Amerikai Magyar Újság, 1999 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1999-12-01 / 12. szám
1999. Karácsony AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 11 MAGYAR BETLEHEMES JÁTÉKOK FELSŐŐR 1998 A Betlehemes Játékok évről-évre megismétlődő előadása már egy emberöltő óta folyik a Magyarország határain túl lévő Felsőőr községben. 1998 volt a 30. jubileumi előadás éve és ennek megörökítésére egy gazdagon illusztrált, 50 oldalas EMLÉKKÖNYV-et adott ki a Magyarok Munkaközössége a katolikus plébániával karöltve Felsőőrön. Az osztrák Állami Kisebbségi Hivatal támogatást nyújtott az emlékkönyv kiadásához. * "NAGYKARÁCSONY ÉCCAKÁJÁN" így kezdődött és hogyan fejlődött. vitéz Csoknyai Péter, Felsőőr, Ausztria Ha Felsőőrön az idén 30. alkalommal "Nagy- karácsony éccakája" címmel megrendezésre kerülő népi karácsonyi játékaink kezdetéről akarok írni, a történelmi hűség érdekében vissza kell nyúlnom majd 70 éves előzményekre. A "Nagykarácsony éccakája" nem volt felsőőri találmány, habár ennek 1945 utáni továbbvitelében fontos szerep jutott az elmúlt 30 évben a három őrségi község, Alsóőr, Felsőőr, Őrsziget és a közép-burgenlandi Felsőpulya fiatalságának is. Az első világháború befejezését követő években a magyarság a nemzeti öntudatra ébredés reneszánsz korát élte. A kor ismert személyiségei, Malonyai Dezső, Győrffy István, Kodály Zoltán, Bartók Béla által a századunk elején összegyűjtött szellemi és tárgyi néprajzi anyagokat ezekben az években mutatták be a nagyközönség előtt. Ezek közé a személyiségek közé tartozott a magyar vallásos néprajz és ezen belül a Magyar Betlehemes Mozgalom megalapítója, szűkebb hazánk a mai Dél-Burgenland nagy szülöttje, dr. Komjáti-Schwarz Elemér budapesti cisztercita egyetemi tanár, valamint az akkor még fiatal, később a vallásos népdal és népszokás gyűjteményével ismertté vált népzenegyűjtő dr. Volly István. Volly István a fiatal zenetanár, népdal- és népszokásgyűjtő ennek a nemzeti, népi felvilágosodás korának volt a szülötte. Számára már természetes volt, hogy részt vegyen a magyar falu kultúrájának feltérképezésében. Gyűjtési munkájában nagy teret kaptak a vallásos népdalok és szokások. Gyűjtőmunkája kiterjedt nemcsak a csonkahazára, hanem az egész magyar nyelvterületre is. A magyar falu ekkor tört be tiszta népi értékeivel a városba. A város, főleg a fiatalság, lelkesen fedezte fel a falut, az egyszerű magyar népet annak ősi szellemi és tárgyi értékeit. A városi fiatalok járták a vidéket, ott ültek a bakonyi, bugaci, hortobágyi, kiskunsági és Mátra vidéki pásztorok esti tüzeinél és feljegyezték a már veszni induló népdalokat, meséket, történeteket. Ebben az általános újjászülető, népi értékekért lelkesedő hangulatban történt, hogy Batta Marika nyolc éves kislány 1934-ben elénekelte Volly István népdalgyűjtőnek a Pest megyei Túra falujának karácsonyi köszöntőjét: Nagykarácsony éccakája, Krisztus születésének napja, A kis Jézus arany alma, Boldogságos szűz az anyja. Az első közös nagy karácsonyi ifjúsági rendezvényre, ezernyi gyermekszereplővel 1934. december 8-án került sor a budapesti Zeneakadémia nagytermében. Ekkor kerültek először színpadra a magyar tájak karácsonyi népi játékai, népszokásai, énekei, kórusfeldolgozásai. A címet ehhez az első nagy karácsonyi rendezvényhez, sőt a következő években az egész országot behálózó rendezvényekhez a túrái karácsonyi köszöntő első sorai adta: "Nagykarácsony éccakája". Az első Budapesti "Nagykarácsony éccakája" nagy sikert aratott. Az újságok, a rádió lelkes cikkekkel és közvetítésekben emlékeztek meg róla, s ezzel elindult 13 évig tartó diadalútjára az egész országban. A következő évben már olyan személyiségek is bekapcsolódtak a rendezvénybe mint Kodály Zoltán, aki az 1935. évi "Nagykarácsony éccakájára" megírta a világ gyermekkarirodalmának mindmáig legnagyobb méretű alkotását, az "Angyalok és pásztorok" című kórusművét, valamint a legvidámabb gyermekkari kórusművet a "Karácsonyi pásztortáncot" furulyaszóval. A következő években már nemcsak Budapesten, hanem az ország kölünböző városaiban, községeiben elindult a "Nagykarácsony éccakája" mozgalom. 1941-ben a Zeneakadémia nagyterme már kicsi volt a budapesti rendezvény befogadásához, ezért akkor az ország legnagyobb színháztermében, a kétezerkétszáz főt befogadó Városi Színházban rendezték meg. A háború befejezése után, 1945-ben tovább folytatódtak a "Nagykarácsony éccakája" rendezvények, melyek Budapesten 1946 és 1947-ben már az Operaház színpadán kerültek bemutatásra. 1948-ban a kommunista rendszer betiltotta a karácsonyi játékok bemutatását és terjesztését, így ezek már csak az egykori szereplők emlékezetében éltek tovább, de a következő évtizedekben sokaknál el is halványultak, mert az ország urai előtt a "Nagykarácsony éccakája" és vele a vallásos néprajz nem volt elég "modern". A következő évtizedekben ezek a játékok és népszokások a Nyugatra szakadt Magyar Cserkészszövetség, számos esetben már a külföldön született és felnőtt gyermekek és fiatalok körében éltek tovább. 1968-ban új hittantanárt kapott a felsőlövői gimnázium, dr. Galambos Ireneusz OSB., a győri Bencés Gimnázium egykori tanára, a kastli Magyar Gimnázium igazgatója személyében. r
