Amerikai Magyar Újság, 1999 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1999-09-01 / 9. szám
1999. szeptember AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 13 oldalt áldoz a könyv, ami több mint kétszerese az 1890- 1918-as Virágkor és Romlás, valamint a Trianoni Magyar- ország együttes oldalszámainak. — hasonló az aránytalanság a főszereplők bemutatásában. Századunk történelmében Kádár János 57 oldalon kap említést s őt követi Rákosi Mátyás, aki 32 oldalon szerepel. Kun Béla csak 10 oldalon (2 fényképpel), ami azért "megtisztelő", mert csak 133 napig volt uralmon. (Eckhard Tibornak csak három szó jutott, pedig pályája hat évtizedre nyúlt. Az USA-ban egymillió dollárt gyűjtött össze az 1956-os forradalom áldozatainak megsegítésére.) -- A Vörös Terrort néven nem is nevezik, míg a "Fehér Terror az ország történelmében legnagyobb méretű üldözés volt az antiszemitizmus jegyében."Mig Lukács György 9 oldalon szerepel s temetéséről 30 sor van, Gárdonyi Gézának csak a nevét említik egyszer; Hóman Bálint 5 sort kap; Nemeskürty Istvánról és Kodolányi Jánosról csak futó említés történik, — ugyanúgy Orbán Viktor és Torgyán József neve is csak egyszer szerepel. II. Rákóczi Ferencet 25-ször, gr. Széchenyi Istvánt 23- szor említi a könyv. - Szent István nevét 38-szor találni a műben, Károlyi Mihályét 25-ször s Jászi Oszkárét 11-szer.Könnyűsúlyú kuriózumként mutassunk rá, hogy a KRÓNIKÁ-ban féloldalnyi hely jutott három meztelen nő fényképének a "Bordélyok, kéjnőtelepek" cím alatt az 517. oldalon. Ilyen izgató téma ellensúlyozásaként 35 sor olvasható a "Kéregöntésű malomhengerszék" leírásáról. (458.ol.) Kiáltó kontraszként szinte agyonhallgatja a könyv a Szent Korona Tanát, melyre csak célzás történik a "Szent Korona Kalandjai" cím alatt mondván, hogy "az Árpád-ház kihalásával a Szent István koronájának tartott Szent Korona politikai töltésű jelképpé vált." - Ilyen aránytalanságokat lehetne folytatni a végtelenségig... (Kifelejtődött a bemutatásból, hogy Horthy Miklóst egy Ludas Matyi-ból vett színes gúnyrajz ábrázolja monoklis, felszarvazott Krampuszként a mű 644. oldalán.) *** A magyar nemzet sors- és létkérdéseiről a könyvet többször aránytalan szűkszavúság jellemzi. - Trianonnál nincs szó a leendő kisántánt propagandistáinak magyarellenes aknamunkájáról; a Kádár-kormány által felvett milliárdos kölcsönök elrettentő kamatterheiről hallgat a könyv. Glatz Ferenc négy sorban kommentálja az 1956-os forradalmat (631.old.), melynek a világot hónapokon át lázban tartó hatásáról a könyv magazin része (688.old.) három sort ír imigyen: "E kritikus napokban Magyarországra figyelt a világ, sokan egyenesen nyugati segítségben bíztak..." Majd "A Nyugat passzivitása ellentétben állt azzal az aktív propagandával, amellyel a magyar forradalom kirobbanását elősegítették" E mondat nem más, mint a Kremlin hírverés szajkózása 1996-ban is! Mindennél súlyosabb mulasztása azonban a könyvnek a Kádár-rendszer által elindított és máig is folyó népesedési katasztrófa agyonhallgatása. "Köszönhetően" 6 milliónál több leendő magyar élet kioltásának az anyák méhében, az ország lakossága vészes fogyásnak indult. - Mi még súlyosabb, az öregek aránya a normális 7 százalék háromszorosa lett, a fiataloké pedig a normálisnak egyhar- madára csökkent. Mindez beláthatatlan szociális és termelési katasztrófa rémét idézi fel a 21. század egén. Ez a kádári kormányzat legvészesebb öröksége.- Ilyesmit elhallgatni egy rangosnak szánt történelemkönyben, már nem is hiba, hanem nemzetpolitikai bűnnek számít. *** E nagyon kedvetlenül írt "tetemrehívással" be is lehetne fejezni A MAGYAROK KRÓNIKÁJA részleges bírálatát. - Az "illendőség" azonban megkíván néhány sort a szerző szakmai-politikai hátteréről. - Soha nem titkolta, hogy önként lépett be a kommunista pártba szakmai érvényesülés kedvéért (Lásd: HVG 1996. június 1-i számát). Három éves tagság után az MTA elnökévé választották mindössze 11 szótöbbséggel. - A Soros Alapítvány által is támogatott HISTÓRIA szerkesztését is végzi és az MSZP, de az SZDSZ köreiben sokan őt szeretnék látni a köztársasági elnöki székben Göncz Árpád lelépése után.~ A Magyar Hírlap 1991. január 21-i számában a "magyarok sikertörténetéről" írt, kárhoztatva a magyar balsors hangoztatását, kiemelve, hogy "milyen erősek és életképesek vagyunk." ~ Jelen tárgyalt művében így határozta meg politikai "credo"-ját: "... A nyitott állam világpolgári magatartást kíván... a közösség tagjaiért, az egyszer megélhető életszínvonal-javításért történik minden, nem pedig eszmék megvalósításáért..." (789.old.) Könyvéről a Népszabadság 1995. december 9. számában Katona Tamás írt egy lényegében dicsérő kritikát, mert "a testes kötet ment minden hamis legendától, üres történelmi közhelytől, nemzeti nagyképűségtől és szánalmas kishitűségtől." - Szerinte "jó a könyv, korszerű a könyv, szép a könyv." Glatz Ferencre azonban sokan haragszanak az MTA-nál, bel- és külföldön egyaránt. Lipták Béla őt "az akadémia szégyenének" nevezte az Amerikai-Kanadai Magyarság 1998. április 25-i számában a patinás MTA lejáratása miatt. Jelen sorok írója szemében a könyv páratlanul gazdag képtartalma maradandó és hasznos történelmi dokumentum. Az anyag mozaikszerű tárgyalása igen érdekes és tanulságos tarkabarka eseménytár jellegét kölcsönzi a műnek. - Sajnos azonban ideológiától befolyásolt, pártos ügyet szolgál részrehajló módon, melynek érdekében a magyar nemzeti szellemtől akarva, nem akarva sterilizált történelmet mutat be. Jelképes keresztszülők Keresztgyereküknek fogadnak jelképesen egy-egy erdélyi fiatalt külföldi, elsősorban Amerikában élő hívő emberek, hogy hozzájáruljanak taníttatásukhoz. Tanévenként a keresztszülők gyermekenként 240 dollárt küldenek az erdélyi református egyházkerület számlájára, a pénz onnan kerül az érintett iskolákhoz. A keresztszülőség elvileg a 9. osztálytól az éretségiig tart.
