Amerikai Magyar Újság, 1999 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1999-12-01 / 12. szám
1999. Karácsony AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 3 Magyar Karácsony tükrében) „Az égből színméz csörgedez, a légben illat lengedez, Mozdul az ég, áll a csillag, és kapui már kinyílnak, Messiásunk születik ma...” (Cantus Catholici, 1674) (A szeretet ünnepe költészetünk Fáy István Az anyanyelvűnk, nemzeti és keresztény öntudatunk megerősítését szolgáló irodalmi művek bevezetésének nem szokás címet adni. Mégis megteszem, mert olyan keresztény-magyar érték van a kezemben, melynek megszületését és célját nem lehet másképpen ismertetni. 1997 Karácsony előtt egy komputerrel készített antológia érkezett a címemre, amihez hasonlót eddig senki nem állított össze. Különösen meglepő ez a „ művelt Nyugat ” szekularizált, mindent tagadó világában. A könyv címe: „Karácsonyi versek”, melyet a Passaic-ban (N.J.) működő Szent István Magyar Iskola adott ki, Kerkay Lászlóné, Maczky Emese szerkesztésében. Ezzel 64 kiváló költő 91 versét adja a magyarság, elsősorban az ifjúság kezébe. Hatalmas, rendkívüli fáradtságot igénylő vállalkozás, mely utódainkat meg akarja tartani nemzeti kultúránk és kereszténységünk keretein belül, azoknak ismeretével. Nagy buzdításul szolgálhatott, hogy a 84 oldalas, egyszerűen ízléses füzet illusztrációit a magyar iskola tanulói rajzolták, címlapját pedig az iskola egykori növendéke, a kiváló fiatal magyar művész: Kerkay Béla. Mindez Maczky Emese érdeme, aki mint gyereklány került idegenbe és 1967 óta Amerikában él. Nyugodtan állítható, hogy nagy tudásával, művészetével és fajtánk múltja, valamint nemzeti értékeink ismeretével valamennyi magyar intézmény szinte felszentelt papnője. Erre sokszáz éves családjának múltja és az őseitől örökölt történelmi reflexei predesztinálták. A Szent István Római Katolikus Egyház tagja, iskolájának vezetője, a Cserkész Szövetség egyik legaktívabb tisztje, mindezen felül a Passaicban lévő Magyar Múzeum igazgatója. Semmi keresztény-magyar munkától nem riad vissza, így természetes, hogy nem ismer munkaidőt és erején felül dolgozik. Ugyanakkor a szerénysége teljesen érthetetlen. Egyedül az Istenhívő magyar asszony vállalkozhatott arra a nagyértékű és fárasztó munkára, hogy nagy költőink sok száz, vagy talán ezer verse közül kiválogassa a közölteket. Poétáink mindegyikét nem tu- dom felsorolni, azonban megemlítem, hogy a XVI. és XVII. század elmélyedő himnuszain kívül Ady Endre, Arany János, József Attila, Juhász Gyula, Kosztolányi Dezső, Mécs László, Reményik Sándor, Tompa /MAGYARSÁG/ Mihály, az idegenben élők közül pedig Fáy Ferenc, Kányádi Sándor, Négyesy Irén, Tollas Tibor, Tűz Tamás és Wass Albert remekei emlékeztetnek a „szeretet ünnepére", a betlehemi kisded születésére. Ez a kivételes értékű könyvecske Magyarországra és a megszállt területekre is eljutott. Sikere a kommunista terror által elhallgattatott, keresztény hitüket megsemmisíteni akaró, s a kettős járom alatt nyögő testvéreink körében olyan sikert aratott, hogy több száz példányt kémek belőle, hitük és keresztény öntudatuk erősítésére. így jelent meg ez a nagyértékű, fiatalságunknak erkölcsi alapot jelentő, a felnőtteknek pedig felejthetetlen múltjukat felidéző gyűjtemény, mely kizárólag Maczky Emese szorgalmának, magyar öntudatának, keresztény hitének és műveltségének érdeme. Ugyanakkor köszönet illeti mindazokat — akik elsősorban a technikai kivitelezésben — munkatársai voltak. Most pedig álljon itt néhány gondolat, mely összehasonlítja a kizárólag üzletnek tekintett Karácsonyt azzal, amit szülőhazánkban évszázadokon át buzgalommal ünnepeltünk. Az egyházi esztendő úgynevezett „ünnepes” féléve Szent András napja utáni vasárnap kezdődik. Adventnek nevezzük az utána következő négy hetet, mely az Üdvözítő eljövetelére váró kereszténység felkészülése, hogy testben és lélekben megtisztuljon a szent éjszakára és méltóképpen fogadja Isten egyszülött fiát, aki arra rendeltetett, hogy elvegye a világ bűneit. Nem hiszem, hogy az évszázad első felében lett volna olyan ember, aki ne tudta volna ezt. Hitüket ébren tartották a hagyományok, a család és az iskola, ahol hetenként háromszor részesültek a gyerekek hit és erkölcstani oktatásban, vasárnap pedig mindezt megerősítette a mise és az igehirdetés. A lélek ilyen felkészülése után jött el a Szenteste, amikor Prohászka Ottokár, népünk nagy evangélistája szerint: „A lakóházakban kigyulladtak a karácsonyfák illatos gyertyái; városok és falvak életébe bele volt szőve annak az első karácsonynak az áldása. Ezt mind a betlehemi gyermek tette; elváltoztatta a világot. Mint vízben a cukor és tűzben a vas, napsugárban a jég megolvad, úgy olvad el a kezei közt, szeme éles tekintetétől a kemény, jeges, vasas világ...” Pontosan így volt. Azonban az idők változnak. A család lassan széthullik, az iskolából száműzték Istent és Krisztust, ehelyett kiszolgáltatták a fiatalokat, — kiket Isten saját arcára teremtett — a szex, kábítószer, az alkohol, a rock’n roll és a különböző, jogok” képmutató fertőzésének. Szomorú bizonyítéka ennek a néhány hónappal
