhordták már az utolsó ajándékot is, s a gyertyák is kezdtek csonkig égni, amikor az Úr Jézus szeme hirtelen megakatd valami fehéren, a roppant karácsonyfa alsó ágai között. Jobban odanézett, s hát bizony egy kis angyalka köntösének csücske volt az. Az újdosült szeplős kis angyalka, aki elejtette az aranycsengőt, kuksolt ott még mindig nagy ijedten. Az Úr Jézus félrehajtotta az ágakat, s kézenfogva elővezette onnan a szeplős kis angyalt.-"Hát te minek bújtál oda?" - kérdezte tőle mosolyogva. -"Resteltem magamat - vallotta be a szeplős -, elejtettem volt azt a csengőt..." - "Oh, hát te voltál az?F - nevetett az Úr Jézus. - "Ne búsulj semmit, megtörténik az ilyesmi mással is. De téged még nem láttalak itt eddig. Mi a neved? Honnan jöttél és mikor?" - "Katika a nevem és Budapestről jöttem - felelte a vézna, szeplős kicsi angyal -, november negyedikén, uram..." Néhány pillanatig mély-mély csönd a nagy kupolateremben. Az égi magyarok mind a kicsi, vézna angyalkát nézték, s valamennyinek könnyes volt a szeme. Aztán Jézus szelíd hangja törte meg a csöndet: - "Isten hozott Katika", - mondta jóságosán, s keze gyöngéden megsimogatta a kislány szöszke fejét. - "Aztán küldtél-e te is ajándékot Budapestre a tieidnek?" - "Küldtem, Uram," - felelte Katinka és elpirult a szeplői alatt. - "Aztán mit küldtélT - kíváncsiskodott az Ur Jézus. - "Szép ünnepi imádságot szüleidnek, kis testvérkéidnek?” - A kis angyal képe még pirosabbra gyűlt.- "Nem imádságot küldtem..." - vallotta be szégyenkezve. Az Úr Jézus igen nagyon elcsodálkozott. - "Nem-e? hát mi egyebet lehet küldeni innen?" - ’Kenyeret! - felelte szepegve Katika - szép fehér égi kenyeret. Minden nap félre tettem, amit nekem adtak itt, hiszen én kapok még máskor is - tette hozzá bizalmasan. -S ha nem, hát az se baj. De odalent Budapesten nincsen fehér kenyér régóta már..." Mély, döbbent csend volt, szentek s angyalok pis- szenni sem mertek. Hiszen ilyesmi még nem történt emlékezet óta, hogy valaki kegyes imádság helyett kenyeret küldött volna alá a menyországból. Aztán az Úr Jézus lehajolt és homlokon csókolta a kislányt. - "Jól tetted, Katinka, - mondta halkan, s lopva kitörölt egy tolakodó könnycseppet a szeméből, - sokszor a kenyér a legszebb imádság. Én is azt adtam egyszer az én népemnek, amikor lent jártam a földön. Kenyeret..." Valahol a meghatottan álló magyarok sorában egy öreg nagymamából kitört az elfojtott zokogás. Katinka kitörte magát az Úr Jézus karjaiból, odafutott az öregasszonyhoz és két vézna karjával átölelte. - "Ne sírj, nagymamám - kiáltotta hangos, csengő angyalka-hangon, mely egyszeribe betöltötte az egész menyországot, - apuék nem éheznek többet odalent! A mennyei kenyér, amit küldtem, meglásd, eltart sokáigF Az Úr Jézus mosolygott. S mosolyától, bizony, akár hiszik, akár nem kisütött a nap Magyarország fölött! * (A közelmúltban elhunyt író, "Valaki tévedett" című, csodálatosan szép novellás kötetéből.) __________________________________________I Minden zenekedvelő magyarnak ajánljuk TÁRCZY KOVÁCS ERZSÉBET Árpád-aranyérmes mezzoszoprán énekművésznő új hanglemezét. A lemezen Neszlényi Judith zongoraművésznő kiséri az énekszámokat. Közös lemezükön kapható még a Magyar és Székely Himnusz. Az énekművésznő előadásában megrendelhetők karácsonyi kazetták és magyar nóták is. Az ár darabonként 10 dollár (+2 dollár portó). Megrendelhető a 415-345-8878-as telefonszámon.
