Amerikai Magyar Újság, 1999 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1999-01-01 / 1. szám
4 AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 1999. január kedvének kiszolgáltatott három és félmillió magyar testvérünk. Közben Hóm Gyula és társai mosolyogva alap- szerződéseket ratifikáltak, s szinte térdenállva kértek bocsánatot a hazánkban élő nemzetiségek: szlovákok, románok, szerbek, zsidók, cigányok ”könyörtelen elnyomásáért” fajtánk gyilkosaitól. A Nyugat, bár jól ismerte a helyzetet, éppen úgy viselkedett, mint 1920-ban, 1947-ben és 1956-ban. Teljes közönyük és nemtörődömségük azonban érthető, mert egyetlen céljuk van csak: a világállam megteremtése, a nemzetközi üzlet hasznának, s hatalmának biztosítására. Mi pedig tétlenül kell, hogy nézzük ezt tehetetlenségünkben és kizárólag annyit szeretnénk, hogy az új ''világteremtésben'' kapnánk egy kis helyet, ahol természetünknek és igényeinknek megfelelően a magunk gazdái lehetnénk, mert hála a szocialisták és az SZDSZ koalíciójának, ennek uralma alatt hazánk nem volt már a "legvidámabb barakk”. Erdély és a Felvidék magyarságának teljesen kiirtják a múltját, elveszik hitét, végül pedig az életét is. Emigrációnk, a "nyolcadik törzs” pedig 53 év alatt sajnos megtizedelődött és lassan kiöregszik, vagy kihal. Akik pedig utánunk következnek, kérdés, hogy vállalják e feladatukat - még ha idegen nyelven teszik is azt -, mely örökségképpen maradt rájuk. Orbán Viktorra, ha igaz magyar, nagyon nehéz feladat vár úgy odahaza, mint a külképviseleteinknél Szomorú kép ez, mégis bíznunk, s reménykednünk kell, míg a magyar lélek mécsese a leghalványabban is pislákol. Hinnünk kell a hontalanság nagy költőjének, Fáy Ferencnek, aki egyenesen felteszi a kérdést, hogy nem kellene e Istennek újra kezdeni a világteremtést, mert időközben torzóvá vált az arcára formált ember. És mi lenne vajon, ha e nagy munkában megfeledkezne, hogy egykor magyarokat is teremtett? Mégsem tudja elképzelni az új teremtésnek ezt a kegyetlenségét, ezért félreteszi e rémlátomást. Szentül hiszi ugyanis, hogy a Teremtő maga a Bölcsesség Igazság és Szeretet. Egyebet nem tehet hát, mint leborul nagysága előtt és megrendítő szavakkal hívja fel figyelmét a porból, fajtánk sorsára: ”...De talán a magyarfelejtés Istenszégyene szegény Fiad terített asztalán, a kenyérben, mégis szavunkkal zengene vádlón Feléd. Mert minket porba verhet, világgá szórhat büntető karod, de lent a mélyben rög közé keverve magyar test sarjaszt új magyar magot. Hisz nincs vagon még szétvinni a fákat, a hegyeinket, folyóink vizét, a termőfölddé szétesett apákat, még nincs vagon, mely szétvinné a rét pompázó színét, hogy másajkú népek temessék önző álmukat bele. A föld örök. És népem szenvedése a rög közül nyelvünkön zengene..." Nagyon mély hit, s jövőbe vetett remény kellett e sorok megírásához, kilátástalannak tűnő helyzetünkben. Tanuljunk hát ebből, mert az eljövendő évben nem torzsalkodásra, hanem igaz magyar hitre van szükségünk. Falanxba-tömörülés kell a közös nemzetépítéshez és önvédelemhez, ami dobverés, vagy retorika nélkül is megvalósítható, csak egymás iránti hűség, jóindulat, megértés kell hozzá, mert ez az alapfeltétele létfontosságú, jövőt építő munkánknak. E feladat megoldásában az egyén semmiképpen sem választható el a közösségtől. Végül olvassuk el fajtánk egyik prófétája, Móricz Zsigmond sorait, aki hitelével, bölcsességével és szunnyadó tehetségünk izzításával csodák megvalósítására ösztönöz, mikor remek soraiban megvilágítja népünk helyét a világban. "A magyar ember élete a molekuláé, de annak hős. Teljes, derűit, angyalian kerek, magányos spóra. Mire ennek eposz? A magyar faj, melyről beszélek olyan mint a tölgyek alatt nyíló, burjánzó, magában megelégedetten élő növényzet. Semmi köze a hatalmas tölgyek, bükkök, fenyők világtragédiájához és epikájához. Az ő epikája a megmaradás örömét meséli Mert a magyar faj erőben, egészségben és fiatalságban élte át és fogja átélni az évezredeket”. Hiszünk a nagy író igazságában, mert számunkra ez magunk között való boldogulás és egyedüli út az életben maradásra. Semmi közünk a nagyhatalmak közötti versengéshez. Eszünk ágában sincs, hogy arról ítélkezzünk, hiszen tudjuk, hogy egy általuk tönkretett kis ország véleménye csak pusztába kiállton szó lenne. Ahhoz viszont ragaszkodnunk kell, hogy népünk történelmi hagyományaira, kultúránk alapján építhessük fel hazánkat olyannak, ami tudásunknak, szorgalmunknak, s fajtánk jólétének a legmegfelelőbb lesz, ha erre valamikor sor kerül. Hinnünk kell ebben és reménykednünk, mert ez éltet. Ha pedig jö- vőnkben őszinte szívvel hiszünk, akkor nem üres udvariasság és frázis, mikor szerkesztőségünk, s munkatársaink nevében Istentől megáldott Újévet kívánunk minden olvasónknak, szétszórtságban élő magyar testvéreinknek és a jóakaraté embereknek. /amerikai magyarság/ Bort, Búzát, Békességet! BOLDOG, BÉKÉS, ÁLDÁSOKBAN GAZDAG ÚJESZTENDŐT KÍVÁNUNK MINDEN KEDVES OLVASÓNKNAK, az újság szerkesztője és munkatársai: v. Domokos Sándor, Fáy István, Fazakas Ferenc, Gábler Antal, fi. Kiss G. Barnabás ofm, Panajothné László Márta, Soós Géza, Soós József és Stirling György
