Amerikai Magyar Újság, 1999 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1999-12-01 / 12. szám
10 AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 1999. Karácsony népségét az utolsó percben lemondta a román fél. Előtte ugyan kikerült az aradi vár pincéjének fogságából a szabadság szoborkompozíció, melyet a Minorita rend vett pártfogásba, csakhogy a két ország közeledését, megbékélését, ez már érdemben nem befolyásolta. A magyar polgár joggal teszi fel a kérdést, hogy nem korai ez a megbékélési próbálkozás a román néppel? Vajon a románok tudatilag alkalmasak-e egy ilyen gesztusra? A válasz sajnos csak az lehet, hogy nem. Itt most legkevésbé sem az aradi incidensről van szó. A valóság ennél sokkal árnyaltabb. Jövőre választások lesznek Romániában. Az előzetes közvéleménykutatások szerint, a jelenlegi ellenzék győzelme várható. Annak az ellenzéknek, melynek az egyik meghatározó személye a posztkommunista, magyar ellenes Iliescu. Pártja nyílt magyarellenessége közismert. A választási programjában is fellelhető a magyarellenesség. Országukban számos közvéleménykutatás azt mutatja, hogy 50-60 százalék között van azok száma, akik minden román bajnak okozóját az ott élő magyarokban látják. Megdöbbentő és félelmetes szám ez. Előre vetíti árnyékát egy marosvásárhelyi programnak, vagy akár egy új Koszovónak. Ezt a közvéleményt még a nacionalista pártok tovább szítják. Mind ezt a Nyugat ostoba módon nem látja, vagy nem akarja látni. Romániában a szegénység, a nyomor minden nyugati elképzelést felül múl, ha egyáltalán van erről elképzelésük. Emberek milliói állati sorban élnek. Ezen emberek tudata alig tágabb, mint egy jó vadászkutyáé. És ezt a tudatot a pálinkán kívül olyan ideológiával is mérgezik, hogy sanyarú sorsodért az ott élő magyarok a felelősek. Ha ők nem lennének, könnyebb lenne a te sorsod. A szerencsétlen pedig elhiszi. Nagyon veszélyes forgatókönyv ez. Mind ebből következik, hogy egy félelmetes légkör alakult ki, melyben a kétezredik év az ott élő magyarok tragédiájává válhat. A kívülálló talán jószándékkal elmondja, hogy ez az ottani politika legkevésbé sem vezet Európába. Távol fogja tartani Romániát a NATO-tól és az Európai Uniótól. Csakhogy ez a románok többségét már rég nem érdekli. Többségük nem is érti igazán, hogy mit jelent morálisan az, hogy Európa, mit jelent annak jogrendszere, civilizációja. Mit jelent az öreg kontinensen az a szó, hogy demokrácia. A románok többségét csak az érdekli, hogy mit fog holnap enni, és miből. Lesz-e meleg a lakásban, és ki tudja-e váltani az életmentő gyógyszert. Ha valaki beteg lesz, hozzá jut e az alapvető orvosi kezeléshez. Keleti szomszédunknál ez jelenti az élet minőségét. Ha pedig naponta belesulykolják sanda politikusok, hogy a magyarok ezektől akarják megfosztani, a reakció nem lehet más, mint az általános magyargyűlölet, melyet az elmúlt évtizedek statisztikái olyan jól tükröznek. Ez a mai román valóság. A magyar diplomáciának a mozgástere nagyon szűk. Az Orbán-kormány valóban jószándékú kezdeményezései lassan kimerülnek. Mára már úgy tűnik, nincs sok értelme. A magyar román Ígéretesnek induló kapcsolatokat feláldozzák a közelgő választások belpolitikai csatározásaiban. Amit kormányunk mégis megtehet, az az, hogy lépten- nyomon minden fórumot felhasználva tájékoztassa a világ közvéleményét, erről a szomorú tényről, a várható veszélyekről. Sőt tovább megyek, meg kell értetni Angliával és Franciaországgal, hogy közvetve elődeik politikája folytán, ők is felelősek, ha az események elfajulnak. Most még időben lehet szólni, még nincs itt a 24. óra, csak félelmetesen közeleg. A HŐSÖK ÜZENETE A MÁNAK A határon túl, kárpátaljától Amerikáig számtalan megemlékezést tartottak. A Felvidéken a központi ünnepségre Pozsonyban került sor, ahol Boross Miklós nagykövet mondott megemlékező beszédet. A mának szóló üzenetként hangsúlyozta, hogy a forradalom és szabadságharc hősei, áldozatai és vértanúi hittel és akarattal fogalmazták meg céljaikat, amelyek eléréséért kitartással cselekedtek, s a magyar nemzet általuk lett a múlt századi Európa leghaladóbb eszméinek hordozója. A "48-as honvédek síremlékeinek megkoszorúzásával, kegyeletadó gyászmisékkel emlékezett a délvidéki magyarság a nemzet szent emlékű vértanúira. Eleméren, Kiss Ernő honvédtábornok sírjánál a gyászmise után a vajdasági magyar politikai pártok és civil szervezetek elhelyezték a kegyelet virágait. A Magyar Köztársaság nevében Tóth János nagykövet koszorúzott. Topolyán és Becsén a Vajdasági Magyar Szövetség és a Vajdasági magyarok Demokratikus Közössége együtt tartotta a megemlékezést, a Vajdasági Magyar Demokrata Párt külön megemlékezést szervezett. Nincs olyan magyarok lakta falu a Délvidéken, ahol e gyászos évfordulón ne adóztak volna a magyarok a vértanúk emlékének. Gábler Antal "Megszületik Betlehemben" Örvendeznek a jó pásztorok: és Könny csillog a reménykedők szemén, Közeleg a Megváltó ideje Karácsony éjjelén. Próféta szól, néma áhitattal És úton-útfélen már száll a dal; S a jámbor hívők seregében Bábeli hangzavar: "Örüljetek, mert megszületik Bethlehemben karácsony éjjelén" Szalma között kis jászolban, a Reménykedők telén. Kérjük olvasóinkat, ne felejtsék el megnézni a címzésnél, hogy mikor jár le az előfizetés.
