Amerikai Magyar Újság, 1999 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1999-11-01 / 11. szám
1999. november AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 23 SZÁZHÁROM NAP Budapest román megszállásának kronológiája (1919. augusztus 4. —1919. november 14.) A bolsevizmus terjedése 1919-ben reális veszély volt, ennek megakadályozása nemzeti és nemzetközi érdek. Magyarország számára az lett volna a kedvezőbb, ha az antant nagyobb szerepet vállal - pontosabban nem hárítja át a szomszédos országokra e feladatot - a Tanácsköztársaság megdöntésében. így ugyanis a románok helyzeti előnyhöz jutottak - a történelem szerencsés alakulása folytán. Miután a háború győztesei először Magyarországra engedték a szomszédait, harapjanak ki belőle minél nagyobb részt, Budapest - tágabb értelemben Magyarország - elfoglalásával kezdetét vette egy újabb játszma, ezúttal a béke- konferencia és Románia között. Bár ennek végeredménye nem volt kétséges, hosszú időbe telt, míg az antantnak sikerült rábírni Romániát a kivonulásra, azzal, hogy kilátásba helyezte: nem támogatják az Erdélyre vonatkozó román igényt. Az antant ígérete szerint ha új kormány alakul miután a Tanácsköztársaság megbukott - amely megtörtént, ld. a Peidl-kormányt elkerülhető Budapest román megszállása. A budapesti olasz katonai misszió parancsnokának, Romanellinek küldött Clemenceau-féle távirat a következőket tartalmazta: „a szövetségesek tanácsa mindössze azt fogja kívánni a román kormánytól, csapatait azon a vonalon állítsa meg, amelyet jelenleg a magyar hadsereg részéről szenvedett támadás következtében elfoglalnak, és mindaddig nem fogja kérni arra, hogy visszavonja őket a június 13-án megállapított vonalra, amíg az új budapesti kormány alá nem vetette magát mindenben a fegyverszüneti szerződés pontjainak...” Ezzel az egy távirattal azonban nem lehetett elhárítani a román megszállást. Budapest román megszállása AUGUSZTUS 4: Stromfeld Aurél írja feljegyzéseiben: „Augusztus 4-én a kora délelőtti órákban világossá vált, hogy a párizsi nagykövetek tanácsa messze van, a románok csapatai azonban közel vannak Budapesthez, és hogy a diplomácia Budapest megszállását nem tudja megakadályozni”. Ugyancsak ő írta, hogy ezen a napon délután 2-kor egy román vezérkari tiszt kereste fel a hadügyminisztert, és tolmácsolta az üzenetet: Harrer polgármester és Haubrich délután 4-kor jelenjen meg az Üllői úton, Kispest határában, és adja át hivatalosan is a várost. Hóiban tábornok közölte a megjelenő Harrerrel, Stromfeldéi és Haub- richal, hogy mint Budapest városparancsnoka megszállja a fővárost, és garanciát követelt arra nézve, hogy nem lesz fegyveres ellenállás. Közölte továbbá, hogy a közigazgatást a román városparancsnok felügyelete alatt kötelesek a magyarok gyakorolni, a katonaságot és a rendőrséget pedig lefegyverzik. A királyi Románia csapatai ezt követően megkezdték Budapest megszállását az állomások, kaszárnyák elfoglalásával, az állomány lefegyverzésével. Mardarescu ígérte ugyan, hogy nem lépik át a Dunát s megállnak Budán, de ezt nem tartotta be. 6-án a várat is elfoglalták. AUGUSZTUS 5__________________ Mardarescunak, az erdélyi hadsereg parancsnokának és Panaitescu vezérkari főnöknek a következő pontokat tartalmazó „Hirdetmény”-e az Esti Népszava e napi (szerdai) számában jelent meg. 1. A román hadsereg nem a lakosság, hanem a hadsereg ellen harcol, amely megtámadta. 2. A román katonaság garantálja a békés polgárság vagyon és életbiztonságát. 3. Mindenki kötelessége a rend fenntartása, a törvények és a rendeletek betartása. 4. A közlekedés este 9-kor megszűnik. Ötnél több személy összejövetele tilos. 5. „Minden lakos, aki az állam rendjét zavarja, szóval, írásban vagy taglejtéssel, sértőleg illeti a román hadsereget, az az előírt haditörvények alapján lesz büntetve.” A továbbiakban Hóiban, Budapest város parancsnoka elrendelte, hogy kimaradási engedélyt erre a célra felállított hivatal adhat, a hadihajók nem hagyhatják el a helyüket, a Weisz Manfred művek beszüntetik a termelést és kimutatást kért a személy- és teherautókról. Párizsban hiába volt az a hivatalos álláspont, hogy a hatalom letéteményese az antant misszió és az általa elismert magyar kormány, a valóság másképp nézett ki. Az antant belső ellentéte lényegében szabad kezet biztosított a román hadvezetésnek a megszállás tekintetében. Olasz és francia álláspont szerint nem Románia szegte meg a fegyverszüneti feltételeket, hanem Magyarország, ezért a megszállás jogos. Augusztus 5-én a románok átadták a saját fegyverszüneti feltételeiket, holott Magyarország 1918. november 13- án, az antant szövetséges és társult hatalmaival már megkötötte a fegyverszüneti egyezményt, és teljesítésére kötelezettséget vállalt. /Ugyanezen a napon Clemenceau táviratban tájékoztatta a magyar kormányt, hogy a legfelsőbb katonai tanács 4 tagú katonai missziót - szövetségi tábornoki bizottságot - küld Budapestre a következő feladatokkal: 1. érintkezésbe lép a magyar kormánnyal a fegyverszünet végrehajtásával kapcsolatban,^. felveszi a kapcsolatot a megszállókkal, és a/, megakadályozza a túlkapásokat a megszállt területeken, b/ megadják az utasítást a megszállás idejére, c/ a kivonulással kapcsolatban./ AUGUSZTUS 6__________________ Az új román fegyverszüneti feltétel megdöbbentette az antantot is. Párizsban a Legfelsőbb Tanács ülésén Clemenceau, Tittoni, Balfour, Pichon, Polk, Matsui, Foch, Misu, Weygand és Vaida-Voevod jelenlétében kinyilvánították, hogy nem ismerik el Romániának a különbékére vonatkozó jogát. A román hadsereg támogatását élvező Friedrich István vezette kormány hadügyminisztere, Schnetzer Ferenc a minisztertanács
