Amerikai Magyar Újság, 1999 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1999-07-01 / 7-8. szám
14 AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 1999.júl.- aug. nyomó kő. Tanulmányában ismerteti azt a borzalmas lelki feszültséget, mely a felelőseket terhelte és terheli a mai napig, ismerve az elkövetett borzalmakat, látva a több százezer ember elűzését, házaik lerombolását, családtagok brutális meggyilkolását, lányok-asszonyok megbecstelení- tését stb. A német televízió nemrég mutatta azt a tábori kórházat, melyet a német hadsereg állított fel Macedóniában, ahol a sebesülten érkező menekülteket látják el a legszükségesebb orvosi szolgáltatással. Egy fiatal 14 éves kislány csípőjéből a TV-kamera lencséje előtt vett ki az operáló orvos egy Kalasnyikovból kilőtt lövedéket, mely sebesüléssel a kislány napokig bujdosva menekült az erdőben üldözői elől. A lövés a kislányt hátulról érte. Scharping rámutatott arra, hogy a mai Európában tovább ilyen embertelenségeket eltűrni nem lehet, különben mindannyian bűnrészesekké válunk. A 30 éves háború, a pogromok ideje, a nácik garázdálkodása a múlté, a jelenben ezeket tovább megengedni nem lehet. Németország, azaz Poroszország az egész világ számára nyitott volt, ahová sok menekült érkezett, így pl. Voltaire, vagy később a francia hugenották majd a jezsuiták. Akkoriban még érvényesültek a tolerancia elvei. Későbbi időkben sajnos ez a hagyomány a felvilágosodás idején Németországban elferdült, és végén megsemmisült. Ez már a 19. században történt, az "egységes nemzet" gondolata jegyében. így nyitottak kaput az idegengyűlöletnek, a fasizmusnak, melyre a fent említett tolerancia-elvek köpönyegét akasztották. Dolgozatában felveti azt a jogi alapelvet is, miszerint a segítségre szorulóval szemben a segítség megtagadása nem csak erkölcsileg, de jogilag is büntetendő tett. Milosevic indító rugója nem más mint a fasiszta eszmék magjának kiburjánzása, ami alapján az embert semmibe veszik, kultúráját, identitását, létlehetőségét elrabolják, mert "más" mint ők. Scharping tömören megállapítja: Koszovóban terror uralkodik. Ez a realitás. A békés megoldások keresésének sok, mondhatnánk túl sok, áldozata van. Számtalan tárgyalás, utazás, megbeszélés volt a békés megoldás keresésére. Milosevic hajthatatlan maradt, elméjét elborította az álmodott "Nagy-Szerbia" látomása Boszniában eddig óvatos becslések szerint több mint 200 ezer emberéletet követelt az eszme. A Koszovóban meggyilkoltak számát még nem lehetett megállapítani. Embertelen politikáját eddig semmiféle békés próbálkozással sem lehetett megakadályozni, ennek tanúi voltak a megláncolt francia katonák, akiknek szeme láttára követték el gyilkosságaikat. A fegyvertelen OSZE-megfigyelők sem tudták Milosevicet és gyilkos alattvalóit tetteikben meggátolni. A NATO-nak nem csak jogi alapja van rá, de kötelessége is a további embertelenségeket megakadályozni. Erre kötelezi a civilizált népeket az 1975-ben aláírt Helsinki záróokmány, az ENSZ Biztonsági Tanácsának 1992-ben hozott egyhangú határozata miszerint az emberi jogok megsértése miatt az elkövető állam szuverénitását sem kell figyelembe venni, valamint az Európai Parlament határozata, amely egyértelműen kimondja, hogy az emberi jogok megsértése esetében az állami szuverénitás is háttérbe szorulhat és a nemzetközi jogot is ebbe az irányba kell módosítani. Mint érdekességet szabadlegyen megemlíteni, hogy a NATO-tagállamok tálnyomó többsége szociáldemokrata kormány vezetése alatt áll. Az emberi jogokért történt beavatkozásuk visszaállította a valós szociáldemokráciába vetett hitet és egyben mindenki számára láthatóvá teszi a magát "szociáldemokratának" (szoci-ál-demokratának) kinevezett, de diktatórikus bolsevista múlttal rendelkező MSZP valós lelkületét, igazi lényét. Május 5.-én ugyancsak a Frankfurter Allgemeine Zeitungban jelent meg Herta Müller (Romániából visszatelepült újságíró) tollából a "Die Entfesselung der Perversion", (magyarul: A perverzió kötetlensége) címmel írt tanulmánya. Müller, aki a diktatúrát saját tapasztalatból ismeri, megcáfolta Konrád minden "érvelését", egyben rámutatott arra is, hogy a jugoszláv "ellenzék" eddig semmi formában sem határolta el magát az etnikai tisztogatás elvétől és a megoldást csak a NATO szárazföldi csapatainak bevetésében látja. Megemlíti Konrád 1998. november 14.-én ugyancsak a Frankfurter Allgemeine Zeitungban megjelent cikkét, melynek címe: "Mensch und Haus darf man nicht trennen", magyarul Embert és házat nem szabad egymástól elkülöníteni. Ezért is érthetetlenné válik Konrád bíráló, elítélő megnyilvánulása. Kérdés, mikor mondott igazat, akkor vagy most? Minden esetre az általa képviselt "demokratikus" és "liberális" felfogást most teljes mértékben leleplezte, mindenki számára világosan kilóg a lóláb. Kenessey Csaba (Svájc) Tisztelt Szerkesztő Úr! Szeretettel küldöm előfizetésemet - remek lapjára. Nagyon szép és csodálatos cikk a "Requim Tóth Ilonáért". Megérdemli! E cikknek olyan igaz minden sora, hogy akinek fogalma sincs, mi volt a Forradalom! - ebből sok mindent megtudhat. Ilonka és a többi hőseink megérdemlik, hogy küzdjünk rehabilitálásukért. A "Téltábomok februári támadása" is olyan élethűen van leírva, amilyen szörnyű volt. Szerencsétlen honfitársainknak, a sok szenvedés mellett még ez is. Aki levelez rokonnal, baráttal, az sajnálattal értesült erről. De nemcsak a hó, de utána az árvíz. Borzalom!. Továbbra is jó egészséget kívánok. Remek lapja szerkesztéséhez a jó Isten áldását kéri Lengyel Elekné * Kedves Mrs. Lengyel’ Köszönjük a felülfizetést. A cikkekkel kapcsolatos dicséreteit továbbítjuk a szerzőnek. Bizonyára örülni fog neki. Ő Magyarországon él, onnan küldi írásait. Jó Isten áldását és hosszú életet kívánunk, hogy még sokáig olvashassa lapunkat. (Szerk.)
