Amerikai Magyar Újság, 1999 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1999-12-01 / 12. szám
1999. Karácsony AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 7 visszavetette az országot és lezüllesztette a közerköcsöket, éppen ezért senki sem csodálkozhat azon, hogy Magyarország végzetesen lemaradt a Nyugat mögött. Ezt a lemaradást pedig csak az Európai Uniós tagság segítségével hozhatja be az ország mind anyagi vonatkozásban, mind pedig mentalitás tekintetében. Ezért létérdeke az országnak, hogy bekerüljön az Európai Unióba. Mert ettől függ sorsa és jövője. Érdemes tehát megszívlelni a cikkíró németországi közgazdász tanulságos megfigyeléseit, mert ő nyugati -- úgy is mondhatnék: európai uniós — szemmel néz körül Magyar- országon és kívülállóként (mert van összehasonlítási alapja) élesebben látja a hibákat, hiányosságokat. De azt is tudja, hogy azoknak okai a kommunista múltban gyökereznek. Gondolom, észrevételeit (túlzásaival együtt) nem fölösleges megismertetni az olvasókkal, hiszen az emigránsok számára aligha lehet érdekesebb téma, mint a szülőhaza állapota és főleg azoknak fontos a hazai viszonyok ismerete, akik hazajárnak. Ami ma már mindenki számára korlátlanul nyitott lehetőség. A szóbanforgó cikk első megállapítása, amit egybehangzóan és már-már közhelyszerűen ismételget mindenki, aki a hazai társadalomról ír, így hangzik: "A kommunizmus fél évszázadának a magyar néppel szemben elkövetett fő bűne nem a gazdasági csőd volt, hanem az a kár, amelyet az emberek gondolatvilágában, erkölcsi felfogásában, a társadalom egyedeinek egymáshoz való viszonyában követett el." Néhány sorral lejjebb: "A tisztességtelenségnek és a közjó iránti közömbösségnek, a saját önző érdek mindenen keresztül történő megvalósításának iskolapéldája az, ahogyan a magyar ember adózik, illetve adót kerül. Magyarországon intézmények és gazdasági vállalkozások egész sora nem fizet adót vagy társadalombiztosítási járulékot, s így százmilliárdos köztartozások halmozódtak föl, amelyek többségét valószínűleg sohasem lehet behajtani: ezt a jelenséget nevezem intézményesített erkölcstelenségnek." íme a kommunizmus öröksége, a szocialista nevelés eredménye. De olvassuk tovább: "Ez a nép önmagával szemben annyira igénytelen lett, ami már nem múlható alul. Ez az ország a lógó kilincsek, a csikorgó és nem záródó ajtók, a letört és nem funkcionáló csapok, a nyirkos és sohasem cserélt kéztörlők, a lábvízben úszó vécépapírfoszlányok birodalma... " Ezekben a megállapításokban már van némi túlzás, mert a nyugatról érkezett vendég igen magasra teszi a mércét, ám ennek ellenére érdemes meghallgatni, mert amit ír, azt jobbító szándékkal írja: "Elképesztően elhanyagolt állapotban van mindaz, amivel az ember találkozik. A zacskós tejek ládájából folyik a kiömlött lé, az üzeletekben kitett árúk fonnyadoznák az öregségtől, az üveges italok palackja ragad, mert a valamikor kifolyt narancslé szinte rájuk sült, az üzleti hűtő-pultokban penészes a sajt, az üzletben kínált zsömle szívós szivacs, az étteremben az evőeszközt suttyomban utána kell törölni az abroszban, a villamosok és autóbuszok vigasztalanul elhanyagolt állapotban vannak, és úgy tűnik, a magyar nép a birka-türelmet tekintve világbajnok lett, mert képes közhivatalokban, rendelőintézetek várószobáiban muk- kanás nélkül órák hosszat várakozni, amikor e tűrhetetlen időpocsékolásnak fő oka az, hogy akiknek ki kellene szolgálniuk őket, munkájukat elképesztően rosszul szervezik meg. Az általános mocsokra pedig a vécék teszik fel a "koronát"..." A nyugati elvárásokhoz képest bizony még sok a javi- tanivaló és a felsorolt anomáliák elsősorban a kommunista korszakra voltak jellemzők. Sokminden változott az utóbbi évek alatt — legfőképp azért, mert az üzleti életben "maszekok" száma ugrásszerűen megnőtt, aki pedig a saját pénzével gazdálkodik és nem az államéval, az jobban ügyel a boltja tisztaságára — s hazánk a javulás útján halad. És remény van rá, hogy Magyaroszág pár év múlva eléri azt a szintet, amely az Európai Uniós tagság előfeltétele. De ma még sajnos áll Tartsay megállapítása, hogy "ha a külföldi Hegyeshalomnál belép az oszágba, azt látja: szegény ország ugyan, közútjai nincsenek jó állapotban, számos közszolgáltatás akadozva és hibásan funkcionál, de összességében mindez azért nagy jóindulattal elfogadható. Ha azonban ez a külföldi valamivel több idő tölt itt, megváltozik a véleménye, mégpedig nem az ország előnyére." És ennek — véleményem szerint -- nem is elsősorban a szegénység, a pénzhiány az oka, hanem az emberek "hozzáállása": a lelkiismeretlenség, a felelőtlenség és a nemtörődömség, az a mentalitás, amivel a dolgokat kezelik, amivel a környezetükre gondot viselnek. És ez mind-mind a kommunista korszak szellemi öröksége, amikor minden a "miénk", a közé, a népé volt, azaz senkié. Semminek sem volt gazdája, senki sem érezte magát felelősnek a dolgok állapotáért. (A "minden a miénk" szólamot a szocialimus idején legfeljebb úgy értelmezték, hogy minden szabad préda, amiből azt és annyit lehet lopni, hazavinni, amennyit elbírunk, legyen az szerszám, alkatrész, termény, stb.) Mindezt így látja a cikk írója: "Az újságokban mindennaposak a hírek, amelyek balesetekről tudósítanak és refrénjük: ' emberi mulasztás történt'. Egy csavar nem volt rendesen meghúzva vagy a darúépítők fittyet hánytak a műszaki előírásoknak (az utolsó hetekben két toronydarú is összeomlott a budapesti építkezéseknél, mindkét esetben volt halálos áldozat), az autóbuszt nem vizsgálták meg műszakilag (ez is több balesetet okozott az utóbbi hónapokban), évszázados árvíznek kellett jönnie, hogy kiderüljön, a falusi emberek betömték a vízelvezető árkokat és hagyták, hogy elgyomosodjanak a gátak, majd pedig csodálkoztak, hogy a víz nem tud lefolyni és odalesz a házuk." "A hanyagságnak és nemtörődömségnek édestestvére - folytatja a cikkíró -- egy másfajta tulajdonságcsokor is, ez pedig a gátlástalanság, mások semmibevevése és az agresszív fellépés. Az újságok a csalások, sikkasztások, lopások és rablások hajmeresztőén elvetemült eseteiről jelentenek lépten-nyomon. Milyen országban élünk, kérdezheti az állampolgár, ahol kiszedik a sorompóból az akkumulátort, leszerelik a villamosított vonal felső vezetékét és eladják, ahol megcsapolják a föld alatti gáz- és olajvezetékeket, ahol a közúti árúszállításban kamionnal együtt rabolják el a küldeményeket, ahol a csalás intézményesítéseként az egyszeri használatra szánt injekcióstüt lemossák és tovább használják, ahol a más cég tulajdonát képező márkanevet elbitorolják..." Mindez a kommunista múlt öröksége, amitől nem lehet máról-holnapra megszabadulni. A nyugatról érkező közgazdász, pénzét befektetni akaró üzletember a maga köreiben is
